„Minden egyes katonai irat emberi sorsot rejt”

Hol kopogtasson az, aki szeretné megismerni felmenői katonai múltját?

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltárában, illetve az intézményben működő Központi Irattárban csak és kizárólag a személyes adatok ismeretében tudunk kutatni. Tehát ha valaki a katona ősét vagy a vélelmezett katona ősét keresi, kezdésnek mindenképpen a személyes adataira van szükség.

Melyek ezek az adatok?

Az adminisztrációt illetően elkülönítjük az első világháború előtti, illetve utáni időszakot. Az első világháború végéig azonosításra alkalmas adat a keresett személy a neve. Viszont az első világháború után nagyon sokan megváltoztatták a családnevüket. Ezért nagyon fontos, hogy a névváltoztatás előtti formát és a névváltoztatás utáni formát is megadják az érdeklődők. Kell a születés éve, jó esetben a hónap és a nap is. Az első világháború végéig az édesanya nevét nem tartották számon a katonai adminisztrációban. Nyilvántartották viszont az alakulat hadrendi számát, illetve a fegyvernemet és a csapatnemet.

Az első világháború utáni időszakban, 1918-tól már az édesanya neve is nyilvántartásba került, ennek ismerete könnyebb azonosítást tesz lehetővé egy kutatás során. A Hadtörténelmi Levéltár a hadkötelezettség hivatalos bevezetése után, nagyjából az 1868-as kiegyezést követő időszakot illetően a második világháború végéig tud információkkal szolgálni.

Ez a korszak különösen bonyolult lehet az akkori dualista államszervezet miatt.

Így van, az Osztrák-Magyar Monarchia idején a haderő hármas tagolódású volt. Ráadásul sajnálatos körülmény, hogy a hadköteles kor felső határát elérő hadkötelesek nyilvántartó lapjait kiselejtezték akkoriban. Viszont a nyilvántartás egyéb formáiban fennmaradhattak, például sebesültként, hősi halottként, kitüntetettként vagy előléptetettként. A hivatásos tisztek esetében megmaradtak az úgynevezett anyakönyvi lapok. Előfordul, hogy valaki egy kutatás során tudja meg, hogy a felmenője hivatásos tiszt volt. A közös hadügy időszakának iratait Bécsben tárolják, de államközi egyezmény keretében állandó levéltári kirendeltség formájában biztosítják a hozzáférést az állampolgároknak.

Általában hányan érdeklődnek katonaőseik után?

A levéltárunk átlagosan évente olyan 1100-1200 kérelmet kap. Postai úton vagy emailben lehet minket megkeresni. Írásban kell egy nagyon rövid és szabatosan megfogalmazott kérelmet beadni. Legyenek benne a személyes adatok, és hogy a személyeknek vagy személynek az esetleges katonai szolgálatáról szeretne információt a kérelmező. Magyarországon a levéltári katonai adatok kiszolgáltatása ingyenes. Létrehoztunk egyrészt egy online ügyfélszolgálatot, telefonon is elérhetőek vagyunk, két héten belül általában minden minket kereső állampolgár választ kap a kérdéseire. A rendelkezésre álló dokumentumokat digitalizált formában lehetőség szerint meg is küldjük az ügyfeleknek.

Hogyan zajlik a kutatás egy-egy megkeresés kapcsán?

Először iktatják a kérést, hogy visszakereshető legyen. Ezután meg kell határozni, hogy milyen hadtörténeti korszakba tartozik a kutatandó személy. Ez a születési dátumból derül ki. Majd a levéltáros segédkönyveket vesz elő, ezek általában névmutatók, tárgymutatók és adatbázisok. Mi a létező összes forráscsoportot átnézzük. Egy-egy ügyirat úgy néz ki a végén, mint egy karácsonyfa, mert akár tizenöt-húsz forrást is ellenőrzünk benne. A válaszlevelet úgy fogalmazzuk meg, hogy ezek mindegyikére kitérünk, és ahogy említettem, ha a fellelt iratmennyiség nem haladja meg a tíz oldalt, akkor a dokumentumokról csatolt fájlként másolatot küldünk az elektronikus levélhez csatolva. Ha pedig a mennyiség ezt meghaladja, akkor megkérjük az érdeklődőt, hogy fáradjon be, személyesen nézze át az anyagot. Szerencsés esetben a hozzátartozó kap egy linket, ahol nem csak az adatokat olvassa a mi válaszlevelünkben, hanem az abban foglalt linkről le tudja tölteni, hogy a keresett személy alakulata hol állomásozott, milyen feladatot hajtott végre, milyen harcokban vett részt a veszteség időpontjában, tehát egy kicsit bővebb körülményekről is tudomást szerezhet.

Digitálisan már mi magunk is kíváncsiskodhatunk az interneten néhány adat birtokában, akár családnevünkre rákeresve is.

Így van. Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy az első és a második világháború vonatkozásában már nagyon sok minden publikus adatbázisban is kutatható a katonahoseink.militaria.hu oldalon. Itt akár magánszemélyként is nekiállhatunk az információ keresésének. Az első vagy a második világháborúban szolgálatot teljesítettekről úgynevezett veszteségi adatok érhetők el. Ezeknek része, hogy milyen alakulatban szolgált valaki, mi a rendfokozata, hol és mikor született. Egyébként az 1848-49-es szabadságharcnak is elkészült ez a fajta veszteségi nyilvántartása.

Mik azok az információk a legoptimálisabb esetben, amiket megtudhatunk?

Egy hivatásos tiszt esetében rendelkezésre áll az úgynevezett minősítvényi táblázat vagy anyakönyvi lap, ahol még az illető jelleméről és házasságáról is találunk leírást. A tiszti személyi anyagban ott vannak évről évre a minősítések, belső és külső értékek, kiválóságok, javasolják-e előléptetésre vagy nem. Tehát egy konkrét katonai pálya képe rajzolódik ki belőle. Benne vannak például a kitüntetések is; az, hogy hol állomásozott az illető és milyen sebesüléseket szerzett. Nagyon sok esetben a családfakutatók abból tudnak meg részleteket, például a felmenők lakhelyéről. Kiderül az is, hogy rendelkezett-e vagyonnal az illető, vagy sem. Ráadásul egy hivatásos tiszt esetében ezt adott esetben hadapród iskolás korától kezdve egészen a nyugállományba vonulásáig bezárólag fel tudjuk tárni. A hadkötelezettekről, közkatonákról már kevesebb információnk van. Többségük csak a veszteségnyilvántartásokban szerepel.

Miről informálódhatunk a veszteségnyilvántartásokban?

Az alakulatok név szerinti veszteségkimutatást vezettek. Ebben az alapvető adatok szerepelnek: a név, a rendfokozat, a csapattest, hol született, az édesanyja neve és így tovább. Emellett pedig a konkrét veszteség: elesett, megsebesült, meghalt, ennek rövid leírása. Azt is feltüntették, hogy hova vitték kórházba, és kit értesítettek a veszteségről.

Mi a helyzet az orosz hadifogságba került katonákkal?

Évekkel ezelőtt elkészült a szovjet hadifogságban elhalt magyar katonáknak az adatbázisa. Ez több mint 66 ezer ember adatát tartalmazza. Ha valaki a saját leszármazottját keresi, és hitelt érdemlően bizonyítja, hogy ő egyenes ági leszármazott, akkor kap egy olyan kutatókódot, amivel hozzáfér ezekhez az orosz nyelvű dokumentumokhoz is, amelyek adott esetben akár részletezhetik a hadifogság éveit, vagy azt, hogy milyen okból hunyt el a fogoly.

Mit jelent az, ha valaki annyi adatot talál, hogy a keresett személy eltűnt?

Az „eltűnt” egy veszteségi nyilvántartó fogalom. A két világháborúban, ha nem volt legalább két független szemtanú, aki beszámoljon egy katona sorsáról, akkor azt a katonát eltűntnek nyilvánították. Az eltűntek egy része egyébként hősi halált halt, többségük pedig hadifogságba került. Sokan onnan hazatérve megkeresték a hozzátartozókat, és beszámoltak a bajtársak sorsáról, de a katonai nyilvántartás nem így működött. Egy tanú beszámolóját nem fogadták el hivatalos tényként.

Vannak kedves, személyes történetei magánkutatásokkal kapcsolatban?

Néhány évvel ezelőtt nagy sajtónyilvánosságot kapott „Esztike gyűrűje”. A második világháború utolsó hónapjaiban egy magyar királyi honvéd ejtőernyős hősi halált halt, és a jegygyűrűjével együtt temették el. Amikor az ő földi maradványait exhumálták, a gyűrűt megtalálták, és a gyűrű vésete alapján, illetve az ő személyi adatai alapján sikerült visszafejteni, hogy ki is lehet Esztike. Természetesen vannak kevésbé felemelő, tragikus élmények. Például amikor egy családban él egy pozitív kép valakiről, és aztán a hadbírósági anyagok átolvasása után kiderül, hogy az illetőnek köztörvényes ügye volt, mondjuk vagyon elleni vagy erőszakos bűncselekménye. Ez nagyon felkavarja egy család belső békéjét. A családfakutatás, a hadtörténeti kutatás egyaránt emberekkel foglalkozik. Társadalmi folyamatokat és emberi sorsokat rejt minden egyes irat. Egyébként érdekes, hogy a tizenévesektől kezdve az idős emberekig minden korosztály érdeklődik, akinek fontos a család. Sokféle kiváltó ok van, de egy irányba vezetnek: a levéltári kutatás mindenki számára érdekes visszatekintés a múltba. Számomra pedig azért fontos, mert miután kiderült, hogy a hadtörténet iránt érdeklődöm, nem is kívánhatnék magamnak jobb beosztást! Azzal foglalkozom a szolgálati időmben is, ami a hobbim. Egyrészt kutathatok, másrészt kollégáimmal együtt segíthetünk az embereknek. Az örökkévalóság és utódainak számára, nemzeti kincsként őrizzünk meg a magyar katonai múlt dokumentumait.