Minden tűzszerésznek megvan a maga bombája
Szöveg: Révész Renáta | 2008. július 13. 14:24A tűzszerészek babonás emberek. Úgy vélik, mindegyikőjüknek van valahol egy bombája, ami csak rájuk vár. Aki szerencsés, az soha nem találja meg, és békében mehet nyugdíjba pályafutása végén. A július 12-én Afganisztánban hősi halált halt Nemes Krisztián posztumusz őrnagy nem volt ilyen szerencsés.
Néhány héttel ezelőtt szomorú és váratlan tragédia rázta meg a magyar tűzszerészek nagy családját: elvesztették szeretett kollégájukat, Kovács Gyulát, aki tűzszerészként Afganisztánban teljesített szolgálatot.
A temetésén ott volt a gyászolók között Nemes Krisztián százados is, akit szintén megrendített kollégája váratlan halála. Akkor már tudta: ő veszi át Gyula helyét, ő utazik Afganisztánba, hogy ellássa azon feladatokat, melyeket a fiatalon elhunyt tiszthelyettes hagyott maga után.
Akkor még senki nem tudta, nem tudhatta: alig két hetes szolgálat vár rá, és a tragédia vele is megtörténik, és a Baghlan tartományban szolgáló PRT negyedik váltásának tűzszerész-csapata ezen a nyáron a második parancsnokát is elveszti.
Nemes Krisztián szombat délelőtt indult egy bombához. Amikor megközelítette a pokolgépet, az váratlanul felrobbant, kioltva egy újabb magyar katona életét.
Szerető feleséget, és három pici gyermeket hagyott maga után a 32 éves posztumusz őrnaggyá előléptetett tűzszerész. A fiatal édesapát a 8 éves Dominik, az 5 éves Adrián és az alig egy éves kis Kitti immár hiába várja haza.
Az afganisztáni feladatra is önként jelentkezett, alapos kiképzés után tartalékosként bármelyik napon készen állt az indulásra, hiszen elég egy kisebb baleset, például egy lábtörés, és valakinek máris be kell ugrani a külszolgálatos helyére. Neki egy súlyosabb tragédia miatt kellett kiutaznia, ám azonnal vállalta a szolgálatot.
– Ez a nyár valóban váratlanul kegyetlen volt hozzánk. A magyar tűzszerészeket Kovács Gyula halála is rendkívüli módon megviselte, ez a második tragédia pedig szintén mélyen megrázott minket – tudtuk meg Nagy Katalin törzsőrmestertől, a tűzszerész alakulat megbízott kommunikációs tisztjétől.
– Ám azt tudni kell, hogy a tűzszerészek sajátosan állnak hozzá az ilyen tragédiákhoz, hiszen pontosan tudják: az ő fejük felett állandóan ott lebeg a halál. Bármikor, bármelyikőjükkel bekövetkezhet a legrosszabb. Éppen ezért nagyon odafigyelnek egymásra: ha valamelyikük valamikor nem képes teljes erőbedobással a munkára figyelni, azt a parancsnok azonnal pihenni küldi, elbeszélget vele. Állandó pszichológus is áll az alakulat állományának rendelkezésére, aki természetesen a mostani esetekben is azonnal munkához lát. Igyekszünk mindenben támogatni meghalt kollégánk családját is: a pszichológus velük is foglalkozik, természetesen ott volt akkor is, mikor a tragédiát közölték velük – tette hozzá Nagy Katalin.
Az alakulat parancsnoka, Hajdu Gábor ezredes tegnap meglátogatta Nemes Krisztián családját, hogy személyesen fejezze ki részvétét az özvegynek, aki egyik napról a másikra elvesztette párját, társát, gyermekei apját.
Ám Krisztián nem csak nekik, hanem még nagyon sokaknak hagyott kitölthetetlen űrt az életében. Ismét gyászol egy család, gyászolnak a tűzszerészek, gyászol a Magyar Honvédség, és gyászol egy ország.
