Moszkva a Kaukázusban erősít

A Duma által október 29-én jóváhagyott megállapodás kapcsán az orosz csapatok stratégiai szempontból komoly pozíciókat tartanak, hiszen Moszkva nem csupán átveszi a két tartomány feletti irányítást, hanem ezzel növeli a Grúziával szembeni nyomást is. Az egységeket orosz bázisokon fogják állomásoztatni, Dél-Oszétiában Tsinvali és Java településeken, Abháziában pedig Gudauta-nál, egy korábbi orosz bázison, valamint Ocsamcsiraban.

Ezek a bázisok az Oroszország és Grúzia közötti fontos szállítási útvonalakon fekszenek.

A dél-oszétiai helyzetük kapcsán Oroszország a grúzok főbb kereskedelmi folyosóinak, valamint a stratégiai fontosságú Gori városának is közvetlen közelébe került. Az oroszok közelsége lényegében azt jelenti, hogy Moszkva tetszés szerint lezárhatja a főutat és a vasúti útvonalakat. Gori elfoglalása és a kereskedelmi útvonalak blokkolás pedig elszigetelné Tbiliszit a Fekete-tengeri kikötőktől, csakúgy mint az orosz-grúz konfliktus alatt a Törökország, illetve Örményország felé vezető csatornák esetében.

Mindamellett Gorin keresztül halad Grúzia három jelentős vezetéke is; a Baku-Tbiliszi-Ceyhan és a Baku-Tbiliszi-Szupsza olajvezeték, valamint a dél-kaukázusi földgázvezeték. Mindhárom vezeték Grúzián keresztül szállít azerbajdzsáni energiaforrásokat a világpiacokra.

Emellett Abházián keresztül Oroszország közvetlen vasúti szállítási vonallal rendelkezik a Fekete-tenger mentén. Az orosz csapatok itt szintén elvágják Grúziát a világtól; ezúttal a Fekete-tengeri kikötőktől, illetve a nyugatorientált Törökországtól.

Az orosz hadsereg vitathatatlan túlerővel rendelkezik a térségben. A grúzok hadereje ezzel szemben apró, gyenge és nagyrészt műveletképtelen. A korábbi grúz területeken állomásozó összesen kb. 7600 orosz egység – amely durván 2400-zal kevesebb, mint amennyit az invázió során bevetettek – bőven elegendő volt ahhoz, hogy a grúz hadsereg ne tudjon szinte semmit sem tenni. Moszkva arra törekszik, hogy különböző katonai erőkkel – a minőségbeli különbséget is figyelembe véve – továbbra is folyamatosan ellensúlyozza a grúz szárazföldi csapatokat, amelyek létszáma jelenleg 7000 körül mozog, és javarészt sorozottakból áll.

Grúzia jelentéktelen haditengerészetét és légierejét némiképp pótolja a nemzeti gárda, valamint a kb. 11 ezer határőr és a grúz belügyi csapatok. Bár az USA az elmúlt négy évben igen aktív kiképzést adott a grúz haderőnek, Tbiliszi csapatai képtelenek arra, hogy megfékezzenek egy katonai agressziót – érkezzen az akár csak az összesen 3800 fős orosz kontingensek egyike részéről is.

Ezzel a megállapodással Oroszország befejezettnek tekintheti azt a folyamatot, amely során elegendő erőt helyezett el a grúz hadsereg letörése szempontjából kulcsfontosságú helyeken. Ezen csapatok megfelelő létszámmal rendelkeznek ahhoz, hogy megállítsák a grúzok esetleges közeljövőbeli manővereit, vagy akár elrettentsék őket azoktól.

Szélesebb perspektívában viszont Dél-Oszétia teljes elfoglalása többet jelent, mint a Grúzia feletti irányítást. Oroszország megmutatta, hogy nincs az a nyugati pénzügyi és kommunikációs támogatás, amely megváltoztatná a katonai realitást. Üzenet a Nyugatnak és azon Oroszországgal szomszédos országoknak (pl. Ukrajnának és Fehéroroszországnak), akik a Nyugattal kokettálnak.