Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Műszaki osztálytalálkozó Szentesen

Szöveg: honvedelem.hu |  2008. május 5. 14:31

Megható pillanatnak lehettünk szokatlan, de örömteli tanúi május 3-án Szentesen, a Damjanich laktanyában. Egy 41 évvel ezelőtti osztály diákjai gyülekeztek a kaszárnya bejárata előtti parkolóban. Az ország különböző tájairól érkező nyugállományú katonákat egy közös pont kötötte össze: 1967, Szentendre, Egyesített Tiszti Iskola. Akkor voltak ugyanis frissen végzett, műszaki tisztek.

A kapu előtti találkozás pillanatai feledhetetlenek. Volt, aki 41 éve nem találkozott a volt osztálytársaival. A két fő szervező, Bártfai László nyugállományú alezredes és Döme Gyula nyugállományú őrnagy nagy fába vágta a fejszéjét, mikor nekilátott a volt osztálytársak felkutatásának.

Időigényes nyomozómunka után kiderült, hogy a 19 végzős tiszt közül négyen már elhunytak, ötüknek pedig nem sikerült az elérhetőségét fellelniük. De tízen örömmel vállalták, hogy elutaznak a találkozóra. Az utazás fáradságát feledtette, a találkozás fényét emelte, hogy Szentesen, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóaljnál, az ország egyetlen teljesen műszaki alakulatánál találkozhattak, és a kapun belépve újra érezhették a műszaki laktanya illatát.

A kapun belüli első örömteli pillanatok után az alakulat kommunikációs tisztje tartott tájékoztatót a műszaki zászlóalj jelenlegi felépítéséről, feladatairól, technikáiról. Majd egy alakulat bemutató séta közben felidézhették emlékeiket. A tiszti avatás után, a végzős állományból hatan kerültek Szentesre, mint első helyőrségbe. Így az emlékek kézzel fogható közelségbe kerültek. Örömmel nézegették a technikai berendezéseket.

Egy kellemes ebéd elfogyasztása után, mindenki beszámolt az eltelt éveiről, mozgalmas életútjáról. Végighallgatni is lebilincselő volt a hosszú utat megtett pályafutásokat. Szentes, Szolnok, Ercsi, Szeged, Rétság, Orosháza, Baja, Pápa és sorolhatnám, az akkor még működő, szolgálati helyet biztosító műszaki alakulatok helyőrségeit, melyek közül sok már nem is létezik.

Kiderült, az egykori tisztek nyugállományba helyezése nem jelentette mindannyiuknak a munka befejeztét. Van aki az egyetemen tanít, mérnök ember lett, a paksi atomerőműben végez felelősségteljes munkát, és van aki külkereskedő lett.


Kép és szöveg: Juhász László