Nagymacskából ragadozó

Manapság, amikor a világsajtó a leendő, egységes Europanzer-elképzeléssel, azaz a közös, német-francia központú harckocsi-fejlesztés elképzelésével van tele, érdemes visszaemlékezni, hogy már a Leopard 1-esnél sem működött ez az ötlet. Nem meglepő, hogy az amerikai-nyugatnémet MBT-70, vagy másnéven Kampfpanzer 70 program sem hozott eredményt – de cserébe lett két remek másik, az Abrams és a Leopard 2-es típusok. No de ne szaladjunk ennyire előre…

Leopard 2-es proto, a korábbi 1A5-ös toronnyal és 20 milliméteres gépágyúval

1963-at írunk, amikor a stratégák valami nagyobbat, erősebbet, védettebbet szeretnének látni. A KPz 70 tele volt korát messze megelőző elemekkel: hidropneumatikus felfüggesztés (amivel előrefele lehetett „térdeltetni” a harckocsit, növelve mellső páncélvédelmét), 152 milliméteres löveg, a belőle indítható, irányított Shillelagh páncéltörő rakétával, teljesen a toronyban elhelyezett személyzet. Nos, amilyen bonyolult volt, olyan drága is lett a két (amerikai és német) változatban elkészült szuperharckocsi. Nem véletlen, hogy 1969-re mindkét ország kiszállt a programból. Az igény azonban maradt: s ahol szükség, ott segítség, így már 1970-ben megkezdődött a később Leopard 2-es nevet kapott harckocsi fejlesztése. Ennek egyik alapjául a már csendben építgetett, hivatalosan a Leopard 1-es továbbfejlesztéseként emlegetett, Keiler nevet kapott kísérleti lánctalpas (2 elkészült prototípus) szolgált. A Krauss-Maffei, Porsche és a Wegmann mérnökei emellett erősen merítettek azért a KPz 70 megoldásaiból is, így amikor a közös munka véget ért, igyekeztek a már meglévő megoldásokból a lehető legjobb, immár kifejezetten a német igényeknek megfelelő, modern harckocsi szülessen. Ma már elmondhatjuk: sikerült a feladat.

Leopard 2 módosított prototípus

Tegye fel a kezét az a harckocsi-függő, akinek az első sorozatú Leopard 2-esről nem a híres és sikeres Panzerkampfwagen VI Ausführung H, azaz a Tigris jut az eszébe! Na ugye, hogy nincs ilyen. A német mérnökök egy, a legendás „nagymacskára” emlékeztető járművet szerkesztettek meg. Az 1971-ben már Leopard 2-esnek átnevezett program két fő változattal számolt: egyrészt az ára és a komplexitása miatt nem túl sikeres, 152 milliméteres Shillelagh indításra alkalmas Leopard 2FK-vel és a hagyományos páncéltörő ágyúval felszerelt Leopard 2K-val (Kanone). Szerencsére az előbbi hamar elvérzett, így 1972-től készülhettek az első prototípusok. Ezek első generációját 17 jármű jelentette, melyek tornya még a Leopard 1A4-eshez volt hasonló. Közbejött azonban az 1973-as, izraeli Jom Kippur-háború és a 9M14 Maljutka szovjet páncéltörő rakéták sikeres bemutatkozása. Ez azonnali áttervezést jelentett az eseményeket igen szoros figyelemmel követő német mérnökök számára: jelentősen növelni kellett a Leopard 2-es páncélvédelmét a modern, kumulatív páncéltörő rakéták miatt. A test és a torony ekkor nyerte el a korai Leopad 2-esek szögletes formáját – és hízott a tömeg úgy 10 tonnát is, már ami az elkészült Leopard 2AV prototípust illeti. A 19. elkészült prototípus az Egyesült Államokban mérkőzött meg a hazai tervezésű XM1-essel. Valahogy úgy alakult, hogy a Pentagon az XM1-est választotta, s ebből fejlődött ki a harcedzett M1 Abrams-család.

Leopard 2AV, az ősapa

No de vissza Németországba: a 120 milliméteres, simacsövű ágyúval és számos amerikai berendezéssel (lézeres céltávolságmérő, éjszaka is használható optikai felderítő rendszer) felszerelt, sorozatgyártásra szánt Leopard 2AV 1977. szeptemberben mutatkozott be a nagyközönségnek. A szükséges gyári és állami tesztek sikeres lezárultával az első Leopard 2A0 1979. október 25-én állt hadrendbe a 9. harckocsizódandárnál (Panzerlehrbrigade 9) Münsterben. Az elkészült lánctalpas harmadik generációs kompozit páncélzattal épített, hagyományos kialakítású, négy fős (parancsnok, irányzó, töltő, vezető) legénységgel. A 120 milliméteres, 44-es kaliberhosszúságú, simacsövű, de már két tengelyen is stabilizált löveggel az irányzó már mozgás közben is nagy pontossággal tudta leküzdeni a célokat.

1982-re elkészült az első 380, megrendelt A0-ás változat. Ezt követte a 750 darab A1-es, melyeket már a gyártósoron infravörös üzemmódban is használható felderítő- és célzóoptikával, modernizált elektromos hálózattal, átalakított kipufogórendszerrel, a NATO-szabványoknak megfelel lőszertároló rekeszekkel láttak el. A vontatókábelt jellegzetes módon a páncéltest hátsó részén, nyolcas alakban helyezték el. Az A2-esek átépített A0-asok, melyek a PZB 200-as maradékfény-erősítésű optika helyett megkapták a modernebb infravörös rendszert. Az A3-asok (300 darab) új ultrarövid hullámhosszon működő rádiót (SEM 80/90) és háromszínű álcázófestést kaptak. A 695 darabos A4-es flotta példányának digitális ballisztikus számítógépei alkalmasak voltak az újonnan kifejlesztett lőszertípusok alkalmazására is. Modernizálták a fedélzeti tűzoltórendszert is, illetve a 97. példánytól már a torony és a test első része erősebb páncélzatot kapott. Új lánctalp, gondozásmentes akkumulátorok, könnyebben kezelhető motorháztetők, a löveg pontos „belövését” segítő optikai rendszer: a Leopard 2-esek első generációjának legokosabb tagja lett az A4-es, melynek gyártása egészen 1992 márciusáig folyt, és egyben az utolsó, még a hidegháború idején tervezett gépezet lett.

Leopard 2A4: a Tigris unokája

Az A5-ösökkel debütált az új, plusz üreges páncélvédelmet jelentő, ék alakú pótpáncélzat a Leopard-2-esek tornyán. Ehhez a már meglévő példányokat építették át, s a források szűkössége miatt (ne feledjük, éppen vége volt a hidegháborúnak és úgy tűnt, a béke beköszöntével szinte szükség sincs a hadseregekre Európában…) 1995 és 1998 között 225, míg 1999 és 2002 között 125 példányt alakítottak át A5-ösre. A parancsnok PERI R17A2 önálló, éjellátóval is felszerelt optikai rendszert kapott, de a lánctalpasba többek között új digitális ballisztikus számítógép, tolatókamera, műholdas és inerciális navigációs rendszer, a tornyot ért, de az azt át nem ütő találat esetén belül leszakadó repeszek ellen védő kevlárbetét (spall liner) került.

Leopard 2A5

A Leopard 2A6-ban debütált a tűzerőt radikálisan megnövelő új, 55-ös kaliberhosszú, 120 milliméteres ágyú. Ehhez a megnövelt átütőerejű LKE-II páncéltörő lövedék is megérkezett, mely a gyártó szerint akár 1000 milliméter homogén acélpáncélnak megfelelő védettséget is képes leküzdeni. Nagyobb teljesítményű a légkondicionáló rendszer és egy, a fő hajtómű beindítása nélkül is elegendő elektromos energiát termelő segédhajtómű is a lánctalpasra került. A német hadsereg 225 darabot épít át a korábbi A5-ösökből erre a változatra. A tűzerő mellett a védelem, nevezetesen az aknák és az improvizált robbanószerkezetek hatásainak kivédése lett az „éles” műveleti tapasztalatok alapján kialakított A6M változat lényege. Az önálló, lökéshullámoknak jobban ellenálló ülések, a módosított vészkijáratok, a belül elhelyezett „apróságoknak” védett és ami egy robbantás esetén még fontosabb, rögzített tárolást adó rekeszek mind a személyzet túlélését segítik. Ebből a változatból 70 darab készül el, az A6-osok átépítésével.

Leopard 2A6

A Krauss-Maffei Wegmann a városi hadviselésre optimalizált Leopard 2 UrbOp (Urban Operations) változatot fejlesztette tovább, majd ajánlotta fel a német hadsereg számára. Ezt Leopard 2A7+ néven mutatták be a 2010-es Eurosatory kiállításon – ugye, ismerős a típusjelzés? Ehhez az A6M testek átépítésével, többek között előre felszerelhető tolólappal, külső, a lövészkatonákkal kapcsolatot teremtő kommunikációs rendszerrel, megerősített elülső és oldalsó páncélzattal, 360 fokot lefedő kamerarendszerrel, nagyobb teljesítményű segédhajtóművel és légkondicionáló egységgel, távirányítású gépfegyverekkel, modernizált felderítő és tűzvezető rendszerrel jelentkeztek a mérnökök. A német hadsereg erre nem volt vevő, ők inkább a kis számban rendszeresített, szintén átépítéssel gyártott A7-esre, majd 2017 után az A7V változatra szavaztak. Ebből 104 darabot rendeltek 2017 májusában, de a tervek legalább 328 darabos flottáról szólnak. A továbbfejlesztés elsősorban a belsőséget érinti: tűzvezető rendszerek, optika, rádiók, harmadik generációs éjellátó kamerák kerülnek ebbe a változatba. Emellé azért további páncélzat-erősítés érkezik a páncéltest első részére, alkalmazkodva az új generációs orosz harckocsiágyú lőszerek megjelenésére.


Cikksorozatunk harmadik részében a Leopard 2-esek exportsikereit vesszük majd górcső alá.