„Nem szabad álszentnek lenni”

Markovics Milán Mór már a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatott teológiai tanulmányai ideje alatt, még pappá szentelése előtt eldöntötte: ha eljön majd az idő, akkor nem kánonjogból szeretne majd doktorálni, hanem olyan témát választana, ami világ életében érdekelte. Ez pedig a vallás és a biztonság témaköre. Amely egyrészt kapcsolódik tábori lelkészi munkájához, másrészt pedig 2009 óta „hobbiszinten” is érdekli a téma, hiszen akkor indította el a Vallás és biztonság címet viselő blogját, ami – ahogy a „az internetes napló” bevezetőjében fogalmaz – „személyes hangvételű, szakmai tartalmú blog a védelem- és biztonságpolitika vallási vetületéről.”

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Eötvös József Kutatóközpontjának részeként működik egy Vallás és Társadalom Kutatóintézet, amelynek vezetője Ujházi Lóránd esztergomi egyházmegyés pap, aki nemzetbiztonsági témakörből is szerezett PhD-t. Ő indította el az NKE-n a vallás és biztonság témakörével, kapcsolódásával foglalkozó kutatást, ehhez csatlakozott Markovics Milán Mór is. Az intézet támogatta azt az egy hetes amerikai tanulmányutat is, amelyen az őrnagy a közelmúltban vett részt.

Vallás és biztonság

„Hivatalosan nemcsak a tanulmányútra, hanem a vezető tábori lelkészek konferenciájára is utaztam, amit ebben az évben kivételesen nem Berlinben, hanem Washington DC-ben rendeztek meg. Aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy a koronavírus-járvány miatt a konferenciát online tartják, de mivel nekem már megbeszélt találkozóim voltak, így a tanulmányút nem maradt el” – mondja Markovics Milán Mór, hozzátéve: a tanulmányi hét egyik meghatározó jelentőségű eseménye volt, amikor találkozott Paul D. Millerrel, a Georgetown Egyetem nemzetközi tanulmányok professzorával, aki két amerikai elnök mellett is tanácsadóként dolgozott. Találkozott még a Religious Freedom Institute igazgatóhelyettesével, Eric Pattersonnal, aki a Fehér Ház egyik bizottságának tagja is volt, valamint az intézményben és a Pentagonban szolgáló Graham Glover evangélikus tábori lelkész őrnaggyal. E megbeszélés során felvázolták a vallás és biztonság, illetve a vallás és nemzetközi kapcsolatok elméleti és gyakorlati kérdéseit. Kölcsönösen megállapították, hogy egyre nagyobb szükség mutatkozik a vallás kutatására olyan területeken, mint a nemzetközi kapcsolatok, a had- és védelemtudomány. Kiemelték, hogy a hadseregekben nagy szükség lenne a vallási kérdésekben járatos tisztekre és szakemberekre, de abban is egyetértettek, hogy a társadalom és azon belül a katonák számára alapvető fontosságú a lelki kísérés.

„Az út során volt szerencsém találkozni Timothy P. Borglio érsekkel, az Amerikai Egyesült Államok hadseregének katonai ordináriusával is. Az USA-ban teljesen más a tábori lelkészi rendszer, mint Magyarországon. Minden haderőnemnek megvannak a maga sajátosságai, specialitásai” – meséli az őrnagy, kiemelve: a tanulmányút sok tapasztalatot hozott számára, amit itthoni munkájában is hasznosítani tud majd. Érdekes volt például azt látni, hogy az amerikai tábori lelkészek mennyire integrálódtak a seregbe. „Igaz, hogy a magyar intézményes tábori lelkészi tevékenység is visszavezethető Mária Terézia koráig, nálunk azonban voltak törések, amelyek miatt meg kellett szakítanunk munkánkat. Például a kommunizmus évei alatt lerombolt tábori lelkészi szolgálatot csak 1994-re sikerült újraépíteni, az USA-ban ilyen problémákkal nem kellett megküzdeniük, amelynek következtében nagyon sok minden működik náluk, ami nálunk még nem természetes” – mondja, kitérve arra, hogy az Amerikai Egyesült Államokban négy tábori lelkészi kiképző központ működik, ahol a különféle vallású tábori lelkészek megkapják a mindennapi munkájukhoz szükséges kiképzést. Azt is megtudta, hogy az USA tábori lelkészei soha, semmilyen formában nem nyúlhatnak fegyverhez, viszont mindig ott van mellettük egy asszisztens, aki nemcsak segíti a lelkész munkáját, hanem egyben ő a fegyveres őre is. „Sok minden más mellett protokollt is tanulnak. Számomra nagyon érdekes volt, hogy e tanulmányaik során nemcsak azt sajátítják el, hogy miként kell beszélni más vallások képviselőivel, vagy a saját hadsereg elöljáróival, beosztottjaival, hanem azt is, hogy milyen szokások, hagyományok vannak az egyes haderőnemeknél. Például, hogy a tengerészgyalogságnál miért megy először a katona enni, s a parancsnoka csak utoljára, illetve, hogy miért van ez pont fordítva a haditengerészetnél?” – emeli ki az őrnagy.

Markovics Milán Mór úgy véli: az Egyesült Államokban látottak doktori tanulmányai során is hasznosak lesznek. Disszertációjában egyebek mellett azt vizsgálja, hogy mi a vallás szerepe a fegyveres konfliktusokban, azaz milyen módon befolyásol egy fegyveres konfliktust a vallás jelenléte? „A kérdés, hogy oka-e a vallás a fegyveres konfliktusnak vagy következménye? És ez nemcsak teoretikus kérdés, hanem számos példával alá lehet támasztani. Vegyük például a délszláv háborút, ami nem vallásháború volt, de mégis erősen átjárta a katolikusok, az ortodoxok és a muszlimok közötti vallási különbség. De ha egy kicsit messzebb nézünk, akkor ma is zajlik Jemenben az iszlámon belüli háború a síiták és szunniták között. Szóval egyebek mellett a vallás és a biztonság területével, ennek az elemzésével, vizsgálatával foglalkozik az egyetemi kutatócsoport, és én is a disszertációmban” – mondja az őrnagy, hozzátéve: a vallás és a biztonság kérdéskörére jó példa az országok tábori lelkészi szolgálatainak megléte is. Hiszen az egyház és a vallás egy fegyveres állami szervvel áll kapcsolatban, s emiatt ismerni kell annak létjogosultságát, jogi kereteit, a katonák viselkedését, a hadsereg és az állam hozzáállását.

Etika és erőszak

Doktorandusz tanulmányait Markovics Milán Mór nemcsak a Katolikus Tábori Püspökség vezető kiemelt tábori lelkészeként, hanem Berta Tibor dandártábornok, katonai ordinárius pasztorális helynökeként folytatja, ami az egyházi hierarchia egyik fontos lépcsőfoka. Sokak számára ismeretlen lehet a pasztoráció kifejezés, ami valójában a magát a lelkészi munkát jelenti. Mindez a tábori lelkészi tevékenység leghangsúlyosabb része, ezt a munkát ő fogja össze, ezen a területen ő a püspök helyettese. „Leegyszerűsítve azt szokták mondani, hogy a protestánsoknál lelkészek, a katolikusoknál papok szolgálnak. Azt azonban kevesen tudják, hogy a katolikusok között is vannak lelkészek, ők olyan papok, akik nem területi, hanem személyi alapon szerveződő közösségek vezetői. Ilyen közösségre jó példa egy honvédségi alakulat” – mondja az őrnagy, akik vezető kiemelt tábori lelkészi és pasztorális helynöki munkája mellett továbbra is ellátja a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandár tábori lelkészi feladatait is, mégpedig 2014 óta folyamatosan.

„Sokszor kérdezik tőlem, hogy miért lettem tábori lelkész? Nehéz erre válaszolni. Már gyerekkoromban is nagyon érdekelt a vallás, a filozófia, a harc és a gyógyítás. Ezekről a dolgokról tanultam mindig – a teológiai végzettségem mellett megszereztem a klinikai lelkigondozói képesítést is –, s eközben szép lassan kikristályosodott előttem, hogy mivel is szeretnék valójában foglalkozni. Ez a tábori lelkészi tevékenység. 2010-ben szenteltek pappá, katonai szolgálatomat Hódmezővásárhelyen, majd Kaposváron, a logisztikai ezrednél kezdtem, onnan kerültem 2014-ben Tatára” – meséli Markovics Milán Mór, aki úgy véli egyértelmű a kapcsolat a szeretetet hirdető egyház és az „erőszaktól sem visszariadó” katonaság között, hiszen az erőszak sajnos jelen van a mindennapjainkban is. „Van egy szemléletes példám, amit etika előadásokon többször is elmondtam már. Egy apa a gyermekével sétál az utcán, amikor a sötétből eléjük lép ellenséges kinézetű ember és azt mondja, hogy megveri a gyermekét, de őt békén hagyja. Hogyan dönt ilyenkor az apa? Nyilván kiáll a gyermekéért és erőszakkal megvédi a kicsit. A jogos önvédelem fogalmát mindannyian ismerjük, de jogos önvédelem az is, amikor olyanokat védünk meg, akik saját magukat képtelenek lennének. Sőt, nem szabad álszentnek lenni, azt is be kell látni, hogy egy megelőző támadásnak is van védekező hatása. Az egyetem kutatóintézetének munkatársaként a jövőben ezekről a kérdésekről szeretnék majd konferenciákat, workshopokat szervezni, hogy etikai oldalról próbáljuk meg vizsgálni az erőszakot” – mondja az őrnagy.

Ahol „sűrűbb” a levegő

Markovics Milán Mór tatai tábori lelkészként az elmúlt években négy misszióban járt: kétszer Bosznia-Hercegovinában, az EUFOR-ban, kétszer pedig Koszovóban, a KFOR-ban szolgált. Mint mondja, minden külszolgálatra jól illik a székely mondás: „sűrű itt a levegő”. Legalábbis, ami a tábori lelkészek munkáját illeti. „Amikor lelkészként kinn vagyok egy misszióban, mindig azt tapasztalom, hogy ott a katonákkal való munkavégzés sokkal intenzívebb. Ennek az az egyik oka, hogy bakáknak nem kell a mindennapi otthoni tevékenységükkel foglalkozniuk, s bár a nap 24 órájában készenlétben állnak a feladataik elvégzésére, van szabadidejük is, amit egymással összezárva töltenek. Emiatt sokkal többször keresnek meg engem, mint idehaza, a laktanyában. Kíváncsian jönnek el egy szentmisére, meditációra, előadásra is, illetve pótolják, amit itthon nem tettek meg: megkeresztelkednek, vagy csak házasodni szeretnének, s erre kívánnak felkészülni. Tehát sokkal intenzívebb a kinti munkánk, több a feladatunk, mint itthon” – mondja az őrnagy hozzátéve: azt szereti szolgálatában és munkájában, hogy az egy olyan út, amelyben folyamatosan meg lehet tapasztalni Jézus szavait - „én vagyok az út, az igazság és az élet” –; vagyis, hogy az út már maga az élet és az igazság.