Nemcsak a szűkösség váltja ki az éhséglázadásokat

Az egyre jelentősebb globális felmelegedés következményei rámutattak arra, hogy mennyire sebezhető is az emberiség. Jelenleg egymilliárd ember küzd vízhiánnyal az egyre nagyobb szárazság miatt. Egy 2007-es ENSZ-jelentés szerint amennyiben a globális felmelegedés „csak" 2 celsius fokkal nőne, 2050-re akkor is kétmilliárd embert érintene a probléma. Az OECD jelentése még továbbment: szerintük akár négymilliárd embert is sújthat a vízhiány. Ezzel szorosan összefügg az élelmezés kérdése is. Egy 2005-ös tanulmány arra mutatott rá, hogy a kilencvenes években minden erőfeszítés ellenére tovább nőtt az éhezők száma. Az ezredforduló utáni első évtizedben már 800 millió ember éhezett, további kétmilliárd éhezik, és küzd krónikus tápanyaghiánnyal. A felmelegedés okán egyre gyakoribbá váló aszályok pedig drasztikusan megemelhetik az éhezők számát.

Kína, India és a spekulatív tőke

A világon már 20 éve születtek és születnek ma is olyan tanulmányok, melyek a víz fontosságát hangsúlyozzák, s arról szólnak, hogy a jövőben a háborúk a vízért folynak majd – mondta lapunknak Nógrádi György. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: e feltételezéseket támasztja alá a török helyzet, a Közel-Keleten zajló események, vagy éppen az izraeli-jordán konfliktus. Magyarország egyébként viszonylag jó helyzetben van az éghajlatváltozás tekintetében, bár itt is érezhető a negatív hatás. A szakember szerint hazánkban is csak idő kérdése, hogy felértékelődjön a víz szerepe. Az élelmiszerválság egyébként egyrészt éppen a vízhiánnyal függ össze, azonban a hátterében sokkal összetettebb okok is állnak.

Nógrádi György kiemelte: az utóbbi idők gyors gazdasági fejlődésének köszönhetően Kínában és Indiában százmilliós viszonylag jómódú középréteg alakult ki, mely ugyanazokat a kiváltságokat akarja élvezni – akár táplálkozás terén is –, mint nyugat-európai társaik. A biztonságpolitikai szakértő arról is szólt, hogy a világban jelenleg háromszor annyi készpénz van, mint áru. S bár ez csak pusztán fikció, ha ezt a pénzt kivonnák a pénzt a piacokról, a világ gyakorlatilag összeomlana. Nem véletlen, hogy a befektetők figyelme az utóbbi időben az olaj- és élelmiszerszektor felé fordult, s ezeken a piacokon horribilis tőke jelent meg, hiszen hatalmas profittal kecsegtet mind a két terület. Van olyan cég, az ETF Securities, mely csak az idén egymilliárd dollárt fektetett be a különböző élelmiszertőzsdéken.

Segélyezés és biodízel

A helyzetet az is bonyolítja, hogy az élelmiszer stratégiai fegyverként szolgál különböző államok kezében – hangsúlyozta Nógrádi György. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között gyakorlatilag már évek óta tart egy élelmiszer-háború. Nem mellékes ugyanis, hogy például a harmadik világban mely államok jutnak segélyhez. Ráadásul a segélyezési politika nem is olcsó. A minap véget ért római csúcson az ENSZ 1,2 milliárd dollárral emelte a szegény országoknak juttatott élelmiszersegély összeget. A szervezet főtitkára, Ban Ki Mun szerint ugyanakkor évente 15-20 milliárd dollárt kellene ilyen célokra fordítani. Nem csak a spekulációs tőke jelenléte, vagy éppen a globális felmelegedés okán ugrott meg az élelmiszerek ára, hanem a bioüzemanyagok terjedése miatt is – mutatott rá Nógrádi György.

Különböző adatok szerint egy liter benzinnel azonos bioüzemanyagot cukornádból 19, míg gabonából 40-50 dollárcentért lehet előállítani. Németországi adatok szerint pedig a biodízel előállítási költsége 71-76 eurócent. Jelenleg egyébként főként emberi táplálkozásra is alkalmas anyagokból állítanak elő ilyen jellegű üzemanyagot. Az Oxfam nevű brit segélyszervezet adatai szerint 2025-ig újabb 600 millió embert ítél éhezésre a program. Nem véletlen, hogy ez Európai Parlamentben komoly vita bontakozott ki a bioüzemenyag felhasználásáról.Hegyi Gyula szocialista párti EP-képviselő például amellett kardoskodott, hogy a kötelező 10 százalékos bekeverési arány csak akkor lépjen életbe, ha már rendelkezésre állnak a második és harmadik generációs technológiák is. Előbbi faforgácsból, szalmából, míg utóbbi már algából is képes lenne ilyen üzemanyagot előállítani.

Nem a hiány, hanem a rossz politika

Mindezek jelensége együttesen soha nem látott mértékben emelték meg az élelmiszerek árát. A Bloomberg és az ENSZ FAO adatai szerint 2007. és 2008. márciusa között a rizs ára 74, a kukoricáé pedig 37 százalékkal emelkedett meg. Legsúlyosabban a gabona ára nőtt: esetében a drágulás mértéke elérte a 130 százalékot. A világbank pedig arra figyelmeztetett, hogy több mint kétmilliárd embert is érinthet a válság, amit elsősorban a legszegényebbek éreznek meg, hiszen ők keresetük 80-90 százalékát költik élelmiszerre. Mindezeknek mostanra már kemény biztonságpolitikai következményei vannak: Egyiptomban tüntetések volta, a Haitin kirobban zavargásoknak hat halottja volt. Áprilisban pedig szintén lázongások voltak Szenegálban, Marokkóban, vagy éppen Thaiföldön.

Ugyanakkor egy, a Biztonságpolitikai Szemlében megjelent hosszú tanulmány szerint hiába vannak államon belüli és államközi konfliktusok az élelmiszer és a vízhiány miatt, egyértelmű, mechanikus kapcsolatot nem lehet felállítani köztük. A tanulmány szerzői meglátása alapján ezek oka nem annyira a szűkösség, inkább a probléma gazdasági és politikai kezelésében rejlik. Ugyanakkor az is tény, hogy egyes területeken az élelmiszer hiánya szorosan összefügg a vízhiányával: egy ember egy napi élelmezéséhez ugyanis 2000 liter vízre van szükség. A jövőben a helyzet a Közel-Keleten, Afrikában, illetve a jelentősen túlnépesedett Indiában és Kínában romolhat drasztikusan. Azonban ezen térségek esetében sem mindig az éghajlat változása játssza a főszerepet, hanem a vízkészletek egyenlőtlen elosztása és az infrastruktúra hiánya.

Papírtigris a közös cselekvés

Az idézett tanulmány szerint – bár vannak kemény, akár katonai vonatkozásai is a víz- és élelmiszerhiánynak – hagyományos biztonságpolitikai szempontból marginális kérdés, hiszen közvetlen kapcsolatot nem sikerült kimutatni a válság és a konfliktus megléte között, vagy ha sikerült is, akkor a bizonyítékok „gyenge lábakon állnak". Nógrádi György pedig arra mutatott rá, hogy az Európai Unió tagállamai közül például Németországban és Lengyelországban inkább politikai, semmint gazdasági, vagy biztonságpolitikai kérdésként kezelik az ügyet. Persze az is igaz, hogy a megindult változásokat már nem lehet megállítani, csak csökkenteni lehet azok ütemét. Ráadásul a felmelegedéssel egyébként az időjárás is egyre kiszámíthatatlanabbá válik majd. Bár az államoknak közösen kellene a problémát kezelni, sokan nem képesek globálisan gondolkodni. A terület érintő közös politikája nincs az Európai Uniónak sem, az csak papíron létezik – fűzte hozzá Nógrádi György.