Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Névadójukra emlékeztek a területvédelmi ezred katonái

Szöveg: Szidor Viktória hadnagy | Fotó: a szerző felvételei |  2021. november 6. 8:30

A budapesti Farkasréti temetőben, vitéz Vattay Antal altábornagy sírjánál helyezett el koszorút halála évfordulóján, november 2-án az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred vezetői állománya.

20211104-vattay-megemlekezes (1)

A koszorúzáson jelen volt az altábornagy dédunokája, dr. Vattay Krisztina is, aki a katonákkal együtt, néma főhajtással rótta le tiszteletét, majd meggyújtották a síron a mécseseket. A megemlékezés zárásaként a Magyar Takarodó dallama csendült fel Zoltay László tartalékos zászlós kürtjéből.

Az alakulat névadója 1891-ben, Vetter Antalként született Sopronban, vezetéknevét 1929-ben változtatta Vattayra. Tiszti pályafutását a nyíregyházi császári és királyi 14. huszárezredben kezdte és a későbbiek során is ezer szállal kötődött a városhoz. 1940-ben kinevezték a Nyíregyházán található 1. Lovasdandár, majd 1942-től az 1. Lovashadosztály parancsnokává. Előbbi alakulat élén, 1941-ben részt vett a délvidéki, valamint az ukrajnai hadműveletekben. Ekkor hangzott el egyik híres mondása – „Áldozat nélkül nincs nagy cselekedet” -, amit a területvédelmi ezred jelmondatául választott. 1943. május elsején altábornaggyá léptették elő. 1944. augusztus elején a Varsó környékére visszaszorult magyar megszálló seregtesteket irányította. Német, nyilas, majd amerikai hadifogsága után 1946. június 16-án tért haza. 1951. november 2-án az Államvédelmi Hatóság letartóztatta és tízévi börtönre ítélte, ahonnan 1956 nyarán amnesztiával szabadult. 1966. november 2-án hunyt el Budapesten.