„Nullkilométeres” helységharc

Három őzet riaszt meg az autóm, miközben az alig kocsi-szélességű murvázott erdei úton falom a kilométereket. Persze nem a hatalmas négykerekű az egyetlen zavaró tényező, amelyik ma nem hagyja nyugton az erdő vadvilágát: a távolból már jól hallatszanak a gépkarabélyokból és gépfegyverekből leadott lövések. Közeledem a Romvároshoz.

Az épületek között fehér füst ülepszik meg, csak néhol látni egy-egy felvillanó torkolattüzet, a lövések hangja visszhangzik a környéken. Úgy tűnik, a támadás már elkezdődött…

– Az első szakasz előrevonása megtörtént, azt is tudják, hogy melyik az a két épület, amelyet el kell foglalniuk. Nézzük, mire képesek – fogad a romváros szélén kialakított ideiglenes autóparkolóban Szabó László alezredes, a szentendrei MH Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképző Iskola (KPTSZI) 1-es számú szakképző csoportjának vezetője.

Õ a parancsnoka annak a hatvanhat tiszthelyettes hallgatónak, akik ezen a héten a Romvárosban igyekeznek elsajátítani a helységharc alapjait. Õk egyébként a KPTSZI végzős, nappali, illetve levelező tagozatos, lövész és műszaki szakos hallgatói. 

A gyakorlat érdekessége – tudom meg Szabó alezredestől –, hogy a levelező szakos (vagyis a szerződéses legénységi állományból tiszthelyettesé képzendő) lövész hallgatók fél évvel ezelőtt már jártak a Romvárosban, akkor elsajátították a helységharc alapjait. Éppen ezért most a nappali szakos hallgatók rajparancsnokait közülük válogatták ki a tiszthelyettes szakképző iskola oktatói, azaz ők vezethetik a támadó rajokat. Mindez két okból is hasznos számukra. Egyrészt, mert a mostani feladat tökéletesen illeszkedik a kiképzés módszertana című tantárgyuk tematikájába, másrészt pedig leendő őrmesterként tevékenyen részt fognak majd venni az alárendeltjeik kiképzésében. 

– A nappali tagozatos, lövész szakos hallgatók életükben most találkoztak először a beépített területen vívott harccal. Mondhatni, ilyen szempontból „nullkilométeresként" vesznek részt az egy hetes kiképzésen, ahol a helységharc alapjait kell elsajátítaniuk, tűzcsoport, raj és szakasz szinten, harcszerű körülmények között. A feladatot pedig annyiszor hajtjuk végre, hogy valamennyien legalább egyszer tűzcsoport parancsnokként is dolgozhassanak – árulja el Szabó László alezredes, akitől megtudom azt is, hogy a műszaki katonák pedig egy helységharc során felmerülő szakharcászati feladatokat gyakorolják.

Mik is a helységharc alapjai? – teszem fel a kérdést Szabó Lászlónak, mialatt a támadó szakasz folyamatosan tüzelve, lépésről-lépésre halad előre a kijelölt téglaépület felé. Lakott területen való mozgás, az épületek megközelítése, az objektumokba való behatolás gyakorlása, valamint a helyiségek, a folyosók és lépcsőházak ellenséges harci erőktől történő megtisztítása a mostani kiképzés fő célja – mondja az alezredes, miközben az egyik pillanatról a másikra elhallgatnak a fegyverek. Fülünk kicsit nehezen szokja meg a csendet.

„Minden ellenség halott, az épületet elfoglaltuk!" – hallatszik a rádióból a szakaszparancsnok jelentése, s mivel feltűnően értetlenül nézek Szabó alezredes elmagyarázza: a kiképzést igyekeztek a valóságot legjobban megközelítő körülmények között megszervezni, éppen ezért az MH Bakony Harckiképző Központ segítségét kérték. A BHK-nál tárolják ugyanis a katonák kiképzését segítő MILES 2000 típusú lézeres szimulációs rendszert. Ennek segítségével, a vaktölténnyel vívott harcot is élethűvé lehet tenni.

Selek Róbert őrnagytól, a BHK lövész-harckocsi döntnöki alosztályának vezetőjétől megtudom: a MILES olyan szimulációs berendezés, amelynek részeit a fegyverekre, illetve a végrehajtó állományra kell felszerelni. A fegyverre felszerelt eszköz a vaklőszer „kilövésével" egy időben lézer impulzust bocsát ki magából, amelyek ha eltalálják a katonák sisakjára és mellkasára szerelt érzékelőket, akkor sípolással jelzik, hogy az egyenruhás harcképtelenné vált, azaz megsérült, vagy meghalt. Így a helységharc során a támadók „saját bőrükön érezhetik" mekkora veszteséggel jár egy-egy épület elfoglalása.

Persze a valósághű küzdelemhez ellenség is kell. A szentendrei tiszthelyettes szakképző iskolánál immár hagyomány, hogy helységharc kiképzéseik során a rossz fiúkat a BHK ellenerő századának katonái játsszák. Így természetes volt, hogy ezúttal is a várpalotai fiúk segítik a leendő tiszthelyettesek felkészülését – mondja Selek őrnagy, hozzátéve: az úgynevezett döntnöki állomány is a Bakony Harckiképző Központból érkezett. A támadók mögött haladva ők döntik el, hogy sikerült e teljesíteni a kitűzött célt, azaz elfoglalni a kijelölt épületet. Emellett ők azok, akik két végrehajtás között, speciális kézi eszközeikkel „újraélesztik" a „halott" katonákat, azaz törlik a találatokat a harcosokra szerelt MILES eszközök memóriájából.

Eközben a Romváros másik végén is eldörren az első lövés, s begyulladnak az álcázást biztosító füstbombák: a második szakasz is megközelítette az elfoglalandó épületet. Rövid időn belül óriási tűzharc bontakozik ki, amelyben a támadók és a védők is jelentős veszteségeket szenvednek. Aztán győz a túlerő, az utolsó rosszfiú is „elesik" és a szakaszparancsnok lefújja a támadást.

Természetesen mindenkinek jól esik a szünet, s a rövid értékelés után a tiszthelyettes hallgatók azonnal elkezdenek felkészülni az alig egy órán belül kezdődő következő végrehajtásra. Fegyvereiket karbantartják, a lőszereket betárazzák, a felszerelést ellenőrzik. Közben pedig megtudom tőlük, hogy rettenetesen élvezik a MILES szimulációs rendszert, hiszen így „valóban tétje van egy-egy támadásnak". Ha ugyanis rosszul végzik feladatukat, akkor a házakban rejtőzködő ellenség másodperceken belül szinte valamennyiüket leszedheti.

A „rosszfiúk", vagyis a BHK ellenerő századának katonái ezt hallva megjegyzik: ahhoz képest, hogy többségében először járnak a fiúk a Romvárosban, egészen jól csinálják. Persze kell még fejlődniük, de hát végül is erre való a kiképzés!

További képek:

Fotó: Galovtsik Gábor