Nyolcvanezren vesztek oda a tűzviharban
Szöveg: Szűcs László | 2011. február 14. 7:53„A világtörténelem valaha volt legpusztítóbb légitámadása” – a mai napig így értékelik a történészek a németországi Drezda ellen 1945. február 13–15. között végrehajtott bombázást. A szövetséges légierő gépei ezen a három napon több mint háromezer tonna, úgynevezett „nagy erejű”, valamint foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le a városra. A támadás következtében meghalt áldozatok számát korábban 20 ezer és 250 ezer közé tették, a legfrissebb kutatások szerint azonban „csak” 80 ezren vesztek oda a tűzviharban.
Az elmúlt évtizedekben hivatalos indoklásként felmerült az európai háború befejezésének gyorsítása is. A brit légi vezérkar vezetője ugyanis korábban javasolta: intézzenek minden korábbinál pusztítóbb és a polgári lakosságot is megtörő támadást egy addig viszonylag megkímélt német város ellen, ezzel is gyorsítva az Európában dúló harcok befejezését. Márpedig Drezda fontos ipari körzetként és közlekedési csomópontként, valamint az újjászerveződő német erők feltételezett összevonási körzeteként szerepelt a szövetséges csapatok célkeresztjében, hasonlóan mint Berlin, Lipcse, vagy akár Kemnitz.
A véres feladatot az az Arthur Harris tábornok kapta feladatuk, aki a brit és a szövetséges haderőben a szőnyegbombázások megrögzött hívének számított. A tábornok nevével fémjelzett koncepció értelmében a német nagyvárosok legsűrűbben lakott negyedeit kellett a légierő gépeinek szőnyegbombázásokkal elpusztítaniuk, kifejezetten törekedve arra, hogy lehetőleg minél magasabb legyen a polgári áldozatok száma. Az 1945-ös évre gyakorlatilag már nem maradt olyan német nagyváros, amelyik ne szenvedte volna el a gyújtóbombázást. Ezen kivételek egyike volt Drezda…
A támadás első hullámának 1945. február 13-án kellett volna megindulnia, ám az Európa feletti rossz időjárás megakadályozta a szövetséges repülőgépek felszállását. Az első két hullám így 14-én éjjel érte el a várost. Ezeket az angolok hajtották végre és a bevetésben összesen 796 Lancaster, valamint 9 Mosquito bombázó vett részt. A gépek 1478 tonna úgynevezett „nagy erejű" bombát, valamint 1182 tonna, foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak a városra. A következő napon – február 15-én – pedig 311 darab amerikai B–17-es „Repülő erőd" dobott le 770 tonnányi robbanószert Drezdára. A szövetségesek a támadásokkal egy időben vadászgépekkel is csapást mértek a városi ki-, és bevezető utakra, ezzel is növelve a káoszt és a bombázást túlélt civilek között a pánikot.
„A világtörténelem valaha volt legpusztítóbb légitámadása" – a történészek többsége a mai napig így jellemzi a drezdai bombázást, amely után az okozott kárt lényegesen nagyobbra becsülték a valóságosnál. A támadás után, egy-két héten belül újraindult a munka a gyárakban, a fő célpontként megjelölt vasútvonalak pedig már a bombázás utáni harmadik napon maximális kapacitással működtek…
| |
Fotó: Archív