Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Örömvasárnap

Szöveg: Dr. Horvath P. - Vastagh L. |  2011. április 3. 14:23

Tavaly karácsonykor advent ünnepéről, a várakozás időszakáról olvashattunk két részes cikksorozatot dr. Horváth Pál dandártábornok tollából. Ezúttal a keresztények másik fontos ünnepétől, a húsvéti ünnepkörről tudhatunk meg minden fontos információt. Az írásnak az ad apropót, hogy ma örömvasárnap van.

A Szent Atya, II. János Pál pápa évekkel ezelőtt, az Úrangyala
elimádkozását megelőzően mondott beszédében Izajás szavait idézte. Az
egyház a próféta szavaival örömre szólít fel bennünket ezen a
vasárnapon, az örömvasárnapon, amikor elérkeztünk a nagyböjti bűnbánati
időszak feléhez. A Laetare vasárnap fő témája az öröm és a fény. Az
evangélium a vakon született történetét beszéli el, akinek Jézus megadja
a látás örömét, majd így szól hozzá: „Menj, mosakodjál meg Siloe
tavában."

A teljes húsvéti ünnepkör a farsang végétől pünkösdig tart. A farsangi mulatozás napjai hamvazószerdán – a 40 napos nagyböjt kezdetén –, véget érnek. (A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől – január 6. – hamvazószerdáig tart). A tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a párkeresés, udvarlás időszaka. Hamvazószerda elnevezése egyházi szokásra utal. Az elmúlt évben megszentelt barkát elégetik, hamuját a pap megszenteli, s keresztet rajzol vele a hívek homlokára, annak bizonyságára, hogy a halandók porból lettek, s porrá lesznek. A hamvazkodásnak egészségmegőrző, rontásűző szerepet is tulajdonítottak.

A nagyböjt Jézus negyvennapi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyven napos időszak. Az önmegtartóztatás, a lelki tisztulás és a húsvétra való belső felkészülés időszaka. A régi idők böjti fegyelme igen szigorú volt. Böjt idején tilos volt a bál, a mulatság, de a lakodalom is. Általános volt az a szokás is, hogy a lányok ilyentájt fekete vagy sötétebb, dísztelenebb, egyszerűbb ruhákat hordtak. A böjti napokon csak kenyeret, sót, halat és növényi eledeleket volt szabad enni, és csak egyszer ehettek napjában. Egyes helyeken ezt olyan szigorúan betartották, hogy a böjtös eledelek számára külön edényeket használtak.

A magyar néphagyományban a nagyböjt vasárnapjainak nevük volt: a negyediké örömvasárnap, amely a húsvéti ünnepsorozat része. A böjti idő közepe táján azt jelzi, hogy a bűnbánattartásnak fontos része az öröm. Ezen a napon lehet virág is a templom oltárán, és az orgona is szólhat az énekkíséreten kívül, és lila miseruha helyett rózsaszín használható. Jézus örömünnepre hív bennünket, sőt vendégségbe hívja az egész világot, mert legnagyobb asztala nálunk Jézusnak van.

A Szentírás szerint Jézus egyszer több ezer embert látott vendégül. Amikor Jézus meglátta a sokaságot közeledni, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Ezt azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert Ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár áru kenyér sem elég, hogy mindenki kapjon valami keveset. Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" Jézus leültette az embereket és megtörtént a csoda, mert miután vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek, ugyanúgy osztott a halakból is. Amikor jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." A tanítványok ekkor tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal.

A csoda tehát azt jelenti, hogy az emberré lett Isten egész nap gondol ránk, sőt gondoskodni akar rólunk, mert nem vagyunk közömbösek neki. Nem csak a nagy, átfogó kérdések érdeklik Istent, hanem fontos a számára az is, hogy mit eszünk ma, mert tudja, észreveszi, és számon tartja éhségeinket és szomjúságainkat testi és lelki problémáinkat, nem hagy magunkra.
Vajon hányan vannak a világon, akik csak most, éppen ebben az órában járulnak Jézus asztalához? Nincs olyan statisztika, amely hozzávetőlegesen ki tudná mutatni, hogy kétezer év óta, az egész földön hányan fordultak meg az asztalánál. Most a mi feladatunk az, hogy továbbadjuk a jézusi hívó szót: „Ültessétek le az embereket."

A hálaadás Jézusnál, a feltétlen bizalom az Atya iránt, annak a kifejezése, hogy az Atya megadja mindazt, amire szükségünk van. Gondoljunk a Hegyi beszéd szavaira: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok, mit együnk, vagy mit igyunk, mindezt a pogányok kérdezgetik, a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért, elég minden napnak a maga baja."

Megtanulhatjuk Jézus csodája nyomán, hogy ha tudunk adni abból, ami van, amit így vagy úgy, de Istentől kaptunk, akkor marad belőle. Ahogy a kenyércsodánál több volt a maradék, mint az alapanyag.

Az örömvasárnap, (laetare), az örvendezés vasárnapja. Az, hogy meghallottuk Jézus hívását és helyet foglaltunk asztala mellett, életünk legnagyobb öröme lehet. Ami ezen túl van, az már mind ajándék. Ha túl vagyunk egy problémán, ha magunkhoz illő társra találtunk, vagy ha gyermekünk hazalátogat hozzánk, mindezért Istennek tartozunk hálával. És ha megtapasztaltuk áldásait az életünkben, tanítványként kötelezve vagyunk arra, hogy rajtunk keresztül más is meghallja a hívó szót.

Hogy kié a legnagyobb asztal a világon? Én úgy hiszem, hogy Jézusé, mert eddig is hívott, és ezután is hívni fog, hogy vendégei legyünk. A jézusi vendégségben úgy formálódjon életünk, hogy kérdés legyen a másik éhsége, program legyen a hálaadás, és természetes mozdulat a szétosztó adakozás. Mert Jézus azért jött, hogy benne bővelkedő életünk legyen. Mindez hozzátartozik az örömvasárnap mondanivalójához, hogy hozzásegítsen bennünket a kiengesztelődés, a bűnbánat, az intenzív készülés útján, a húsvét titkának elmélyült befogadására. Ámen.

Imádkozzunk! Mennyei jó Atyánk, köszönjük, hogy akkor is kiálthatunk hozzád, amikor nem érdemeljük meg a meghallgatást, és te akkor is kegyelmesen tekintesz bajban lévő, küszködő életünkre, amikor ítéletet érdemelnénk. Megvalljuk, hogy végtelen jóságod szégyenkezéssel tölt el minket, akik minduntalan elhagyunk téged és elfordulunk szent színed látásától. Benne gyökerezünk a világban, és elhagyjuk létünk igazi eredetét és forrását, a Te örök jóságodat. Engedd meg nekünk, hogy visszatérjünk hozzád, és újra gyermeki szívvel örvendezhessünk neked, teremtő Atyánknak, megváltó Jézusunknak és a megszentelő Léleknek. Add most ehhez szent igéd gondolatait és azt a megelevenítő Lelket, aki te magad vagy. Ámen.