Öt perc a két ezredes között

Saját testvére váltotta az afganisztáni magyar tartományi újjáépítési csoport parancsnokát szeptember 16-án – olvashattuk néhány héttel ezelőtt a bulvárlapokban. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a testvérek születése között mindössze öt perc van. A PRT ötödik váltásának parancsnoka, Sándor Zsolt ezredes ugyanis mindössze ennyivel korábban született, mint öccse, a negyedik váltás parancsnoka, Sándor Tamás ezredes. És mivel egypetéjű ikrek, szinte lehetetlen megkülönböztetni őket egymástól.

Bár az Afganisztánban szolgáló magyar kontingens váltásakor Tamás még alezredes volt, az átadás-átvételi ünnepségre meghívott tartományi vezetők – nem ismerve a magyar rendfokozatokat – azt hitték, hogy duplán látnak. Pedig mindössze annyi történt, hogy a testvérek adták át egymásnak a magyar újjáépítési csoport zászlaját.

– Látni kellett volna a helyi vendégek és a külföldi katonák arcát. Nem tudták, hogy mi történik, fogalmuk sem volt arról, hogy ki az átadó és ki az átvevő. Megmosolyogtató volt – emlékezik már itthon Sándor Tamás, akit hazaérkezése után néhány nappal ezredessé léptették elő, és a szolnoki székhelyű MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj parancsnokának nevezték ki.

Az MH PRT negyedik váltásának parancsnokától megtudom: annak idején testvérével közösen döntöttek arról, hogy az érettségi után a katonai főiskolára jelentkeznek. Lövész szakon végeztek Szentendrén. Természetesen volt úgy, hogy főiskolai éveik alatt is összekeverték őket, de ebből sosem akadt komolyabb problémájuk.

– Tisztté avatásunk után két helyőrségben kezdtük meg szolgálatunkat. Zsolt Mezőtúron kezdett, én pedig Hódmezővásárhelyre kerültem. Hat évvel később Szolnokon keresztezte ismét egymást a pályafutásunk, s azóta is mindketten ott szolgálunk – meséli Tamás, aki elárulja azt is: néha köztük is működik az a bizonyos „mentális kapcsolat". Azaz volt úgy, hogy megérzik, ha a másiknak rossz a kedve, s ilyenkor azonnal telefonálnak.

Bár úgy volt, hogy a PRT ötödik váltásának parancsnoka más lesz, a kiutazás előtt néhány hónappal tudta meg Sándor

Zsolt ezredes, hogy mégiscsak őt nevezik ki ebbe a beosztásba. Azonnal telefonált testvérének Afganisztánba, s elújságolta a jó hírt.

– Persze, hogy örültem, amikor megtudtam, ő lesz az utódom. S így valamivel könnyebb, „családiasabb" volt az átadás-átvétel procedúrája, mint normál esetben – tudom meg Tamástól, aki természetesen jó tanácsokkal is ellátta testvérét hazautazása előtt.

– Elmondtam neki, hogy vigyázzon az embereire, hiszen ez a Pol-e-khumri és ez a PRT már nem ugyanaz, mint korábban volt. Minden nap változik a helyzet. Nálunk a biztonság nagyon sokat romlott, és nem hiszem, hogy náluk javulni fog – mondja Sándor Tamás ezredes.

Természetesen nemcsak a két testvér, hanem a családok között is nagyon jó a viszony, nem véletlen, hogy egymás szomszédjai. Így az elkövetkező fél évben Tamás családjára hárul a feladat, hogy segítsék Zsolt feleségét és gyermekeit. De nincs ebben semmi különös, hiszen korábban, Tamás külszolgálata alatt ez fordítva volt. Szerencsére a feleségek és a gyermekek között is nagyon jó a kapcsolat. S mindenféle pletykák ellenére az asszonyok nem testvérek, sőt korábban nem is ismerték egymást…