Patthelyzet és félmillió áldozat

A csatát megelőzően, 1915-ben már javában kialakult az állóháború, amelyet a németek azzal akartak megváltoztatni, hogy támadást indítanak a franciák ellen, megtámadva Verdun városát. Céljuk nem a város és az abban található, Párizst védő erőd elfoglalása, hanem a francia hadsereg meggyengítése volt. A császári csapatok főparancsnoka, Erich von Falkenhayn tisztában volt vele, hogy a franciák a végsőkig védeni fogják erődjüket, ezért nagy emberveszteséget okozhatnak nekik.

Február 21-én a német csapatoknak Vilmos herceg rohamot vezényelt, amely megakadt az erőd külső védvonalánál. A németek ugyan gyorsan előretörtek, de hamar kikerültek a tüzérségi támogatás alól és a francia lövegek ezért óriási csapást mérhettek rájuk. 1220 német ágyú - köztük a 420 milliméteres "Kövér Berta" és a 305 milliméteres Skoda-löveg - nyitott tüzet, fokozva a pusztítást. A védők gyorsan erősítést kaptak, ám a mostoha körülményeket a franciák parancsoka is hamar felismerte, ezért elengedhetetlennek tartotta, hogy az egységeket folyamatosan váltsák. A rotálás következtében a verduni csatában a francia hadsereg katonáinak 75 százaléka megfordult.

Tavasszal a Verduntől északra eső dombokat többször elfoglalták a németek és a franciák is, de a védőknek sikerült biztosítaniuk az egyetlen ellátást biztosító útvonalukat. A németek folyamatosan nyomultak előre, júniusban elérték azokat az erődöket, amelyek közvetlenül Verdun előtt álltak. A csata sorsa végül a Somme folyónál történt angol-francia offenzíva következtében dőlt el. A németek rákényszerültek a csapatok átszervezésére, a franciák pedig október 21-én ellentámadásba kezdtek. Folyamatosan visszavették az ellenség által elfoglalt erődítményeket és december 18-án a németek visszaszorultak oda, ahonnan februárban támadást indítottak.

A tíz hónapos öldöklés során legalább 160 ezer francia és 140 ezer német katona esett el, a halottak és eltűntek száma megközelíti a félmilliót. A Verdunt övező terület ma is őrzi az egykori vérontás emlékeit: létezik egy vörös zóna, ahová tilos a belépés. Egész egyszerű oka van, a talaj arzéntartalma meghaladja a határérték tízszeresét. A földben szunnyadó éles lövegek is nagy veszélyt jelentenek, ezért a francia állam felvásárolta ezt az 1200 négyzetkilométernyi területet és megtiltotta a falvak lakóinak, hogy visszatérjenek porig rombolt otthonaikba.