Piros fogantyú, ejtőernyő és kioldógyűrű
Szöveg: Szűcs László | 2007. november 21. 17:27Biztonsági öv, ejtőernyő, kabintető. Időjárási minimum, tartalék repülőtér, felszállás. Vizsgarepülés, NFTC, műszaki felkészítés. És egy soha el nem felejthető tragédia… Címszavak, melyek mind-mind meghatározóak a Magyar Honvédség Jak-52-es repülőgépeinek kiképzési repülésekor. A legutóbbin ott volt a honvedelem.hu is. Helyszíni riportunk.
Az ember gyomra akkor zsugorodik teniszlabda méretűre, amikor a gép földi kiszolgálását végző technikus megmutatja:
Pedig reggel egy darabig még úgy tűnt, hogy le kell fújni a napi repülést. A torony ugyanis nem adta meg a felszállási
A fiatal főtiszt egyébként az MH 86. Szolnok Helikopterbázis alárendeltségébe tartozó Jak–52-es kiképzőrepülő század megbízott parancsnoka. Intézkedik, szervezkedik, telefonál. A kecskeméti katonai repülőteret legalább ötször hívja, mire kiderül: szerencsére javult annyira az idő ott is, hogy szükség esetén, tartalék-repülőtérként igénybe lehet venni.
érkezik meg a „zöld jelzés" a toronyból. Minden hajózó és technikus azonnal „pörögni kezd", a sötétedésig tartó repülésbe nagyon sok felszállásnak kell beleférnie.
Ma a különféle vizsgák mellett úgynevezett karbantartó repüléseket tervezett be a század. A két kijelölt géppel tizennégy pilótának kell lerepülnie az előírt feladatokat. Az alegység néhány pilótája szakszolgálati engedélyét hosszabbítja meg a Nemzeti Közlekedési Hatóság (a korábbi Katonai Légügyi Hivatal) szakembere előtt. A kecskeméti repülőbázison, valamint az MH Összhaderőnemi Parancsnokság repülő fekészítési osztályán szolgáló, hajózó beosztású, de nem aktív pilóták pedig karbantartó repülésre várnak. Õk ugyanis a Jak–52-esekkel repülhetik le a leggazdaságosabban a számukra előírt kötelező óraszámokat. Sőt néhány, aktív vadászpilóta is repül Jak-kal, hiszen számukra a repülési technikák és a műrepülő elemek gyakorlására megfelelő a román gyártmányú, légcsavaros, hangsebesség alatti és katapult nélküli iskolagép.
A szolnoki kiképzőrepülő századnak egyébként feladata még a NATO kanadai pilótakiképző programjában (NATO Flying Training in Canada – NFTC) részt vevő magyar hallgatók itthoni felkészítésének végrehajtása is. Évente nyolcan sajátíthatják el az önálló-, a kötelék-, és a műszeres repülés alapjait Jak–52-es gépeken. A következő NFTC-csoport azonban csak márciusban kezdi a tréninget, két hetes elméleti oktatás után fejenként 45 órát repülhetnek a kiképző repülőgépeken. Az már most látszik, hogy programjuk szoros lesz, hiszen májusban már indulnak is Kanadába.
Persze, mint minden repülőgépnél, a Jak–52-eseknél is elsősorban a műszaki állomány érdeme, hogy a pilóták gond nélkül végre tudják hajtani feladataikat. Egy Jak–52-es repülés előtti felkészítése a tervezett felszállás előtt három órával kezdődik – tudom meg Farkas Tamás hadnagytól, a műszaki üzembentartó csoport parancsnokhelyettesétől. Minden gépet öt ember – két technikus, két úgynevezett visszaellenőrző és az ügyeletes mérnök – vizsgál át tüzetesen. S így van a két felszállás közti, úgynevezett ismételt felszállásra történő felkészítésen, valamint a repülési napot záró ellenőrzésen is. Előbbi általában húsz percig tart, utóbbi pedig egy órás feladat a műszaki állomány részére.
A század katonái azóta minden év november 13-án felkeresik a tragédia helyszínén állított emlékművet, s koszorúkkal, valamint néma vigyázzállással tisztelegnek elhunyt bajtársaik emléke előtt.
