A verseny szeretete és a győzelem esélye viszi előre

Hol kezdődött a sport iránti érdeklődésed?

Csak akkor kezdtem el rendszeresen sportolni, amikor katona lett. Először a konditermeket látogattam és próbáltam magam edzésben tartani. Aztán nagyjából négy évvel ezelőtt nyitottam a futás felé. A váltás összefüggött azzal, hogy Veszprémbe kerültem, a légtérellenőrző ezredhez, egy összetartó, sportos közegbe, ahol mindig is nagyon jó volt a versenyzői hangulat. Ennek az érzésnek köszönhetően kezdtem el rendszeresen futni, s jöttek egymás után a versenyek. A mezei futás, a katonai háromtusa, valamint a járőrbajnokság volt az, ahol rendszeresen részt tudtam venni és egyre eredményesebben szerepeltem.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy azokban az időkben nem nagyon szerettem a fizikai megterheléssel járó sportokat. Ezért volt számomra megfelelő sport a sakk.

Akkor mégis hogyan jött a futás szeretete?

Mást nem tudok mondani, csak azt, hogy a környezet volt az, ami idáig eljuttatott. A légtérellenőrző ezrednél nagyon jó sportolói példákat láthattam magam előtt. Olyan nagyszerű sportemberekkel találkozhattam, mint Kolonics Tamás, Vas Tibor, Fazekas Tamás, vagy Kovács Gábor. Nekik köszönhetem, hogy késztetést éreztem az életmód váltásra. Szerencsére nagy bennem a győzni akarás vágya, s emiatt a hosszútávfutással járó szenvedéseket is felvállaltam.  Mivel nagyon szeretek versenyezni, ez akkora lökést adott, ami miatt tudtam váltani a fizikai sportra.

Jelenleg milyen rendszerben és mennyit sportolsz?

Folyamatosan szinten akarom tartani magam, ezért nincs szünet még a téli időjárási körülmények között sem. A futóknak általában a télen van az alapozási időszakuk, amikor kilométereket „gyűjtjük". Ez azt jelenti, hogy nem a minőségi munkára megyünk rá, hanem arra, hogy minél többet fussunk. Itt a kitartó képességünket fejlesztjük és azt gyakoroljuk, hogy ne essünk ki az általunk diktált ritmusból.

Konkrétabban mit jelent ez a kilométer „gyűjtés"?

Veszprémben hol lehet ezeket a távokat teljesíteni?

Elsődlegesen a városban szoktam futni, de kihasználom a Szentkirályszabadja felé menő kerékpárutat, valamint a jutaspusztai hadiutat is. Jól bevált, könnyen futható nagy köreim vannak, amiket már jól bemértem és kipróbáltam. Mindig a pillanatnyi helyzet határozza meg azt, hogy melyiket teljesítem.

A katonai sportban nemcsak a futás számít, hanem vannak egyéb technikai versenyszámok is, mint például a lövészet, vagy a kézigránát dobás. Ezekre hogyan tudsz felkészülni?

Ez már bonyolultabb, és a korlátok miatt csak behatárolt lehetőségeim vannak. Maradnak elsődlegesen azok a felkészülési időszakok, amit az ezred időnként a magasabb versenyekre történő felkészülésekor szervez. Ezekben az időszakokban igyekszem az átlagnál többet gyakorolni. Bevallom, hogy a lövészettel egy kicsit hadilábon állok, mert nem tartozom a legjobb lövők közé, az eddigi eredményeim olyan közepesek, és több lehetőség kellene a felzárkózáshoz.

Ez a járőrbajnokságokon nem olyan zavaró, de a háromtusában nem jelent nagy hátrányt a közepes lőtudás?

Konkrétan a 2010-es évben milyen eredményeket értél el?

Az év első versenyén, a mezei futáson, a bakancsos háromezer méteren második helyezést értem el, a váltót fölényesen nyertük és összetettben a junior csapatversenyt is megnyertünk. A járőrben benne voltam a győztes csapatban, de mondhatnám, hogy már évek óta számítanak rám ebben a versenyszámban is.

A katonai sportrendezvényeken kívül más versenyeken is részt veszel?

Igen. Rendszeresen ott vagyunk a csapattal az Ultra Balatonon, ahol legutóbb egy tisztességes eredményt értünk el, valamint a BSE Szuper Balatoni versenyén, amit megnyertünk, de több alkalommal elindultam már a Bécs-Balaton szupermaratonon is.

Milyen célokat szeretnél még a sportban elérni?

Fotó: A szerző és archív