Akit a repülőgép is tisztel

Vegyes érzések töltik el azt, aki nyugállományba vonul. Egyrészt örül annak, hogy eljöttek a megérdemelt nyugdíjas évek, másrészt viszont én személy szerint olyan csodálatos szakmát hagyok itt, amelyet tizenhat éves korom óta művelek. De persze a repüléstől nem szakad el az ember, mert ha egészsége és pénze van, akkor bárhol repülhet a világon, és nekem természetesen megmarad a kollégákkal fenntartott őszinte, baráti viszony – mondta.

Katonai pályafutása alatt melyek voltak a legszebb időszakok?

Ha ezt megkérdezik, mindig azt válaszolom, hogy az a korszak, amikor Taszáron vadászrepülőszázad-parancsnok voltam. Azt tettük, amit szerettünk, annyit repültünk, amennyit akartunk, és közben folyamatosan csiszoltuk a tudásunkat. Tettre kész, nagyon intelligens, nagyon felkészült, fiatal beosztottak vettek körül. A magam harmincnégy–harmincöt évével én voltam köztük a legidősebb. De összességében azt mondhatom: a katonai pályámon mindig újfajta kihívásokkal találkoztam belföldön és külföldön egyaránt, és mindegyiknek megvolt a maga szépsége. Miként a nyugdíjas éveknek is meglesz…

A harmadik dimenzió. Miközben térképként látjuk a tájat magunk körül, olyan kollégák között dolgozunk, akik élnek-halnak a repülésért. Egy fontos aranyszabály van: a repülőgép nem tiszteli sem a beosztást, sem a rendfokozatot. A repülőgép azt az embert tiszteli, aki repül rajta, aki ismeri a technikát. Amire egész életpályám alatt a legbüszkébb vagyok – remélem ez így is marad még pár napig – az, hogy soha nem veszítettem embert. Ez a tény a kollégák és a saját munkám elismerése. Mindig olyan emberekkel dolgoztam, akik komolyan vették a munkájukat.

Mit tanácsol azoknak, akik szintén a repülés szerelmesei, és most kezdik pályájukat?

Nem mondhatok nekik mást, mint amit a német légierő parancsnoka mondott a fiatal hadnagyainak. Az útmutató valahogy úgy hangzott, hogy „nagyon szép életpályára készültök, de álljatok több lábon". Nem szabad elveszíteni a hitet akkor sem, ha valaki életének egy bizonyos periódusában éppen nem tud repülni. Ilyenkor jön jól a több lábon állás, és itt természetesen nem az angóranyúl-tenyésztésre vagy az értékbecsüsi szakma űzésére gondolok…

Az elkövetkezendő években melyek lesznek a légierő előtt álló legfontosabb feladatok?

A világ szinte valamennyi légiereje újragondolja a feladatrendszerét, és megpróbál minél kevesebb pénzből minél ütőképesebb légierőt létrehozni. Ezt teszik a németek, belgák, franciák, csehek… egyszóval változás előtt áll a világ, s ez természetesen minket is érint. Meg kell felelni a kor kihívásainak. A lényeg az, hogy jelen legyünk a NATO-ban, és mutassuk meg a szakmai tudásunkat.

Az ön személyes tervei is készen állnak már a következő évekre?

Dolgozni már nem megyek sehová, de aktív nyugdíjas éveket tervezek. Van egy kis szőlőskertem, borospincével és egy lakókocsim egy horgásztó partján… és persze szerte a világban barátaim. Ezt a szó szoros értelmében kell érteni. Olyan barátok ők, akik heteket, hónapokat töltöttek már nálunk, némelyik szinte családtaggá vált. Most fordul a kocka: én szeretnék heteket, hónapokat tölteni Amerikában, Kanadában és Európa csodálatos helyszínein.

Fotó: A szerző felvételei