Húszévesen a világranglista negyedik helyén
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2010. november 23. 5:26Október 1-jétől a HM Zrínyi Kft. munkatársaként is tevékenykedik a magyar vívósport egyik legnagyobb reménysége, Szilágyi Áron. A sportoló rendkívül fiatalon, 17 évesen szerezte első világbajnoki aranyérmét Szentpéterváron, most pedig az olimpiai kvalifikáció, majd a londoni éremszerzés lebeg a szemei előtt fő célként.
Szilágyi Áron mindössze húsz esztendős, ám máris igen tekintélyes eredményeket mondhat magáénak: mióta a felnőtt korosztályban vív, csapatban világbajnok és világkupa-győztes, illetve világkupa-ezüst- és bronzérmes, egyéniben pedig GP aranyérmes. Korábban, juniorként többek között egyéni U23-as Európa-bajnok, világkupa-győztes és vb-ezüstérmes is volt. Jelenleg a világranglista negyedik helyén áll, ami ilyen fiatalon eddig még senkinek sem adatott meg.
„Sajnos a november elején megrendezett francia verseny nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, egyéniben a német Nicolas Limbach-hal, a tavalyi világbajnokkal kerültem össze, aki felül is kerekedett rajtam. De végül a hatodik helyen zártam, ami az én koromban azért elég jó eredmény. Húszévesen még a világranglista negyedik helyén sem állt senki, szóval ez is igen biztató a jövőre nézve" – összegzi legutóbbi nemzetközi megmérettetésének tapasztalatait a honvedelem.hu-nak Áron.
A vívás azonban megfogta. „A nagyjából három hónapos alapozás persze borzasztóan unalmas volt, ezt nem is tagadom. A vívás nem úgy kezdődik, hogy egyből kézbe vesszük a kardot, aztán mehet a csihi-puhi, hiszen egy gyereknek nem lehet csak úgy a semmiből odaadni egy fegyvert. Ez nemcsak veszélyes, hanem értelmetlen is lenne. De végig ott volt bennünk a várakozás, hogy még néhány hét, és végre kardot foghatunk" – mondja Áron, aki a legendás Gerevich Aladár fia, Gerevich György szárnyai alatt nevelkedett.
„Ahogy elkezdtük a szakmai munkát, úgy szerelmesedtem bele a vívásba. A sport, az edzőm személye és a Vasasban kialakult jó közösség egyaránt meggyőzött arról, hogy nekem ezt kell csinálnom. 12-13 évesen persze akadtak hetek, amikor nem tűnt annyira jó befektetésnek a heti ötször két óra edzés, miközben a haverok mással foglalkoztak, de a kisebb-nagyobb budapesti és országos sikereim végül mindig visszatereltek a helyes mederbe"– emlékszik vissza a sportoló.
Első külföldi megmérettetésére 13 éves korában került sor Lengyelországban, és ott ugyan még kiesett, hamarosan elkezdte begyűjteni az egyre rangosabb érmeket. Nagyon fiatalon, 17 évesen került be először a felnőtt válogatottba tartalékként, ám végül a pástra kellett lépnie, és példásan helyt is állt. A csapat végül az aranyéremig menetelt a szentpétervári tornán, Áron a mai napig erre az eredményre a legbüszkébb.
(folytatása következik)
