Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Húszévesen a világranglista negyedik helyén

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2010. november 23. 5:26

Október 1-jétől a HM Zrínyi Kft. munkatársaként is tevékenykedik a magyar vívósport egyik legnagyobb reménysége, Szilágyi Áron. A sportoló rendkívül fiatalon, 17 évesen szerezte első világbajnoki aranyérmét Szentpéterváron, most pedig az olimpiai kvalifikáció, majd a londoni éremszerzés lebeg a szemei előtt fő célként.

Szilágyi Áron mindössze húsz esztendős, ám máris igen tekintélyes eredményeket mondhat magáénak: mióta a felnőtt korosztályban vív, csapatban világbajnok és világkupa-győztes, illetve világkupa-ezüst- és bronzérmes, egyéniben pedig GP aranyérmes. Korábban, juniorként többek között egyéni U23-as Európa-bajnok, világkupa-győztes és vb-ezüstérmes is volt. Jelenleg a világranglista negyedik helyén áll, ami ilyen fiatalon eddig még senkinek sem adatott meg.

„Sajnos a november elején megrendezett francia verseny nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, egyéniben a német Nicolas Limbach-hal, a tavalyi világbajnokkal kerültem össze, aki felül is kerekedett rajtam. De végül a hatodik helyen zártam, ami az én koromban azért elég jó eredmény. Húszévesen még a világranglista negyedik helyén sem állt senki, szóval ez is igen biztató a jövőre nézve" – összegzi legutóbbi nemzetközi megmérettetésének tapasztalatait a honvedelem.hu-nak Áron.

A szép eredmények és az előkelő világranglistás helyezések mögött természetesen rengeteg befektetett munka fekszik. „Kilenc évesen mentem le először vívni. Előtte fociztam, atletizáltam, karatéztam, tornáztam, de egyik sem kötött le igazán. Vagy untam őket, vagy nem voltam hozzájuk elég tehetséges" – meséli a sportoló.

A vívás azonban megfogta. „A nagyjából három hónapos alapozás persze borzasztóan unalmas volt, ezt nem is tagadom. A vívás nem úgy kezdődik, hogy egyből kézbe vesszük a kardot, aztán mehet a csihi-puhi, hiszen egy gyereknek nem lehet csak úgy a semmiből odaadni egy fegyvert. Ez nemcsak veszélyes, hanem értelmetlen is lenne. De végig ott volt bennünk a várakozás, hogy még néhány hét, és végre kardot foghatunk" – mondja Áron, aki a legendás Gerevich Aladár fia, Gerevich György szárnyai alatt nevelkedett.

„Ahogy elkezdtük a szakmai munkát, úgy szerelmesedtem bele a vívásba. A sport, az edzőm személye és a Vasasban kialakult jó közösség egyaránt meggyőzött arról, hogy nekem ezt kell csinálnom. 12-13 évesen persze akadtak hetek, amikor nem tűnt annyira jó befektetésnek a heti ötször két óra edzés, miközben a haverok mással foglalkoztak, de a kisebb-nagyobb budapesti és országos sikereim végül mindig visszatereltek a helyes mederbe"– emlékszik vissza a sportoló.

Első külföldi megmérettetésére 13 éves korában került sor Lengyelországban, és ott ugyan még kiesett, hamarosan elkezdte begyűjteni az egyre rangosabb érmeket. Nagyon fiatalon, 17 évesen került be először a felnőtt válogatottba tartalékként, ám végül a pástra kellett lépnie, és példásan helyt is állt. A csapat végül az aranyéremig menetelt a szentpétervári tornán, Áron a mai napig erre az eredményre a legbüszkébb.

(folytatása következik)

 

Címkék