Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A felszín alatt még izzik a parázs

Szöveg: Szűcs László |  2010. november 23. 6:32

Bár a magyar katonák a nyugat-koszovói Pec-ben található Villaggio Italia táborban szolgálnak, előfordul, hogy rövidebb-hosszabb időre el kell hagyniuk az „olasz tábort”. Ezúttal egy hónapra települtek ki a Mitrovicától északra található Nothing Hill nevű katonai bázisra. A magyar egyenruhásokat természetesen mi is elkísértük. Helyszíni riportunk második része.

– A lehető legjobbkor jöttetek, hiszen a műveleti század egy hónapra Nothing Hill-be települ, elkísérhetitek őket – mondja egy hetes koszovói látogatásunk első napján Kanyó László alezredes, az MH KFOR Kontingens harmadik váltásának parancsnoka.

A debreceni dandár logisztikai zászlóaljának parancsnoka immár a harmadik koszovói misszióját teljesíti, így jól ismeri az országot. Mint meséli: a fejlődés jól látható, de sajnos még mindig a legszegényebb európai államok közé tartozik a függetlenségét 2008. február 17-én kikiáltó Koszovó.

A munkanélküliség 60–70 százalék közötti, és a dolgozók nagy részét is a NATO, azaz a KFOR alkalmazza. Éppen ezért nem véletlen az, hogy a felmérések jelzik: a helyi lakosság nem igazán szeretné, ha kivonulnának az országból a békefenntartók.

Hármas szivárvány, rothadó tetemekkel 

A több mint száz katonával, valamint a szükséges technikai eszközökkel Nothing Hill-be elvonuló magyar műveleti századot másnap követjük. Kollégáim „szerencsések", ők a horvát légierő Mi–117-es helikopterén repülnek át egyik táborból a másikba, én autóval követem őket.

A csaknem száztíz kilométeres út egyrészt lélegzetelállító, de egyben elszomorító is. A három napos, nonstop eső után kisütő nap csodálatos szivárványt varázsol az égre, hatalmas színes boltív borul Pec fölé (később megtudom: a természeti jelenséget kollégámnak a helikopterről sikerült lencsevégre kapnia), amely „fölött" még két halványabb félkörív is felfedezhető.

A mindent elborító mocsok azonban hamar feledteti e meseszép látványt. Pec-ből Nothing Hill-be tartva mindenfelé szemét, és építési törmelék szegélyezi az utakat, nejlonzacskók repkednek a szélben, de a legmegdöbbentőbb mégis az, hogy elhullott állatok százai (!) fekszenek és rothadnak mindenfelé. Macskák, kutyák, kecskék, sőt még egy ló és egy szarvasmarha is. A bűz szinte elviselhetetlen, azonnal felfordul az ember gyomra.

Ugyanakkor autóik tisztítására rengeteg időt fordítanak a helyiek. Szinte minden második házban működik egy

autómosó (vagy egy gumiszerelő műhely, esetleg egy autóbontó). A mosó a legtöbb esetben mindössze egy lebetonozott placc, ahol magasnyomású vízszóró berendezés segítségével tisztítják meg a járműveket a kosztól. Szinte mindegyik műhely előtt parkol egy-két autó, várva, hogy sorra kerüljenek…

– Északon más játékszabályok uralkodnak! – figyelmeztet Mitrovica határában az a magyar alezredes, akinek „felvezetésével" jutok el Nothing Hill-be. Mint mondja: ha esetleg megdobják az autót, akkor se álljak le, hanem gyorsítsak, s ha már kikerültem a „veszélyes zónából", megnézhetem milyen károkat okoztak a vandálok.

Mitrovicában, az albánok és szerbek lakta városban ugyanis a mai napig izzik az etnikai ellentét parazsa a békésnek látszó felszín alatt, s e gyűlöletet nem ritkán a KFOR feliratú járműveken vezetik le a helyiek. Gyakoriak a tüntetések, s az is előfordul, hogy „egymásnak ugrik" a város déli, albán és északi, szerb lakosainak egy része.

A legutóbb egy Törökország–Szerbia kosárlabda meccs tört ki kisebb zavargás, a szerbek ugyanis nem bírták elfogadni a törökök győzelmét ünneplő albánok jókedvét…

Tábor a semmi közepén

A híres és a televízióban is többször mutatott mitrovica-i híd után már többségében szerbek lakta területen járunk. A Nothing Hill-i tábor ugyanis a KFOR legészakibb katonai bázisa, amelyen nincsen állandó személyzet.

A többnemzeti harccsoportok műveleti századi havonta váltják egymást a koszovói–szerb határ, valamint Mitrovica között félúton található táborban. A magyarokra november 10. és december 6. között kerül sor.

A bázis névválasztása egyébként találó. Magas hegyek és kopár dombok között, egy kietlen fennsíkon, a semmi közepén található. Azt hiszem az ilyen helyekre szokták azt mondani: ide még a madár is kétnapi hideg élelemmel indul el…

A táborba települő műveleti századok feladata a térségben a jelenlétfenntartó járőrtevékenység folytatása, a Koszovó

és Szerbia közötti legforgalmasabb határátkelő, az úgynevezett GATE–1 biztosítása, valamint a tábor őrzésvédelme. Mindezek mellett pedig még egy azonnali reagálású, úgynevezett QRF szakaszt is ki kell állítania a szolgálatban lévő századoknak. Monoton, és fárasztó munka ez, nem véletlen, hogy a KFOR főparancsnokság havonta váltja az ide kitelepített századokat.

Egyébként a magyarok idén már másodszor vannak szolgálatban Camp Nothing Hillben. Az MH KFOR Kontingens második váltása május 24. és június 21. között teljesített szolgálatot ebben a táborban. Az egy hónapos folyamatos munka ellenére a magyarok jobban szeretik ezt a bázist, mint Villaggio Italiát. Egyrészt, itt saját maguk urai, illetve ilyenkor a konyhán is magyar szakácsok tevékenykednek, hazai ízeket varázsolva a hagyományos, „tésztát tésztával" olasz konyhától egy kicsit már megcsömörlött katonák tányérjaiba…

(Vége!)

Kapcsolódó cikk:
Tábor a magashegy árnyékában

 

 

Fotó: Tóth László