Nem szereti az unalmas beosztásokat

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2012. július 29. 8:03

Noha nem beszélgettünk túlságosan hosszan az idei Év Katonája kitüntető cím egyik birtokosával, Horváth Attila őrnaggyal, az MH 54. Veszprém Radarezred, Támogató Zászlóaljának parancsnokhelyettesével, ennek ellenére többször is csörgött a telefonja és ilyen-olyan ügyben azonnal intézkednie kellett. Hiába, a Szikla üzemeltetése országos szinten is egyedülálló feladat.

„Teljes mértékben meglepetésként ért engem ez az elismerés, senki nem szólt előre. Épp betegszabadságon voltam, ott ért a hír, így nem tudtam elmenni a központi ünnepségre és az ezrednapon vettem át a díjat" – meséli az őrnagy, aki azt viszont nem tudta megmondani: miért épp rá esett a választás.

„Jó kérdés…, én úgy fogom fel, mintha maga a Szikla kapta volna ezt az elismerést. Amit itt az elmúlt évek alatt elértünk, azt együtt értük el. Csapatmunka eredménye, nem pedig az enyém" – mondja.

Kétségtelenül különleges helyzetben van a Támogató Zászlóalj, amelynek alapfeladata a földalatti speciális létesítmény üzemeltetése és biztosítása. Ugyanis annak ellenére, hogy a zászlóalj a radarezred része, a támogató katonák napi szinten az MH Légi Vezetési és Irányítási Központban (MH LVIK) szolgálókkal dolgoznak együtt.

„Nyilvánvalóan több egyeztetés szükséges a két alakulat között, mint mondjuk korábban a légtérellenőrző ezred idejében. Ettől függetlenül, akik a Sziklában dolgoznak, továbbra is egy csapatot alkotnak. Másképp nem is lehetne" – véli Horváth Attila őrnagy, aki tulajdonképpen a haderőben lezajlott változásoknak köszönheti, hogy ennek a csapatnak a tagja lehet.

Eredetileg ugyanis harckocsizóként végzett és először Tapolcán foglalkozott harckocsizók kiképzésével. Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, hamar Veszprémbe került, mint hadműveleti tiszt és innentől kezdve folyamatosan, különböző beosztásokban, itt dolgozott. Feladat pedig volt és van is bőven…

„Most éppen a soron következő NATO gyakorlatra készülünk, ahol a lehető legváratlanabb helyzetekben mérik fel az ellenőrök a katonák felkészültségét. A szimuláció során arra kíváncsiak, hogy mikor érkezik el az a szint, ahol már nem tudjuk ellátni a feladatainkat, mikor esik szét úgymond az egész rendszer. Minél tovább meg tudjuk őrizni képességeinket, minél tovább el tudjuk látni a sok mesterségesen generált probléma ellenére a Szikla üzemeltetését, annál jobb. Mindez egyébként nap mint nap hatalmas felelősség, nagy kihívás. De én nem szeretem az unalmas beosztásokat…" – mondja a parancsnokhelyettes.