Zrínyi és Toldi nyomdokain
Szöveg: Tamás Tibor | 2011. december 11. 8:14Teljes egyetértéssel választották elnökké dr. Szakály Sándor történészt, hadtörténészt, a Károli Gáspár Református Egyetem tanárát a Honvéd Hagyományőrző Egyesület (HOHE) tagjai december elején, a szervezet legutóbbi rendkívüli ülésén. Beszélgetésünk második része.
Szavaiból azt veszem ki, hogy mint jó mester, a tanítást is fontosnak tartja. Tehát szükséges az ismeretterjesztés…
Hogyne, feltétlenül! Amikor a sikeres pályázat után, 2000. november 1-jével kineveztek a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójává – 1999. június 14-étől megbízott főigazgató voltam – nem gondoltam, hogy gyors váltás lesz. Néhány nappal később a Duna Televízió akkori elnöke, Pekár István keresett meg, hogy átmennék-e mellé. Kulturális igazgatónak hív – mondta –, de rövidesen az alelnöki beosztás várna rám, ha alkalmasnak látszom. 2001. január 1-jétől voltam kulturális igazgató, majd március 15-étől alelnök. Szép négy évet töltöttem el a Duna Televízióban, ahol tehettem azért, hogy történelmi ismeretterjesztő műsorok gazdagítsák a képernyős kínálatot. A Célkeresztben című honvédelmi témájú sorozat is az „én gyerekem" volt. Havi egy alkalommal, két ismétléssel, angol nyelven feliratozva került adásba. A tengerentúli sugárzásnak köszönhetően eljutott az Egyesült Államokban és Ausztráliába is. A Magyar Honvédség parancsnokairól és a vezérkar főnökeiről pedig rövid portrékat készítettünk, amelyek szintén képernyőre kerültek. Lehet, hogy ezeket az anyagokat érdemes lenne a mai Magyar Honvédség tagjai számára is bemutatni. Gondolom, a Duna Televízió jelenlegi vezetői nem zárkóznának el attól, hogy átadják sugárzásra – jogdíj nélkül – a filmeket.
Ezt mint médiamunkás és történész örömmel hallanám, sokadmagammal. Visszakanyarodva közös kedvencünkhöz, a történelemhez, ön a magyar hadtörténet, a katonai elit históriájának avatott szakértője, ám keveset tudunk sporttörténeti munkásságáról, holott olimpiatörténetet hallgatott az ELTE-n, s e tárgykörben is kutatott, publikált…
Meg kell említenem, hogy a magyar királyi honvédségnek önálló „sporttanárképző intézete" volt: a Magyar Királyi „Toldi Miklós" Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Iskola. Szintén ismert és elismert volt az Örkény-tábori Lovagló és Hajtótanárképző Iskola. Mondhatnám azt is, hogy ez számított a magyar lovassport „fellegvárának" az Alföldön. A magyar sportélet a két világháború között elképzelhetetlen lett volna a honvédtisztek nélkül. Sportági szakszövetségek vezetői kerültek ki a korábban már említett tábornokok és törzstisztek közül. Az öttusa, a lovassportok, a sízés, ökölvívás, vívás, lövészet mind-mind katonai sportok voltak.
Mindez már első hallásra is könyvírásra ösztönző… Tervez sporttörténelmi művet?
Hogyne! Terveim között szerepel, hogy elkészítek egy nagyobb terjedelmű tanulmányt a magyar sportélet irányításában meghatározó szerepet játszott katonai vezetőkről, ezzel is emlékeztetve rájuk, hiszen vitéz Somogyi Endre altábornagy, vitéz Béldy Alajos vezérezredes, vitéz Rády József címzetes vezérőrnagy, vitéz Kalándy Imre altábornagy, Novákovits Béla címzetes altábornagy, vitéz Somfay Elemér és még sok más egykori tábornok és törzstiszt, főtiszt neve nem szabadna, hogy feledésbe merüljön!
(Vége!)
