Rákóczi-díj dunántúli kuruc harcok emlékére

„A történelmi, katonai, harci hagyományok ápolását szolgálja e díj, a 300 évvel ezelőtti Rákóczi-szabadságharc dunántúli hőstetteinek, a bátor brigadéros, Béri Balogh Ádám legendás alakjának felidézésével. Éppen az ő emléke vitt el bennünket Győrig, a történelmi városig, ahol a legutóbbi évekig nagy szeretettel készítették katonai pályára a tizenéveseket a győri Béri Balogh Ádám Középiskolában" – az ünneplők között, a díjat átvenni jelen voltak az egykori tanárok, s persze velük volt az egykori igazgató, a mai polgármester, Borkai Zsolt is, akinek Gubcsi Lajos megőrzésre átadta a Rákóczi-díjat.

Az alábbiakban közöljük Borkai Zsolt ünnepi beszédét a Rákóczi-díjátadáson:

Kedves Ünneplők, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is engedjék meg, hogy megköszönjem ezt a meghívást, és hogy a Rákóczi-szabadságharcra, vagy éppen Béri Balogh Ádám kuruc brigadérosra emlékezve itt lehetek Önök között.

Számomra nagy megtiszteltetés volt, amikor igazgatója lehettem a Béri Balogh Ádámról elnevezett győri honvéd középiskolának, amelyet nagy sajnálatomra a 2000-es évek közepén megszüntetett a honvédelmi tárca akkori vezetése. Elsőként is azért, mert akkori diákjaink, tanulóink elé – névadónk által – tudtunk egy olyan szép eszményképet, példát állítani, aki hősiesen harcolt a hazájáért, és akinek alakját megismerhették nemcsak a történelemkönyvekből, de a Tenkes kapitánya című nagysikerű magyar filmből is.

Béri Balogh Ádám, akit 1705-től már az egyik legvitézebb kuruc csapattisztként tartottak számon, híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécs határáig. Számos győztes lovasroham és ütközet résztvevője volt, és 1709. augusztus végén, a Dunántúl feladásakor is követte a kurucokat, majd 1710. júliusa és októbere között részese volt az utolsó dunántúli hadjáratnak. Tudjuk róla, hogy 1710. október 28-án a Szekszárd környéki harcokban a rácok bekerítették, és elfogták. Rákóczi mindent megtett kiváltása érdekében, a császáriak azonban dezertőrnek és megátalkodott esküszegőnek tekintették, és végül a hadbíróság halálra ítélte, majd kivégeztette.

Azt gondolom, hogy katonai pályára készülő fiatalok számára aligha lehetett volna hívebb, méltóbb példaképet állítani, mint az egykori dunántúli, középbirtokos nemest, aki immáron 300 éve, hogy nincs az élők sorában.

Most arra emlékezünk, hogy éltek derék hazafiak, akiknek három évszázad elmúltával sem halványul hősiességük, és ilyen volt nemcsak Béri Balogh Ádám, de a Rákóczi-szabadságharc kuruc hősei, vitéz katonái mind, az utolsó szálig. Amikor összejövünk, és találkozunk egymással, hogy megidézzük daliás alakjukat, szűnni nem akaró, győzelembe vetett hitüket és odaadásukat hazájuk iránt, felelevenítjük nagyságukat, és egyben az utókört is emlékeztetjük, hogy a hagyományokat, a hősök emlékét ápolni kötelességük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egykori iskolaigazgatóként, és ma már győri polgármesterként is büszke vagyok arra, hogy ennek az országnak ilyen hősei voltak. A kurucok vitézsége a történelem későbbi időszakaiban is megvillant a magyar virtusban, amely sosem tűrte sokáig az elnyomást, az igazságtalanságot. Említsük csak itt az 1848/49-es szabadságharcot, vagy az 1956-os forradalmat.

Örömteli pillanat számomra, hogy ezen a mai díjátadáson jelen lehetek, és köszönöm Gubcsi Lajos úrnak, és mindenkinek, akinek része volt az elbírálásban, hogy városunkra, ránk, Béri Balogh Ádám és a Rákóczi-szabadságharc győri tisztelőire gondolt eme díj odaítélésekor.

Köszönöm Önöknek az elismerést, és ígérhetem, hogy méltók leszünk erre a kitüntetésre azzal, hogy a 300 évvel ezelőtti hősiesség előtt a jövőben sem feledkezünk meg soha fejet hajtani.

Fotó: Tóth László