Repülőképek

Vincze Ferenc minden „vasért" rajong, aminek szárnya és motorja van. Abádszalókon, az egykori kunmadarasi szovjet repülőtér közelében, a vadászgépek „árnyékában" nőtt fel; naponta órákon át ült az udvaron, hogy alaposan megfigyelhesse a házuk fölött szinte karnyújtásnyira elhúzó Jak–28-asokat, Szu–17-eseket, később a MiG–27-eseket és a Szu–24-eseket. Amikor a többi kissrác még kutyákat, lovakat és házikókat rajzolt az iskolában, akkor az ő rajzain már mindig ott volt néhány repülőgép és helikopter.

Sosem tanult igazi művésztől, mégis annyira ügyesen bánt a ceruzával, hogy tanárai azt tanácsolták, jelentkezzen a szegedi képzőművészeti gimnáziumba. Ennek ellenére a katonai pálya mellett döntött, mert a lehető legközelebb akart kerülni a repülőgépekhez.

A szolnoki katonai szakközépiskola repülőgépfegyver-mechanikus szakán végzett; 1989-ben ifjú őrmesterként Taszárra került, a Szu–22-es felderítőszázadhoz. Amikor pedig a századot összevonták a vadászrepülő-osztállyal, már a MiG–21-esek javításában is részt vett. Taszár felszámolása után Kecskemétre helyezték, a legendás MiG–29-es Puma századhoz, ahol megszerezte a jogosítást az Albatroszra és a JAS–39 Gripenre is.

Két éve szolgálati nyugdíjban van, jelenleg az MH Légijármű-javító Üzemben dolgozik közalkalmazottként.

(További részletek a Magyar Honvéd magazin augusztus 12-én megjelenő számában!)