„Sikerült átlépnem a határaimat”

Az első évfolyamnál betöltött gyakorló szakaszparancsnoki feladatai mellett írnokként is tevékenykedik, mindezek mellett tanulmányi felelősként is segíti bajtársai, hallgatótársai mindennapjait. Bevallása szerint az egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy nem tud nemet mondani: nagyon sok feladatot vállal, azonban ennek a pozitív oldalát tartja szem előtt, hiszen így rengeteget tanul önmagáról is.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a katonai hivatást választod?

A gimnáziumi évek alatt mindig is arra vágytam, hogy egyetemen tanulhassak, de fogalmam sem volt, hogy mit akarok csinálni. Úgy voltam vele, hogy ráérek még ezen gondolkozni. A jelentkezési határidő közeledtével még mindig nem volt ötletem. Arra gondoltam, hogy mindegy melyik egyetem, de ahol lesz egy nyíltnap, oda elmegyek, hátha megtetszik. Így is lett. Szembejött velem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar egyetemi nyíltnapja és elmentem rá. 2017 januárjában havaseső esett, minden latyakos volt, de amikor megláttam az MH Ludovika Zászlóalj katonai testnevelés bemutatóját, ahol a honvéd tisztjelöltek a földön fekve, csurom vizesen végezték a gyakorlatokat, beleszerettem a katonaságba és azt gondoltam: én is ezt akarom csinálni.

Mit szoktál meg a legkönnyebben és mit a legnehezebben, amikor a középiskolát követően bekerültél az MH Ludovika Zászlóalj állományába?

Könnyen belerázódtam: nem volt gondom a korán keléssel, a mindennapos testneveléssel vagy azzal, hogy szinte percre pontosan beosztották az időmet, hiszen a tíz éves triatlonos pályafutásomnak köszönhetően rengeteg olyan dolgot tanultam meg, amit itt is nagyon jól tudtam és tudok jelenleg is kamatoztatni. Így legkönnyebben a napirend szerint való életet sikerült megszoknom. Ezzel szemben a legnehezebb talán az volt, amikor először szembesültem azzal, hogy gyakorló szakaszparancsnokként az elsősök mennyire figyelnek rám és rajtam is múlik az, hogy ők miképp szocializálódnak.

Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás, legnagyobb élmény számodra az elmúlt három évben?

Amennyiben sorra venném ezt a pár évet, rengeteg ilyen esemény jutna eszembe, legyen az akár hétköznapi, vagy valami különlegesebb. Mégis talán az egyik legfrissebb és legemlékezetesebb a 2020-as járőrbajnokság volt. Ezen a csapatversenyen számomra nem hétköznapi érzésekkel és helyzetekkel kellett szembenéznem, melyek megmutatták, hogy többre is képes vagyok. Sikerült átlépnem a határaimat, amit nagyban a csapattársaim támogatásának és biztatásának köszönhetek. Egy jó darabig bármilyen ’leg’ élményemet ez fogja kitenni.

Az eddig elért eredményeid közül melyikre vagy a legbüszkébb?

A Háromtusa Bajnokság csapat kategóriájában elért III. helyezés az, amire nagyon büszke vagyok. Három társammal lövészeten, gránátdobáson és karabélyos futáson vettünk részt. Támogattuk egymást a felkészülés és a verseny ideje alatt is, így sikerült felállnunk a dobogó harmadik fokára.

Immáron harmadévesen hogyan látod a jövőt, tisztté avatásodat követően?

Őszintén szólva szerintem egyszerre lesz könnyebb és nehezebb is. A tisztavatás után már hasznosítani kell mindent, amit itt tanultunk és minden élesben megy majd. Ez kihatással lesz a felelősségtudatra is. Emberekkel kell foglalkoznom és megtanítanom őket mindarra, amit tudok. Viszont annyiból könnyebb lesz talán, hogy a jelenleg általam vállalt rengeteg feladat, a tanulás és a gyakorlatok nem egyszerre nehezednek majd a vállamra. Biztos vagyok benne, hogy a leendő beosztásomban is sok dolgom lesz, de azok sokkal jobban összefüggenek majd egymással, így könnyebb lesz teljesíteni őket.

Hogyan látod a tiszti pályádat? Hova szeretnél kerülni, tervezel-e missziót?

Minél többet tudok meg magamról, annál több tervem van. Avatás után a győri MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezredhez szeretnék kerülni és tapasztalatot szerezni. Több misszióba is szeretnék menni, különböző országokba, hogy az ottani tapasztalatokból is a lehető legtöbb dolgot tanuljam meg. Hosszútávú terveim között szerepel még, hogy NATO beosztásban kerüljek Spanyolországba. Mindenképp szeretnék fejlődni, ezáltal egyre többet és többet kihozni magamból.

Nőként mennyire érzed kihívásnak, hogy a Magyar Honvédség kötelékében szolgálj?

Igen is, meg nem is. A katonaság nem a nőiesség mintapéldája, így szerintem a legnagyobb kihívás az, hogy sokkal több energiát kell belefektetni a teljesítménybe azért, hogy megmutassam, én is képes vagyok kúszni-mászni a homokban, sárban, helytállni a lőgyakorlatokon, robbantani, gránátot dobni. Elképzelhetőnek tartom, hogy csapatnál ez valamivel nehezebb lesz, hiszen mindent nagyobb felelősséggel kell majd elvégezni. Ennek ellenére már nagyon várom, hogy megmutathassam: igen, meg tudom csinálni.

Milyen értékekben hiszel leginkább?

A sportban rengeteg olyan értéket megtanultam, ami - őszintén szólva - megkönnyítette az életemet a honvédség kötelékében. Sok ilyet tudnék felsorolni, de csak hogy egy párat említsek: a kitartás, az alázat, a bátorság, a céltudatosság, a felelősségtudat, a hitelesség, a nyitottság, az empátia és a kreativitás egyaránt nagyon fontos. Embereket fogok vezetni és ezek olyan értékek, amikre szükségem van ahhoz, hogy ne csak jól csináljam, de hatással is legyek másokra és elnyerjem a bizalmukat.

Mit üzensz azoknak, akik abban gondolkodnak, hogy a katonai hivatást választják?

Azt mondanám, hogy ne gondolkozz rajta, csináld, vágj bele. Nem lesz mindig egyszerű és lesz, ami nem fog egyből tetszeni, de ez ne keserítsen el. Ott lesz a szakaszod, a rajod, akivel végigcsinálod az alapkiképzést és olyan kötelék alakul ki köztetek, ami egy életre szól. Olyan lesz ez, amit nem tudsz előre elképzelni, kényelmetlenül érzed majd magad néha és előfordulhat, hogy idegesít minden és mindenki. Viszont amikor átlendülsz a holtponton, akkor fogod igazán azt érezni, hogy igenis megérte és megéri.