A híradó specialista

Más alakulatokkal közösen dolgozva, gyakran keverik a „híradó katonával”. Nem az! A képzése során sok mindent megtanul, de ő nem a klasszikus értelemben vett híradó katona, aki ismeri a rádiót és bemondja a mikrofonba, amit a szájába rágnak. A másik véglet, amikor a csoporttagok viszont hekkernek gondolják, aki villanyszerelő-műszerész, és bármivel felkereshetik, hogy javítsa meg, ami árammal működik. Legyen az fegyveroptika vagy szórakoztató elektronika, az Echot fogják zaklatni vele. Nem hekker és nem is műszerész. Annak ellenére, hogy árammal működő dolgokkal foglalatoskodik és segítőkész csoporttag, a „karbantartás” nem a híradó specialista dolga. Ha le akarom egyszerűsíteni, akkor olyan jól kiképzett, magasan motivált lövész katona, aki nem ijed meg, ha rádió akad a kezébe.

A múltban, mélységi felderítőként ők voltak a cseppet sem irigyelt „eje. távírászok”. Cipelték a savas akkumulátorral működő rádiókat, amikhez kézzel kellett tekerni a hozzájuk rendszeresített dinamót. A rendszerváltás előtti málházási utasításban nem véletlenül szerepelt, hogy a „mélységi felderítő rádiótávírász” élelmét, tisztálkodó felszerelését, a tartalék áramforrásokat a csoport tagjai megosztva szállítják. A rádiók idővel könnyebbek lettek, viszont újabb elektronikai „kütyük” kerültek rendszerbe, így a felszerelés nem lett kevesebb. Ahogy a fegyveres géppuska lőszert, a műszaki robbanóanyagot, a medic „eüs-zsákot” visz, úgy a híradó specialista sem ússza meg a cipekedést. A rádió és a hozzá tartozó akkumulátorok nehezek, az antennának is súlya van, mindez elég sok helyet is foglal. Szóval nem könnyebb az élete a többiekhez képest.

Angol nyelvterületen kommunikációs altisztnek hívják, ez közelebb áll a valósághoz. Felel az összeköttetésért, oda-vissza továbbítja a megszerzett információkat. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt ez főleg rádiókommunikációt jelentett, de a digitális technológiák elterjedésével ma már szinte minden a számítógépekhez és vezeték nélküli hálózatokhoz köthető.

Valahogy ettől a szakterülettől félnek a jelöltek a legjobban, mikor választaniuk kell, mit tanulnának szívesen. Úgy tekintenek az „ekóra”, mint valami sámánra, aki a drótjaival meg a mikrofonjaival varázsol. Ha jobban belegondolunk, inkább az egészségügyi specialista, a „delta” az igazi sámán vagy varázsló, hiszen ő a füvek ismerője, a gyógyítás, sebkezelés tudója. Abból a szempontból meg lehet érteni egyesek ódzkodását, hogy a rádióhullámokat nem érzékeljük, olyan valamivel kell a katonának dolgoznia, amit szó szerint nem tud szemmel követni.

A Bravo látja, hogy a célt eltalálta-e, vagy mellette porzik, tud korrigálni. A Charlie tevékenysége is elég látványos, mert amikor berobbant vagy felépít valamit, azzal markáns jelet hagy. A Delta munkája is követhető, hiszen kötöz, ruhát vág, elállítja a vérzést, megszúrja a sérültet, aki ha kezd jobban lenni, visszacsatolást ad. Ezzel szemben a híradó specialista jön a kis zöld dobozával, meg a fekete drótjaival, ide-oda húz valamit, nyom pár gombot, laptopot köt a varázsdobozra. Minden látványos külső jel nélkül kerreg a rádió, csipog hármat, majd a katona közli, hogy az üzenetet elküldte a kétszáz kilométerrel messzebb lévő bázisra. Egyszerű földi halandónak ezt a folyamatot nehéz felfogni.

Ráadásul itt is sokat kell tanulni, ezen a szakterületen sem lehet megúszni a könyv fölötti görnyedést. A képzés érinti a fizikát, elektronikát, és természetesen a rádióhullámokról is szó esik. Megtanulják kezelni az összes rendszeresített híradó berendezést, tanulnak egy kicsit az informatikai hálózatokról, de ha kell, az éppen rendelkezésre álló „low-tech” eszközökből is csinálnak szükségantennát bármikor.

Nem beszélve arról, hogy tőle folyamatosan elvárja mindenki a csodát. Mivel műveleti területen ő tartja a kapcsolatot az otthoniakkal, az összeköttetés fenntartásának felelőssége nyomja a vállát, települjenek akár csak a gyakorlótérre vagy hadműveleti területre. Ha gépjárműveket kapnak, a benne lévő híradó eszközökért is ő felel, valamint alapvető kezelői szinten oktatja a csoporttagokat. Ezen a területen is fontos az ismeretek naprakészen tartása, hiszen előfordul, hogy számára ismeretlen külföldi technikákat, rendszereket kell használnia. Szintén lehetőségük van külföldi tanfolyamokon csiszolni a tudásukat, hiszen a nyelvtudás mellett a technikai ismeretek és képességek egyaránt szükségesek a partnerekkel történő hatékony együttműködéshez.