Sok orosz katona nem is ment haza

Nógrádi György a honvedelem.hu érdeklődésére elmondta: bár a Németországi Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) 1990. október 3-án újra egyesült, illetve a Szovjetunió 1991. december 31-én hivatalosan is felbomlott, egy 1990. szeptemberében aláírt – úgynevezett 4+2 – szerződés értelmében a szovjet-orosz csapatok még 1994. augusztusának végéig maradhattak Németország területén. A kivonulást azonban már 1991-ben el kellett kezdeniük.

1945-ben, a háború befejezésekor a későbbi NDK területén másfélmillió szovjet katona állomásozott, ez a létszám azonban 1947-re 350 ezerre csökkent – emelte ki Nógrádi György, hozzátéve, 1953. június 17-én, amikor kitört a berlini felkelés újabb három szovjet páncélos hadosztály érkezett a keletnémet területekre, illetve Berlinbe. Ennek is köszönhető, hogy a Szovjetuniót leszámítva az NDK területén állomásozott a legnagyobb szovjet haderő. Persze mindez nem volt véletlen, hiszen a német-német határon évtizedeken keresztül nézett egymással farkasszemet a keletnémet-szovjet, illetve a nyugatnémet-NATO haderő.

Nógrádi György hozzátette: az első, komoly csapatkivonást 1978 és 1980 között hajtották végre a szovjetek, majd 1988 és 1991 között újabb, lassú létszámcsökkentés zajlott le, amelynek során már az atomtöltetek hordozására alkalmas rakétákat is kivonták az NDK területéről.
A végleges kivonás egyébként 1991-ben kezdődött és három év alatt hajtották végre. Amikor a kivonásról szóló megállapodást a két fél aláírta az egykori NDK területén még 337 ezer szovjet katona, hétezer páncélozott szállító harcjármű, 3500 tüzérségi eszköz, nyolcszáz repülőgép és hatszáz helikopter állomásozott, összesen 777 laktanyában – árulta el Nógrádi György, akitől megtudtuk azt is, hogy a szerződés szerint a csapatkivonást 1994. augusztus 31-ig kellett volna végrehajtani, az utolsó szovjet-orosz katona már augusztus 14-én elhagyta Németország területét.

A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: kétes „örökséget" hagytak maguk után a kivonuló szovjet-orosz csapatok, hiszen az általuk használt laktanyák és lakótelepek olyannyira szennyezettek voltak, hogy megtisztításuk és kármentesítésük rengeteg pénzébe került a németeknek. Akik ráadásul rendkívül nagy összeget adtak az oroszoknak a kivonulásért is.

– Igaz ennek a pénznek nagy része egyszerűen eltűnt, annak ellenére, hogy a hazatelepülő csapatok elszállásolására – vagyis laktanyák és lakótelepek megépítésére – kapták. Így az Oroszországba hazaérkező csapatok még éveken keresztül erdőkben, katonai sátortáborokban laktak. Persze voltak olyan katonák is, akik nem tértek haza, hanem egész egyszerűen emigráltak, és Németországban élték tovább életüket. A legmeghökkentőbb azonban az volt, hogy a szovjet katonafeleségek egy része is Németországban maradt, nagy részükből prostituált lett – mesélte Nógrádi, aki ekkoriban Hamburgban, a Bundeswehr Akadémia hallgatója volt, s többször is átvitték őket a volt keleti területekre, így saját szemével láthatta a kivonuló csapatok okozta pusztulást.