„Sokat tettem azért, hogy erősebb legyek!”

Pontosan mi az a grappling?

A grappling kifejezés az angol grapple, azaz megragadni, megfogni igéből ered. Egy olyan küzdősport, ahol nem ütésekkel és rúgásokkal operálunk, hanem inkább földre vitellel, leszorításokkal, kar- és lábfeszítéssel, valamint fojtással.

Eleve ezzel a sportággal kívántál foglalkozni?

Annak idején tradicionális jiu-jitsuval kezdtem, ami ugye klasszikus harcművészeti ág és alapvetően önvédelmi szerepe van. Ezután váltottam a brazil jiu-jitsura, ami már szinte ugyanaz, mint a grappling. Néhány eltérés ugyan van a szabályokban, de technikák terén azonos a két sport.

Mondhatjuk, hogy nem számít túl ismert sportágnak Magyarországon? Más országokban mekkora a támogatottsága?

Igen, nem túl ismert, bár ahhoz képest, amilyen csatlakozásomkor volt a helyzete, meglehetősen sokat fejlődött. Ezt mutatja, hogy már ki tudunk állítani egy válogatottat világversenyekre, nő a versenyzők létszáma is, illetve egyre több olyan terem létesül, ahol ezzel foglalkoznak. Én azt tapasztaltam, hogy a francia, a lengyel és a spanyol sportolóknak rendkívül nagy a támogatottságuk, ők teljes állásban ezzel foglalkozhatnak.

Hogy zajlott a felkészülés a világbajnokságra?

Pont egy gyakorlaton voltam akkor, amikor megrendezték a lengyelországi világbajnokságra szóló kvalifikációs versenyt, de július elején elmentem egy edzőtáborba, ahol a szövetségi kapitány felajánlotta: képviseljem hazánkat a 84 kilogrammos kategóriában. Nyilván előtte is folyamatosan edzésben voltam, de azért nem olyan szinten, ami ahhoz kell, hogy az ember sikeres legyen egy világversenyen. Attól kezdve viszont két hónapig, napi két-három alkalommal edzettem. Ebben voltak technikai, erősítő és kondicionáló edzések is, de nagyon fontos volt a regeneráció is.

Kik támogattak ebben?

Lakatos Sándor és Berkes László, az edzőim, illetve Lajsocky Károly szaktársam, aki sokszor kisegített, ha edzőtársra volt szükségem. Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy bár ez egy egyéni sport, az ember fejlődése nagyban függ a csapattársaitól, azok technikai tudásától is.

A világbajnokságon ötödik helyet értél el végül, kit éreztél a küzdelmek során a legerősebb ellenfélnek?

Három küzdelmem volt. Jól látszott, hogy a szerencsének nagy szerepe van az ilyen versenyeken, mert ellenfélként rögtön pont kifogtam a későbbi világbajnok lengyel versenyzőt… Összességében meg kell említenem, hogy én előtte mindig a 77 kilogrammos súlycsoportban versenyeztem. Igyekeztem természetesen felkészülni a nagyobb súlycsoportban való versenyzésre, de nyilván ilyen rövid idő alatt ezt a fizikai erőkülönbséget nem lehet behozni, ami főleg a második – egy kazah versenyző elleni - mérkőzésen érződött.

Milyen célokat tűztél ki magad elé a sport terén? Egyáltalán mennyi időd jut most edzésre és versenyekre?

Régebben havi rendszerességgel versenyeztem. A legbüszkébb arra vagyok, hogy 2016-ban Abu-Dhabiban Gi Junior 71 kilogrammos súlycsoportban világbajnokságot nyertem. Emellett jiu-jitsuban is versenyzek, már az egyetem alatt, elsőévesként, ezüstérmes lettem az U21-es Európa-bajnokságon, Krétán. Ezek nagyon szép eredmények, de úgy gondolom, hogy mégiscsak az lenne a nagy dolog, ha a felnőtt kategóriában is ott állhatnék a dobogón. Most viszont amíg be nem fejezem az egyetemet az a célom, hogy formában maradjak, illetve megerősödjek, annak érdekében, hogy még eredményesebben szerepelhessek a 84 kilósok között.

Kiknek ajánlanád, hogy kipróbálják magukat grapplingben?

Egyrészt gyerekeknek, mert úgy növeli a fizikai állapotot, hogy sikerélményt ad és emellett megtanít veszíteni is, ami – talán furcsán hangzik – de fontos lehet a mindennapi életben is. Másrészt katonáknak és legfőképp rendőröknek, hiszen a grappling sérülés okozása nélkül is lehetővé teszi egy adott személy elfogását.

Egyébként a sport mellett miért választottad a katonai hivatást?

Az egyik legjobb barátom, aki szintén itt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tanult, rengeteget mesélt nekem a tapasztalatairól. Megtetszett, hogy mozgalmas és a tanulás mellett gyakorlati tudást is ad!