Kivívták a kvótát!

Mesélnél nekem az utolsó „horror" kvalifikációs versenyetekről?

Valóban horror filmbe illő pillanatokat éltünk át egy párszor… Már a 2015-ös moszkvai világbajnokságon megszerezhettük volna a kvótát, de sajnos a dél-koreaiaktól elszenvedett vereség után hatodik helyen zártuk a versenyt. A világbajnokság után az októberi berni világkupa nem sikerült, így ezt követően tudtuk, hogy három, tétre menő világkupa következik: Heidenheimben, Tallinnban és Vancouverben. Az első két helyen ötödikek lettünk, Kanadában meg kalandos körülmények között elsők. Itt egyéniben nem indultam, így pihenten és koncentráltan tudtam készülni a csapatra. A nyolc közé Csehország volt az első lépcsőfok, akikkel folyamatosan ki-ki meccset vívtunk, végül 30-22-re nyertünk. Franciaország következett… Több mint négy éve nem vertük meg őket, most egy tussal sikerült (39-38). Ekkor azt hittük, hogy kijutottunk az olimpiára, amikor is tizenöt perccel később szóltak, hogy még előtte meg kell vernünk az észteket. Ez volt a legeslegnehezebb meccs, mert vissza kellett jönnünk a mennyországból és újra a pokol pástjára kellett felállnunk. Végül a hosszabbításban, a vége előtt három másodperccel bevitt találatommal 15:14-re nyertünk. Ismét azt hittük, hogy bezsebeltük a kvótát, de mivel a Kazahok nagy meglepetésre megverték az Ukránokat, egy ponttal elénk kerültek a versenyben, így muszáj volt őket is legyőzni. 42:36-ra sikerült. Lelkileg és fizikailag is úgy elfáradtunk, hogy koccintani sem maradt energiánk…

A verseny óta eltelt több mint egy hónap, most már elhiszed, hogy ott leszel/lesztek nyáron Rióban?

Az olimpia nincs a fejemben, még nem szeretnék foglalkozni vele.


Végül is addig van még közel öt hónap. Hogyan készülsz rá fizikailag és lelkileg?

Ki kellett töltenem egy dopping ellenőrzési listát, amibe muszáj meghatároznom, hogy az elkövetkező negyedévben óránként hol vagyok/leszek. Beírtam, hogy keddenként és csütörtökönként a laktanyában töltöm az időmet. Ekkor fogok a fizikai edzésekkel foglalkozni. Ami a mentális felkészülést illeti, minden péntekemet a Magyar Honvédség Kecskeméti Repülőkórházában töltöm, ahol fejlesztjük a központi idegrendszeremet, pszichológussal beszélgetek és különféle reflexgyakorlatokat is végzünk. Ezek mellett lesz rengeteg edzőtáborom is. A felkészülésben nem nehézséget, sokkal inkább feladatot látok, amit jól kell végrehajtani. És miért ne csinálnám jól, hiszen ez az álmom. Huszonegy éve vívok, első olimpiám, ennél nagyobb lehetőség nem is kell.

Sok versenyed lesz még a „nagy megmérettetésig"?

Lesz egy pár: április 22-én megyünk Rióba, aztán májusban Párizs, júniusban lesz az Európa-bajnokság, és még a hazai versenyekről nem is beszéltem.

Imre Gézának az ötödik, Boczkó Gábornak a harmadik, neked és Somfai Péternek pedig ez lesz az első olimpiátok. Mi az elvárás Riótól?

Igen, ez az első olimpiánk. Én sokkal feszültebb leszek, mint valaha voltam. Idegileg ez százszoros teher lesz, de bízom benne, hogy jól fog menni a vívás. Nagyon szeretném, ha a felkészülésem ez alatt pár hónap alatt sikeresen történne. Nyílván nekünk is, mint minden magyar sportolónak az a célja, hogy megszerezze az aranyérmet. Úgy gondolom, ha a felkészülésben nem lesz hiba, akkor ez a csapattal teljesíthető lesz.

Van valamilyen szerencsehozó kabalád?

Kimondott kabalám nincs, de a kedvenc focicsapatom a Fradi, így szeretek zöld-fehér mezben, vagy pólóban vívni. Számomra nagyon fontos, hogy a versenyt megelőző hetekben csak a pozitív hatások érjenek. Megpróbálom teljesen kizárni a negatív dolgokat. Például a vancouveri verseny előtt autóval úgy közelítettem meg a piros lámpákat, hogy amire odaértem, azok mindig zöldre váltottak.

Mi jár a fejedben, mikor a pástra lépsz és felveszed a sisakodat?

Ilyenkor az ember fejében meg se fordulhat az, hogy kikapjon. Csak az járhat az agyában, hogy ő fog nyerni. Kizárok mindent, nyugtatom magam, és csak az ellenfélre koncentrálok. Technikailag pedig arra ügyelek, hogy a hegyem menjen előre, azaz mindig szúrásban legyek.

Hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot a katonasággal és a magánélettel?

A katonatársaim, parancsnokaim mind nagyon büszkék rám és mindenben maximálisan támogatnak. A laktanyában nagyon együttműködőek, hogy el tudjak menni edzésekre, versenyekre, valamint edzőtáborokba. Például, amikor hazaértünk a kanadai versenyről a dandártábornok úr fogadott bennünket a repülőtéren. Nagyon örült az aranyéremnek és a kvótának egyaránt. A barátnőm is sportoló, így tudja, hogy mivel jár a felkészülés, és amiben csak tud, segít nekem.

Rió után mik a tervek?

Tokió, aztán ha Budapest megnyeri a 2024-es olimpia megrendezését, akkor negyvenévesen még azon is elindulnék. A következő nyolc-tíz évben a vívás és a honvédség mindenképpen központi elemei maradnak az életemnek. Ezek mellé szeretnék három gyereket is: két fiút és egy lányt.