Szemlélet- és típusváltás a szárazföldi haderőnemnél

Két évvel ezelőtt, 2019 januárjában alakult meg a Magyar Honvédség Parancsnoksága és ezzel együtt a haderőnemi szemlélőségek is. Maga a „szemlélőség” kifejezés viszont sokak számára furcsa, vannak, akik talán nem is igazán értik a jelentését. Pontosan mit is takar?

A szemlélőség, mint katonai szakmai fogalom, nem újkeletű. A Magyar Honvédség történetében, már a második világháború előtti időszakban is dolgoztak szemlélők. Ők voltak az egyes csapatok és fegyvernemek felügyelői, akik a funkciókat, a fejlesztéseket és az alkalmazási elveket ellenőrizték, illetve a képességek fenntartásával foglalkoztak. De a világháborút követően is voltak szemlélők, például a kiképzési szemlélő, aki arra figyelt, hogy az előre eltervezett kiképzési feladatok megvalósuljanak, a célokat elérjék. Aztán amikor két évvel ezelőtt, 2019. január 1-jén megalakult a Magyar Honvédség Parancsnoksága, újra előkerült a szemlélői fogalomrendszer. Öt szemlélőség alakult meg: a szárazföldi, a légierő, a különleges műveleti, a logisztikai és a kibervédelmi. Ez az öt szemlélőség egyben azt is jelzi, hogy milyen fejlesztési irányokban gondolkodik a Magyar Honvédség, hiszen ezek a területek azok, amelyek a jövőben a honvédség képességeit alkotják majd.

Mi a legfontosabb feladata a szárazföldi haderőnemi szemlélőnek?

Amikor 2019 januárjában Korom Ferenc vezérezredes úr berendelt és közölte velem: én leszek a szárazföldi haderőnemi szemlélő, őszintén megmondom, nagy, kerek szemekkel néztem rá, hogy ez vajon mit fog jelenteni? Aztán parancsnok úr egyetlen mondatban összefoglalta: az lesz a feladatom, hogy a szárazföldi katonai szervezeteket átvezessem a jövőbe. Ha egy kicsit belemélyedünk abba, hogy mit is jelent ez a mondat, akkor azt látjuk, hogy a feladatom valójában az: a haderőfejlesztési tervek ne csak papírok legyenek, hanem a források felhasználásával valós képességekké váljanak. Ez azonban egy rendkívül összetett folyamat, hiszen a NATO is azt mondja, hogy legalább 11 képességösszetevő van, amiket egy-egy új képesség kialakításánál figyelembe kell venni és fejleszteni kell. Ilyen összetevő többek között a doktrinális kérdés, az oktatás, az infrastruktúra, a technikai kiszolgálás rendje, a személyi állomány kiválasztása, a különböző műveleti eljárásokhoz kapcsolódó belső harcászati szabályzatok kidolgozása. Ezek mind-mind ehhez a területhez tartoznak, és ha veszünk egy „vasat” – mondjuk egy Leopard 2A7-es harckocsit, ami jelen pillanatban a csúcstechnológia –, az még önmagában nem lesz képesség. Hogy mitől válik azzá? Attól, hogy megvan hozzá a jól kiképzett személyi állomány, illetve hozzátettük az új harcászati elveknek megfelelő vezetési rendszert is. Magyarán egy új képességnek négy fő összetevője van: a személyi állomány, a technikai eszközkészlet, a kiképzés és a vezetési rendszer, amelyeknek egyensúlyban kell lenniük.

Egészen pontosan mely képességeket kell fejleszteni?

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként 2018-ban kezdődött meg a haderőnem fejlesztése; jelentős hátrányból kell felfejlesztenünk a kor színvonalának megfelelő csúcstechnológiai szintre. Kis túlzással mindenkinek teljesen elölről kell kezdeni megtanulnia a szakmáját, amelynek viszont az lesz az eredménye, hogy minden fegyvernem átalakul és új képességekre fog szert tenni. A szárazföldi haderőnemnél is megkezdődött a típusváltás, egészen pontosan akkor, amikor megkötötték a szerződést az első Leopard 2-es harckocsira és PzH 2000 típusú önjáró lövegre. Beindult a gyalogsági fegyverek gyártása Magyarországon cseh licensz alapján. Véleményem szerint egyébként egy nagyon jó fegyvercsaládot sikerült rendszeresítenünk. Aztán jöttek a támogató harcjárművek – hadd említsem meg a Gidránokat –, valamint a Lynx páncélozott gyalogsági harcjárműveket. Utóbbi abból a szempontból is különleges és érdekes, hogy nem úgy kell alkalmazni, mint a korábbi gyalogsági harcjárműveket, hiszen olyan szintű védelmi- és fegyverrendszerei vannak, amelyek teljesen megváltoztatják a lövész fegyvernem alkalmazását. Ezek az új haditechnikai eszközök – harckocsik, önjáró lövegek, gyalogsági harcjárművek – egy új fegyvernemet hoznak majd létre. Ugyanis amikor a csapatokat felszereljük ezekkel az eszközökkel, akkor ezt követően már nem gépesített lövész fegyvernemről, hanem páncélos gyalogságról beszélhetünk. Ami már egy teljesen új kategória.

Még ízlelgetni kell a kifejezést: páncélos gyalogság…

Amelynek az alapja egy nehézdandár és egy közepes dandár lesz. A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program egyik legfontosabb célja ugyanis egy nehézdandár kialakítása, amit 2028-ig kell megvalósítanunk. Vagy egy köztes lépcsőfok, az úgynevezett közepes dandár, amit 2023-ig kell létrehozni. Ezek a dátumok már azt jelzik, hogy átalakulnak a képességeink, új haditechnikai eszközök kerülnek be a rendszerbe.

Ezek az új dandárok a jelenleg meglévő lövészalakulatokra épülnek majd?

Természetesen azokból a katonai szervezetekből – a két lövészdandárból – kell kiindulnunk, amelyekkel jelenleg is rendelkezünk. A nehézdandár a két alakulat közös munkájának és képességének eredménye lesz és alapvetően a lánctalpas haditechnikai eszközökre épül majd. A közepes dandár pedig a kerekes eszközökre. Egyébként szövetségi szinten nagyon pontosan megfogalmazták, hogy ezeknek a kategóriáknak milyen követelményeknek kell megfelelniük műszakilag, tűzképességben és páncélvédettségben. Utóbbit nézve a nehézdandárnak olyan eszközre van szüksége, amely ellent tud állni a haspáncélja alatt detonáló 11 kilogrammos robbanószerkezetnek. Ez az érték a közepes dandárnál 8 kilogramm. De visszatérve a kérdésre: azért nem lehet egyértelmű választ adni rá, mert már most látjuk, hogy 2028-ra a technológia egy következő szintjére – az autonóm, a félautonóm, a robottechnológia vagy a mesterséges intelligencia szintjére – fogunk megérkezni a Magyar Honvédségben is, és ezzel mi már számolunk mind a közepes, mind pedig a nehézdandár tervezésénél.

Valljuk be, ez 2021-ben egy kicsit futurisztikusan hangzik.

Amikor 2015-ben megkezdtük a Közös Akarat feladat végrehajtását a déli határszakaszon, és Krazokkal, BTR-ekkel, illetve több más, szovjet gyártmányú haditechnikai eszközzel végeztük a napi munkánkat, még nem gondoltuk, hogy milyen léptékű haderőfejlesztés előtt állunk. De aztán 5-6 év alatt óriásit változott a világ, a döntéshozók felismerték, hogy nincs más út, mint modernizálni a Magyar Honvédséget a kor színvonalának megfelelően. És nemcsak a harcoló alakulatoknál, hanem a harctámogatóknál is szükség van a képességek fejlesztésére. Utóbbiakat – azaz a logisztika, a vegyivédelem és a műszaki képesség modernizálását – az időszak második felére tervezzük, de természetesen ezek a beruházások és fejlesztések sem maradhatnak el, együtt alkotnak egységes egészet.

Mi várható még a jövőben?

Már megkötöttük a szárazföldi haderőnem fejlesztése szempontjából fontos szerződéseket. Nekünk innentől fogva egészen 2028-ig, azaz a szerződések megvalósulásának időszakáig az a feladatunk, hogy az új szervezeti rendnek megfelelően felépítsük az új alegységeket, hiszen ezeknek az eszközöknek teljesen más a használata és a kiszolgálórendszere, mint a jelenlegieké. Első körben külföldre kell kiküldenünk a katonáinkat – a parancsnokainkat és az altisztjeinket –, hogy megtanulják az eszközök kezelésének alapjait. Ezt követően majd az alegység szintű kiképzések elvégzése válik szükségessé, mégpedig nemzetközi környezetben, hiszen meg kell felelnünk annak a szövetséges interoperabilitási feltételnek is, hogy bármely NATO tagország katonájával együtt tudjunk működni. Mindez azonban nem valósulhat meg egy „szoftver” nélkül. Az egésznek az alfája és az omegája, hogy a megvásárolt „vasat”, illetve a kiképzett katonát össze tudjuk kapcsolni. Ez pedig csak úgy képzelhető el, hogy a szárazföldi haderőnem digitális eszközöket kap, a katonákat pedig fel kell készítenünk a digitális technológia kezelésére. Egyébként ebbe az irányba halad szinte az összes NATO tagország: rövid időn belül digitális platformon fognak működni a szövetség szárazföldi erői és ebből mi sem maradhatunk ki. Ugyanakkor a katonáknak fel kell készülniük arra is, hogy – ha a csúcstechnológia valami miatt nem áll a rendelkezésükre – a hagyományos, „analóg” módon is végre tudják hajtani feladataikat.

Amikor a haderőfejlesztésről beszélünk, akkor mindenki a „csillogó nagyvasak” megérkezésre gondol, pedig ez nemcsak erről szól, hanem a laktanyák, a lő- és gyakorlóterek modernizációjáról, az ottani infrastruktúra fejlesztéséről is. Ezen a téren hogyan áll jelenleg a szárazföldi haderőnem?

A már korábban említett képességösszetevők egyik fontos eleme az infrastruktúra. Azaz, hogy a katonáknak és a polgári alkalmazottaknak a 21. század színvonalának megfelelő kulturált elhelyezési körülményei legyenek. Ez nemcsak a hálókörleteket jelenti, hanem a laktanyákban, telephelyeken, lő- és gyakorlótereken, raktárövezetekben található munkahelyeket is, amelyeket ugyancsak élhető és kulturált helyekké kell tennünk. Bár az elmúlt évtizedekben is meghirdettek a munkakörülmények javítását megcélzó programokat, ezek, az anyagi források hiányában rendre kifulladtak. Ma már ezt nem lehet tovább odázni, hiszen elavulttá váltak a laktanyáink. Az ilyen típusú fejlesztésre egyébként jó példa Tata, ahol az történt, hogy még a Leopard 2-es harckocsik érkezése előtt – kis túlzással – ledózeroltuk a feleslegessé vált épületeket és nagyon komoly infrastrukturális fejlesztést kezdtünk, amely még jelenleg is tart. Mindennek az lesz majd az eredménye, hogy a tatai Klapka-laktanya gyakorlatilag teljesen megújul. Itt szeretném megemlíteni, hogy személy szerint nagy eredménynek tartom azt, hogy sikerült újjáéleszteni a honvédség műszaki építő képességét, a műszaki mérnökcsoport létrehozását, és azt a tényt, hogy végre prioritássá vált a honvédség infrastrukturális fejlesztése.

Várható, hogy más létesítmények is erre a „sorsra” jutnak?

A személyi állomány 21. századi infrastrukturális körülmények közé történt elhelyezése után a következő lépés, hogy a kiképzési objektumok is megfelelő környezetbe kerüljenek. Ide tartoznak a helyőrségi, valamint a központi gyakorló- és lőterek, amelyeket szintén fel kell majd újítanunk. A jelenlegi „analóg” gyakorlóterek ugyanis nem felelnek meg a már beszerzett haditechnikai eszközöknek, digitális gyakorlótereket kell felépítenünk, ahol a kötelékben mozgó harcjárműcsoportok tesztelését is meg tudjuk valósítani. Ez 5G technológia és szimulátorok nélkül nem megy, hiszen a most rendszerbe állt, méregdrága haditechnikai eszközöket nem célszerű úgy kiképzésre használni, mint az eddigieket. Kezelésükre a szimulátorok használatával kell felkészíteni a katonákat. Szokták mondani, hogy a digitalizáció korában a mai fiataloknak már az ujjaik is másképp működnek. Nos, a modern harcjárművek kezelőszerveinek használatához éppen ezekre az új generációs képességekre van szükség. Ezekben az eszközökben ugyanis már nem kormányok és botkormányok vannak, a „műszerfal” inkább hasonlít egy játékkonzolra. A hadiipari gyártók pedig arra gondoltak, hogy ezeket a harceszközöket fiatalemberek fogják kezelni, így az ő igényeikhez igazították a kezelőszerveket.

Ezeket a terveket mennyire „akasztotta meg”, mennyire vetette vissza a koronavírus-járvány?

Vissza nem vetette, de lassította a fejlesztési folyamatot. Szerencsére azokat a programokat nem kellett elhalasztanunk, amelyek az új haditechnikai eszközök használatára való felkészítéshez kapcsolódnak. Fokozatosan érkeztek be az eszközök, így egyszerre nem kellett nagy létszámot biztosítanunk a hazai és külföldi képzésekre. Szerencsére a járvány ellenére mind Ausztriában, mind Németországban meg tudták tartani a tervezett harckocsizó és tüzérképzést. 2022-től azonban maximális erőbedobással kell a kiképzésre koncentrálnunk, mert ha ez nem történik meg, akkor az hátrányosan érinti majd a képességfejlesztést.

Mennyire okozott eddig problémát a COVID a szárazföldi haderőnél?

Napi szinten nagyságrendileg közel négyezer fő lát el valamilyen, a járványkezeléssel kapcsolatos feladatot. Ebben, valamint a tömeges migráció kezelésével összefüggő határvédelmi feladatokban és a külföldi békeműveleti missziókban a szárazföldi haderőnem katonái nagy létszámban vesznek részt, és akkor nem említettem a napi élet feladatait. A katonák alapvetően jó fizikai állapotban lévő, erős immunrendszerű nők és férfiak és a honvédségben komoly járványügyi intézkedések vannak életben. Maga a betegség azonban sajnos minden alakulatnál megjelent, éppen ezért, ha valakit külföldi misszióba vagy a Közös Akarat feladatra küldünk, akkor a felkészítés vége és a feladat megkezdése előtt izoláljuk, annak érdekében, hogy ki tudjuk szűrni, ha esetleg mégis megfertőződött volna. Így a feladatot csak olyanok kezdik meg, akik biztos, hogy egészségesek. Fontos megjegyezni, hogy életerős fiatalok szervezetét is megviseli a fertőzés, teljesítményüket leronthatja, ezt pedig a tervezésnél a katonai vezetőknek figyelembe kell vennie.

Mindenki nagyon várja már, hogy véget érjen az egészségügyi veszélyhelyzet. Viszont, ha elcsendesedik a járvány, akkor ismét komoly erőt kell fordítani a toborzásra. Szárazföldi haderőnem szinten mit tudnak tenni ezen feladat érdekében?

Abból kell kiindulnunk, hogy a Magyar Honvédség munkaerőpiaci szereplővé vált, ahol sok más versenytárssal kell „megküzdenie” a jó és képzett munkaerőért. Ez azt jelenti, hogy versenyképes körülményeket kell teremtenünk, azaz kihívás-élmény jellegűvé kell tennünk az egyes munkaköröket és beosztásokat, valamint versenyképes illetményt kell fizetnünk a hozzánk jelentkezőknek ahhoz, hogy egyáltalán legyen motivációjuk a katonai pályát választani. A haderőnem jövője izgalmas és előremutató, ami az újabb generációk számára számos területen sokrétű lehetőséget kínál. Ehhez a feltételeket meg kell teremtenünk. A jövő szárazföldi haderőnemét tervezzük és építjük, melyben a célkitűzéseinknek megfelelően nagy szerepet szánunk a fiatal generációnak, az úgynevezett digitális nemzedéknek. A világ gyorsan és folyamatosan változik, és ezzel a honvédségnek lépést kell tartania. Ehhez először is lépésváltásra volt szükség. Egy szervezet, versenyképes munkáltató működőképes humánstratégiájának megteremtése óriási és felelősségteljes, alapvető és meghatározó jelentőségű feladat. Nagyon sok még ezen a téren a tennivaló, de a szándék és az akarat minden szinten megvan, a kezdeti lépéseken túl vagyunk. Mindez egyébként nagyon fontos eleme a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programnak, amelynek „honvédelmi” pillére a katonáról, az emberről szól. Toborzást említett, és azt kell mondjam, hogy egy új alapokra helyezett szervezetben meg kell újítani a toborzás rendszerét is módszerekben, eszközökben, színterekben és még sorolhatnám. Ezen túlmenően és reményeim szerint a megújuló szárazföldi haderőnem katonai szervezetei önmagukban is toborzó és megtartó erővel fognak bírni.

A tervek szerint idén augusztusban ismét lesz Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató Kecskeméten, a repülőbázison. Milyen feladata lesz ebben a szárazföldi haderőnemnek?

Minden katonai szervezet be fog mutatkozni, hogy hol tart most a haderőfejlesztésben. És ami nagyon fontos: a hadiipari cégekkel együtt, hiszen a hadiipari fejlesztések ma már arról szólnak, hogy a fejlesztő, a gyártó és a végfelhasználó össze legyen kapcsolva egy rendszerbe és egymást motiválva tudják a fejlesztéseket végrehajtani. Tehát azok a hadiipari cégek is jelen lesznek Kecskeméten, akik a felszereléseket szállítják a szárazföldi haderőnem részére. A haderőnem statikus és dinamikus bemutatókkal készül az eseményre, ahol az érdeklődők testközelből találkozhatnak a szárazföldi katonákkal és az új haditechnikai eszközökkel.

Ezek a hadiipari beszállítók többnyire külföldi vállalatok, ami komoly nemzetközi kapcsolatokat feltételez.

A beszerzések folyamatában a szakmai vonalat képviseltük, igényeket, képességeket, javaslatokat, követelményeket határoztunk meg, de a cégekkel nem állunk közvetlen kapcsolatban, az nem feladatunk. A kérdés mégis jogos, hiszen az új beszerzések nagymértékben meghatározták a haderőnem nemzetközi kapcsolatait. A jövő tervezése során, a kezdetektől fogva és célirányosan nagy hangsúlyt fektetettünk a nemzetközi kapcsolatok szélesítésére. Folyamatosan kerestük és keressük a lehetőségeket és színtereket annak érdekében, hogy a haditechnikai fejlesztésekhez szükséges képzések, felkészítések minél szélesebb nemzetközi kapcsolatrendszer alapján valósulhassanak meg. A német haditechnikai eszközök megvásárlásával adta magát, hogy a Bundeswehr-hez menjünk tanulni, nézzük meg, ők hogyan haladnak a fejlesztésekkel. Komoly partnerre találtunk bennük. Megnéztük valamennyi kiképző központjukat, tanulmányoztuk a tisztképzésüket, az altisztképzésüket, a belső vezetéssel foglalkozó szervezetüket. A német magyar kapcsolatokat a két nemzet által létrehozott Szárazföldi Irányító Csoporton keresztül (Army Steering Group) működtetjük.

A Leopardok kezelőinek kiképzése pedig Ausztriához kötött minket. Természetesen a jövőben is tovább folytatjuk velük az együttműködést a kiképzés terén. A német és osztrák mellett fontos megemlíteni a horvát szakmai kapcsolatainkat is, mert ők is fontos szerepet játszanak a PZH lövegekkel felszerelt tüzérképességünk létrehozásában, a magyar állomány felkészítésében. A nemzetközi kapcsolataink kapcsán szólni kell még a Székesfehérváron települő Közép-európai Többnemzeti Hadosztály Parancsnokságról, amely egy NATO keretnemzeti vállalás eredménye. A szövetség három országcsoportot hozott létre. Anglia vezetésével egy csoport az expedíciós képességeket alakítja ki. Olaszország vezetésével egy másik csoport a válságkezelés levezető fázisához szükséges képességek kialakítását végzi. Hazánk a harmadik országcsoporthoz tartozik – amit Németország vezet –, amely a hagyományos, vagyis a harci-műveleti képességfejlesztést kapta feladatul. Ennek része a többnemzeti hadosztály megalakítása, amely 2032-ig tartó folyamat. A parancsnokság készenlétének elérése egy viszonylag rövid idő alatt megvalósulhat, 2023-ra teljesen működőképes lesz. A parancsnokságot vezető Horvátország fontos partner számunkra, de nemrégiben Szlovákia is jelezte csatlakozási szándékát. Szintén jó kapcsolatot ápolunk Lengyelországgal, elsősorban a tartalékos rendszer miatt, ők ugyanis néhány évvel előttünk járnak a területvédelem kérdésében. De a lengyeleknek rengeteg tapasztalatuk van a Leopard 2-es harckocsik üzemeltetésével kapcsolatban is. A közelmúltban egy szemrevételező csoport tartózkodott Lengyelországban és beszámolójukban azt írták: a lengyel példa követendő lehet, hiszen egy nagyon logikus felkészítési ciklust állítottak össze, amit mintaként és jó alapként tudnánk mi is használni.

Milyen az együttműködés a haderőnemi szemlélőségek között?

Véleményem szerint az első perctől kezdve nagyon jó, hiszen egyszerre alakultunk meg és ugyanazokkal a problémákkal küzdöttünk. De egyébként nem is lehet köztünk vita vagy ellentét, hiszen csak az öt szemlélőség együtt tudja elérni a közös célt: megfordítani azt a folyamatot, amely az elmúlt 30 évben jellemző volt a Magyar Honvédségre.

* * *

Takács Attila vezérőrnagy katonai pályája a rendszerváltáskor kezdődött. Kétszer tett tiszti esküt: 1989. augusztus 20-án, majd 1989. október 23-án, amikor már a Magyar Köztársaságra esküdött fel. Az alegységparancsnoki beosztások után dandártörzsben, majd az MH Összhaderőnemi Parancsnokságon szolgált, innen került tartós külszolgálatra Monsba. A belgiumi szolgálatot követően lett a Bocskai István Lövészdandár parancsnoka. Debrecenből Budapestre került, az ő vezetésével alakult meg az MH Hadkiegészítő, Felkészítő és Kiképző Parancsnokság, amely lerakta az önkéntes területvédelmi tartalékos rendszer alapjait. 2019 januárja óta szárazföldi haderőnemi szemlélő.