„Szép volt Sanyi! Szép volt Tigris!”

Szöveg: Tabiné Darabos Anna | 2008. október 20. 11:37

Az elmúlt héten a KFOR katonái megszállták Djakova városát. Szerencsére nem katonai indíttatásból, hanem abszolút a béke jegyében történt mindez.

A város és a KFOR MNTF-W vezetése, a helybéliek és a dandár CIMIC közreműködése és jó kapcsolata eredményeképpen, többek között átadtak egy komplett szennyvízelvezető csatornarendszer, valamint megrendezték a Lyra Fesztivált, a melyen a jövő generációja, a gyerekek megmutatták a művészet és a kultúra lélekemelő, szépítő, gyógyító erejét, a zöld gyepen pedig, egy labdával „felszerelkezve", igazi küzdelemben mérhette össze erejét a város erősebbik neme és a katonaság.

Előre is bocsánatot kérek a magyar kontingens tagjától, Tóth Sándor hadnagytól, hogy megfosztom őt a kitüntető „oroszlánként küzdött" címtől, de a „tigris" kifejezést az olasz kollégáim ragasztották rá azon a focimérkőzésen, amely október 17-én zajlott a város futballstadionjában, a Multinational Task Force West nemzeti válogatottja és a koszovói „Vellaznimi" Futball Egyesület veterán csapata között. Bár teljes mértékig baráti mérkőzésről volt szó, a katonákból álló nemzeti válogatott összeállítását nem bízták a véletlenre, hiszen komoly válogatáson kellett megfelelnie mindazoknak, akik csapattagnak jelentkeztek.

A KFOR futballcsapatába három magyar katona is pályázott, de közülük csak Sanyinak sikerült a bekerülés, ami nem véletlen, hiszen fiatalabb korábban Nyíregyházán az élvonalban játszó ifjúsági csapatban rúgta a bőrt. A magyar fiú mellett a román, a spanyol, a szlovén és természetesen zömében az olasz nemzet fiai alkották a válogatottat.

A rangadót megelőzően, a csapat edzője, Pace Giuseppe komoly edzéseket tartott a fiúknak, amelyeknek nem csak az összekovácsolás volt a célja, hanem a technikai tudás, valamint az erőnlét fejlesztése is. „Pace mester", aki ugyan katona, de emellett a civil életben hivatásos futballedző, a fokozatosság elvét szem előtt tartva, ízelítőt adott a fiúknak a méltán híres, igazi olasz focistílus valamint a különböző edzésmódszerek és technikák alkalmazásából.

„Nagyon jó edzések voltak, jó volt a hangulat és nagyon tetszett, hogy az egészségünk megóvására is nagy figyelmet fordítottak. Ha valamelyik gyakorlat nagyon megterhelte a szervezetünket, akkor az edző rögtön változtatott a módszereken, nehogy valakinek valami baja legyen. Sajnos, szolgálati elfoglaltságom miatt nem minden edzésen tudtam ott lenni, de a felkészülés és a mérkőzés minden pillanatát nagyon élveztem."- mesélte Sanyi, amikor a második félidő közepe felé, kipirultan és izgatottan (de ahogyan észrevettem, egy kicsit szomorúan), átadta a helyét csapattársának és helyet foglalt a kispadon.

Addig azonban küzdött, teljes erejéből küzdött. Kezdés után pár perccel az első gól közvetlenül az ő labda átadása után született. A 15. percet követően a KFOR csapata rúgott még két gólt, és akkor úgy tűnt, megállíthatatlanok. Amolyan katonás módon lerohanták az ellenfelet. Jó technika, gyorsaság és sok helyzet jellemezte a félidőt.

A mérkőzés második felében, már kezdéskor kiderült, hogy a helyiek csapatának sikerült túllépnie a kezdeti megilletődöttségen. Szinte minden helyzet a mi térfelünkön történt, aminek az lett az eredménye, hogy hamarosan (KFOR- Koszovó) 3-2, 3-3, 4-3, 4-4, majd 5-4 lett az állás. Úgy küzdöttek a felek, mint tigris a tigris ellen. Egy pillanatnyi megállás nem volt a pályán, talán ennek tulajdonítható, hogy amíg a gólszerzők neveit próbáltam megtudni, kibetűzni és leírni, egy gólról, amit az ellenfél szerzett, bizony lemaradtam.

Így én voltam az egyetlen, aki tudatlanságomban felhőtlenül örültem a KFOR csapat győzelmének.
Bár később én is megtudtam, hogy a végeredmény döntetlen, (5-5) ez nem befolyásolta a meccs utáni hangulatot. A jó játéktól kellemesen elfáradva, feldobódva és vidáman fogadták a katonák az MNTF-W parancsnokát, Agostino Biancafarina dandártábornokot egy közös fotózásra, aki Djakova polgármesterével, Pal Lekaj úrral együtt nézte és szurkolta végig a mérkőzést.

Ezúton szeretnék a magam és kollégáim nevében gratulálni, a KFOR válogatott egyetlen magyar tagjának, Tóth Sándor hadnagynak a jó játékért.

Szép volt Sanyi! Szép volt Tigris!