Szolnokról a hideg tóig, a jávorszarvas állkapcsán át

Mire a szolnoki MH 86. Szolnok Helikopterbázis kifutópályájának végéből a kiképzőrepülő század épületébe érünk, a fiatal tisztek már külön-külön irodában ülnek oktatóikkal, s négyszemközt elemzik a levegőben eltöltött ötven perc tanulságait. Komolyabb problémák szerencsére nem voltak, de azért néhány kisebb-nagyobb részletre még oda kell figyelniük. De hát végül is emiatt vannak itt, hogy elsajátítsák a repülés alapjait és a Jak–52-esek vezetését. A hadnagyoknak a konzultáció után sincsen idejük pihenni, máris készülniük kell az újabb felszállásra. És az újabb feladatra…

A toborzástól a kapcsolattartásig

– Ha csak lehet, azaz, ha az időjárás engedi, napi két felszállást tervezünk a hallgatók számára – mondja Nagy István alezredes, a Repülőfelkészítési Osztály (RFO) vezetője. Ezúttal kicsit szokatlanul hangzik a „hallgató" kifejezés, hiszen hadnagyi rendfokozattal rendelkező tisztekről beszél, ám az NFTC programban részt vevő fiatalokat Szolnokon tradicionálisan így hívják.

Az NFTC (Nato Flying Training in Canada), vagyis a kanadai repülőgép-vezető képző programra a Magyar Honvédség 2002-ben kötött szerződést a kanadai féllel, mégpedig 17 évre. A program hazai menedzselését pedig az MH Összhaderőnemi Parancsnokság alárendeltségében dolgozó RFO kapta feladatul. A menedzselésen ezúttal azt kell érteni – magyarázza Nagy alezredes –, hogy a repülőfelkészítési osztály a hallgatók toborzásától kezdve részt vesz a munkában. Azaz nemcsak az itthoni kiképzést, hanem a kanadai utazást is az RFO munkatársai szervezik, sőt szinte napi kapcsolatot tartanak az észak-amerikai országban kiképzésen tartózkodó pilóta-jelöltekkel.

Az NFTC program keretében az első három évben olyan pilóták tanultak Kanadában, akik ma már Gripen vadászrepülőgépeken szolgálnak. Mellettük azok a fiatalok is kijutottak az észak-amerikai országba, akik ugyan már végeztek a szolnoki repülőtiszti főiskolán, ám még nem volt meg a vadászrepülő-képzésük.

– Az első hallgatók 2004-ben utaztak Kanadába, összesen nyolcan – árulja el az RFO parancsnoka, hozzátéve: abból a csoportból mindössze öten végeztek. De ez a lemorzsolódás természetes. Annak ellenére, hogy több szűrőn is átesik a jelölt, mielőtt bekerül a programba. Végül is a vadászpilóta szakma az egyik legnehezebb a világon…

Még az alkalmasok is „elvérezhetnek"

Hogyan lehet bekerülni a programba? – teszem fel a kérdést az alezredesnek. Egyszerű – feleli –, aki érdeklődik a repülés, és ezen belül is a vadászpilóta-képzés iránt beadhatja a jelentkezését a RFO-n. Legalábbis akkor, ha már diplomája van, s legalább középfokú szinten beszéli az angol nyelvet.

Az elmúlt évek tapasztalata, hogy általában kétszázan jelentkeznek a programra. A nagyon szigorú repülőorvosi vizsgálatot követően azonban általában csak a jelentkezők tizede kapja meg az alkalmas minősítést. De még az orvosilag alkalmas jelöltek egy része is csak hangsebesség alatti repülőgépeken, vagy forgószárnyasokon repülhet. Õk kapják az úgynevezett 1/B orvosi kategóriát. Vadászrepülőgépekre csak az 1/A kategóriával rendelkező jelölt kerülhet.

Bali Tamás őrnagytól, az RFO kiképzési főtisztjétől megtudom: sajnos a tapasztalat szerint az orvosilag alkalmas jelöltek egy része „elvérzik" a fizikai felméréseken. Sőt általában a nyelvi hiányosságok miatt is van néhány jelentkező, akinek jelentkezését vissza kell utasítaniuk. Így évente csak 10-12 jelentkező tudja megkezdeni a programot.

Az NFTC program időtartama egyébként három év. Ebből az első esztendőt Magyarországon töltik el a jelöltek. A felkészítés minden évben, augusztusban kezdődik, s az első hat hónapban – a szentendrei kiképző központban, majd a szolnoki helikopter bázison– túlesnek a katonai alapkiképzésen, amit ejtőernyős felkészítés, illetve az elméleti repüléstani ismeretek elsajátítása követ.

Magyarországon…

– A magyarországi szakasz gyakorlati része előtt két részre osztjuk az ekkorra már tisztekből álló, hadnagyi rendfokozattal rendelkező csoportot. Mégpedig az angol nyelvtudás alapján. Az úgynevezett haladók már márciusban gépre kerülnek, a középhaladó pedig újabb, százhetven órás angol nyelvi kurzuson vesznek részt, s májusban kezdik a repüléseket. Azért akkor, mert addigra a haladók a Jak-okkal már le is repülik a számukra előírt negyvenöt órát – mondja Nagy alezredes.

A Jak–52-esekkel történő repülés legfontosabb célja az előválogatás. A további repülőgéptípusokon való repülés alkalmasságát vizsgálják. Aki ugyanis nem felel meg, az nem utazhat Kanadába, be kell fejeznie a programot, és más, nem hajózó beosztást kínálnak fel neki.

A továbbiakban arról beszélgetünk, hogy a Jak-okkal levegőben töltött 45 óra mindössze arra elegendő, hogy az alapvető repülőgép-vezetési technikákat, és a navigációt megismerjék. Emellett a műrepülés alapjait is elsajátítják. Ez utóbbira egyébként azért van szükség, mert csak így lehet tesztelni, hogy a hallgató bírja-e a túlterhelést, vagyis valóban alkalmas-e vadászpilótának.

A jávorszarvas állkapcsa

Az NFTC program kanadai része a legjobb esetben is 22 hónapig tart, de az időjárási és egyéb tényezők miatt a hallgatók gyakran két évnél is hosszabb időt töltenek külföldön. Szerencsére az érvényben lévő jogszabályok szerint, az egy évet meghaladó külföldi vezénylés idejére a családosok, illetve az élettársi kapcsolatban lévők a családjukat is vihetik magukkal. A kiképzés kezdetekor aláírt szerződés pedig tartalmazza, hogy félévente egyszer ingyen hazautazhatnak a programban részt vevő tisztek.

Kanadában egyébként az NFTC program három fázisát kell teljesítenie a hallgatóknak. Az első azonnal egy 12 hetes intenzív nyelvtanfolyammal kezdődik, a reginai egyetemen. A helyi viszonyok megismerésére fókuszáló nyelvi képzésen nagy hangsúlyt fordítanak a szakmai nyelv és a rádióforgalmazás szabályainak tanítására is. A kurzus vizsgával ér véget, s csak a feltételeket teljesítők utazhatnak tovább a Moose Jaw (jávorszarvas állkapcsa) nevű település közelében található katonai kiképző bázisra.

– A hallgatók ezen a bázison a Harvard típusú, légcsavaros kiképző repülőgépeken repülnek – mondja Nagy alezredes,

Ezt követően pedig – a 2/B fázisban –, még mindig a Harvard típusú géppel, a bonyolult műrepülést, a kötelékrepülést és a földközeli repülést gyakorolják a hallgatók. Minderre 51 órájuk van.

Műrepülés és földi célok támadása

A kanadai repülőgép-vezető képző program negyedik és egyben befejező fázisának helyszíne a Cold Lake-i (hideg tó) légierő bázis. A kiképzés itt is a Hawk-okkal zajlik, és a jelöltek ekkor már a legalapvetőbb védelmi és támadó harci manővereket, a fedélzeti fegyverrendszerek kezelését és a földi célok támadását is gyakorolják – összesen 52 repült órában.

– Könnyen kiszámolható, hogy a teljes program ideje alatt háromszáztíz órát repül egy-egy hallgató, amely arra elég, hogy az alapvető repülési ismereteket elsajátítsa, de természetesen még nem válik belőle automatikusan vadászpilóta – hangsúlyozza Nagy István alezredes, majd hozzáteszi: e speciális, közel egy éves képzést már Magyarországon kapják meg a hallgatók, mégpedig a kecskeméti repülőbázison.

Szállító-repülőgépek és helikopterek

Felmerül a kérdés, mi lesz azokkal a tisztekkel, akik a program fázisai közötti kemény vizsgákat nem tudják sikeresen teljesíteni, vagy a kanadai kiképzés oktatói tanácsolják el őket a további kiképzéstől? Megtudom: ezen hallgatók számára felajánlják, hogy a magyar légierőnél szállító-repülőgépeken, vagy helikoptereken repülhessenek.

Pillanatnyilag ez a képzés az alakulatoknál zajlik, de az RFO tervei között szerepel egy helikopteres kiképzési program beindítása. Bali őrnagy, a project vezetője elárulja: a tervek szerint bérelt könnyű helikopterekkel oktatják majd az állományt. Vagyis azokat, akik az NFTC programban 1/B orvosi minősítést kaptak, vagy a kanadai kiképzésről idő előtt tértek vissza. Ilyen esetre egyébként az elmúlt négy évben mindössze négyszer volt példa.

Ha már itt tartunk, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy 2002 óta tizenöten végezték el az NFTC programot. A tervek szerint idén hatan, 2009-ben pedig öten teljesítenek minden követelményt. A kiképzés első fázisában Magyarországon tizenegyen, Kanadában pedig négyen fejezték be idő előtt a felkészítést. És még egy fontos adat: a végzett hallgatók közül hárman oktatóként mentek vissza Kanadába, azaz ma már ők képzik ki az NFTC programban részt vevő tizenegy ország leendő vadászpilótáit.

A négy hallgató

Időközben a második felszállásukról is visszaérkeznek a hallgatók. A gyakorlati képzést március első napjaiban négy hadnagy kezdte meg. Pillanatnyilag a hetedik-nyolcadik feladaton vannak túl, azaz már mintegy hat órát töltöttek a levegőben a Magyar Honvédségben rendszeresített Jak–52-es kiképző-repülőgéppel.

Papp József hadnagy középiskolás kora óta repül vitorlázógéppel. Eddig csaknem ezer órát töltött a levegőbe, s a repülés szerelmesének vallja magát. Éppen ezért jelentkezett az NFTC programra. S bár 2003-ban az orvosi vizsgálatok 1/A kategóriát kapott főiskolai tanulmányai miatt csak tavaly kezdhette meg a kiképzést. A ma már gépészmérnök végzettségű, 27 éves fiatalember az eddigi feladatok közül az első műszeres repülésen izzadt meg a legjobban, hiszen szokatlan volt számára, hogy csak a fedélzeti műszereket nézhette. Mint mondja, nagyon élvezi a repülést, az ejtőernyős kiképzésen azonban majdnem feladta álmait, hiszen csak nagyon nehezen vette rá magát, hogy kiugorjon a helikopterből.

Szintén az ejtőernyős kiképzés hagyta a legmélyebb nyomot Orosz Ákos hadnagyban is. A 24 éves fiatalember a Veszprémi Egyetem angol szakán végzett, s ezt követően jelentkezett az NFTC programra. Korábban ő is repült már vitorlázógéppel, bár mindössze 40 órát. Mosolyogva meséli: az első alkalommal furcsa volt olyan gépet vezetnie, amelyiknek légcsavarja is. Hiszen egyszerre jóval több mindenre kellett figyelnie, mint a vitorlázó gépeken. Ma egyébként két felszállást teljesített és a szolnoki katonai repülőtér közelében kijelölt légtérben kellett különféle feladatokat végrehajtania. Gyakorolta például a 60 fokos fordulót, a dugóhúzóból való kijutást és a zuhanás-ugrást is.

Csongrádi Balázs hadnagy „sorstársaival" ellentétben kifejezetten élvezte az ejtőernyős kiképzést. Mivel a 24 éves tiszt amúgy is szereti az extrém sportokat, így nem okozott számára gondot az ejtőernyőzés sem, s szívesen ugrott volna az előírt tizenkettőnél. Végzett informatikusként eddig még nem volt dolga repülőgépekkel, így – ahogy fogalmaz –, a többiekkel ellentétben „nullkilométeresként" kezdte meg a program gyakorlati részét. Hátrányát azonban igyekszik ledolgozni, s ebben társai is segítik.

Csonka Máté hadnagy a kvartett egyetlen hivatásos állományú tagja. Hiszen ő a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen végzett. Míg a többiek polgári felsőoktatási intézményekben, így szerződéses tisztként kezdték meg a kiképzést. A 23 éves tiszt gyerekkora óta arról ábrándozott, hogy vadászpilóta lesz, de amikor aktuális lett számára a pályaválasztás, a szolnoki repülőtiszti főiskolán már nem volt pilótaképzés. Így a ZMNE légvédelmi rakéta szakára jelentkezett. Az egyetemen hallott az NFTC programról, s tisztté avatása után azonnal jelentkezett. Mint mondja: nagyon szeretné, ha három év múlva már egy Gripen vadászrepülőgépen repülhetne Magyarország felett.

Fotó: Tóth László