Talma örök!
Szöveg: Jászi Zoltán | 2007. november 7. 10:23Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy szójátékot játszom Juhász Gyula egyik verscímével, azaz az Anna örökkel, bevallom: valóban azt teszem. Merthogy Anna is örök, Talma is örök.
A különbség annyi, hogy a nevezett hölgy attól lett hallhatatlan, hogy volt egy zseni, aki bevonultatta őt az irodalomtörténelembe, míg Talma maga volt a zseni. Neki nem kellett poéta ahhoz, hogy feledhetetlenné váljon.
Emlékszem arra, amikor először láttam a televízióban Talmácsi egyik futamát. Angliában rendezték, zuhogott az eső, és nekem fogalmam sem volt arról, hogyan is kell viszonyulnom ehhez a sportághoz. Annyit tudtam csak, hogy minél hamarabb kell körbemenni a pályán, de egyébként nem túl izgalmas a dolog, mert a motorok kicsik és lassúak. Azután elkezdődött a verseny, és én odaszegeződtem a képernyő elé. Odaszegeződtem, mert valami elképesztőt láttam. A viharban viharos gyorsasággal száguldoztak a benzindongók, ráadásul folyamatosan estek-keltek. A néző meg olyan, hogy szereti a balhét, így tetszett. Különösen azért, mert a vízfüggöny mindent belepett, beleértve a versenyzők bukósisakját is. Így azután valóban vakok vezették a világtalan motorokat. Ebben viszont vagy fél óráig Talma volt legjobb. Sok körön át vezetett, én pedig egyre inkább rabjává váltam. Akkor, ott még nem volt hepiend. A vége előtt nem sokkal a magyar fiút is elkapta a hév, és a kelleténél gyorsabban próbált kijönni egy kanyarból, de ez nem sikerült neki. Bukott, és feladta. De csak azt a versenyt. Abban az évben még nem lett bajnok. Nem lett, mert volt egy svájci fiú, aki jobb volt nála.
Következett egy nagyon nehéz esztendő. Bár mindenki tudta, hogy nagy tehetség, mégsem kapott normális szerződést. A Repsol Hondánál kötött ki, ahol szinte csak az volt a cél, hogy lehetőleg minden futamon szerezzen egy-két pontocskát. Ezt meg is tette, ő lett a legjobb Hondás, de a legjobb, ez esetben csak annyit jelentett, hogy a többi még rosszabb volt. Valahogy mégsem csökkent a népszerűsége a magyar nézők körében. Majd mindenki úgy érezte, hogy ez egy átmeneti esztendő, amit becsülettel át kell vészelni valahogy, azután jönnek a jobb idők. Igazuk lett, jöttek!
Talma a nyári szünetben szerződést kapott a legjobb csapattól. Hogy hogyan sikerült neki, azt még ma is csak kevesen tudják. Sajnos mi is csak sejtjük, hogy hatalmas szerepet vállalt az istálló és a versenyző összeboronálásában menedzsere az olasz Stefano Favaro. Mert bár ő mindig meghúzódik a háttérben azt azért tudni kell, hogy nélküle nem sikerülhetett volna. Magyar vesrenyzőnek ugyanis ebben a sportágban maradandót alkotni, szinte lehetetlen. Nincs hazai futam, nincsenek magyar szponzorok (persze Talma támogatóit nem ideértve), és nem lehet tíz milliós tábora itthon a sportnak. No és persze nincs magyar motorgyár. Sokkal, de sokkal könnyebben lehetnek sikeresek a spanyolok, olaszok, vagy éppen az amerikaiak. A menedzser viszont olyan remekül dolgozott, hogy a Talma magyarságából fakadó hátrányt eltűnt. Pedig Gábor nem volt hajlandó bármire. A sisakján például mindvégig ott volt a magyar korona, ő semmilyen körülmények között nem válna olasszá, spanyollá, vagy akár amerikaivá.
Azután elkezdődött az idei szezon. Mindannyian azt vártuk (s nem is kimondatlanul) Talmától, hogy legyen ő a bajnok. Még akkor is, ha tudtuk, hogy csapattársának Faubelnek jobb motort adtak, mint neki. Hittünk benne, hogy a tapasztalat és a tehetség elég lesz a hiányzó lóerők pótlásához. S az lett. Pedig voltak nehéz időszakok. Faubel sorra nyerte a versenyeket, míg Talma többnyire csak a helyezéseket hozta. De ezt annyira megbízhatóan tette, hogy folyamatosan ott volt a pontversenyben az élen, vagy a második helyen.
Faubel utolsó futamon mutatott versenyzése is megér pár gondolatot. Egyetlen esélye volt a győzelemre, mégpedig az, hogy megnyeri a versenyt, Talma pedig nem lesz dobogón. A célja egyértelmű volt: az élre állni, és bevárni a többieket, hátha azok valamelyike a végén vagy kiüti Talmácsit, vagy a befutónál ketten is elévágnak. Galád terv volt, mert veszélyes. Többször összeért a két fiú motorja, ami 150-es tempónál akár tragédiához is vezethetett volna. Ilyen sportszerűtlenséget csapattársak között ritkán látni. De Talma minden támadást kivédett, és bejött másodiknak, vagyis világbajnok lett.
Nehéz ehhez mit hozzátenni. A zseni az zseni, ő pedig az. Mindenközben arcán folyamatosan ott bújkál a gyermekes mosoly, ami jelzi, hogy neki bizony sosem lesznek sztár allűrjei. Végre van egy világbajnokunk a motorsportban. Végre van egy magyar, aki minden nehézségen átevickélve kivívta a világ elismerését.
És hogy mit hoz a jövő? Majdnem mindegy. Talma már így is örök.
