Tavaszi emlékhadjárat Jászdózsán is…

Szöveg: Zilahy Tamás | 2011. április 3. 19:54

Mint az ország számos településén, a Szolnok megyei Jászdózsán is megemlékeztek az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjáratról. Jászdózsa Község Önkormányzata és a helybeli Bozóky János Általános Iskola ebből az alkalomból ünnepséget szervezett április 3-án, vasárnap. A nap, idén – immár harmadik alkalommal – a település apraját-nagyját megmozgató rendezvények jegyében telt a kis jászsági községben.

Reggel szentmisét tartottak a tavaszi hadjáratban elhunyt hazafiakért a jászdózsai Római Katolikus templomban. Az akkor mintegy háromezer lelket számláló település 1849-ben az előírt 59 helyett 68 honvédőt adott a hazának, akik számos csatában küzdöttek a szabadságért és függetlenségért. Közülük hatan haltak hősi halált, értük szólt a harang.

Pontban 9 órakor kezdődött a főtéren a Kossuth-toborzó, amelynek a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző csapat volt a vendége, Basa László, a Magyar Hagyományőr Világszövetség tiszteletbeli elnökségi tagja vezetésével. Itt a népfölkelők soraiból válogattak katonákat a honvédseregbe, akik rögtönzött alapkiképzésen is átestek a helyszínen. Ők azután rögvest indultak is csatába. Azaz a szomszédos Jászjákóhalma településre, onnan másnap Jászberénybe, majd a tápióbicskei csatába, hogy megküzdjenek az ellenséggel.

Dr. Szerencsés István polgármester ünnepi beszédében emlékezett és emlékeztetett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősies csatáira, az abban résztvevő jászsági honvédekre, szólt történelmünk ismeretének, és múlt tiszteletének fontosságáról. Az ünnepi műsorban néptáncosok és népdalosok léptek fel, majd koszorúzásra került sor az 1848-as emléktáblánál a Szent Mihály téren. Itt Szerencsés István polgármester, Bollók György jászkapitány, valamint Rajzinger Ferenc, a Hagyományőrző Íjász Klub Jászdózsa elnöke helyezték el a megemlékezés virágait.

A Jászok 2001-es Világtalálkozóján jászkapitánynak megválasztott Bollók Györggyel csak pár szót tudtunk váltani, mert a díszbe öltözött kardos ember „katonáival" együtt igyekezett a buszhoz. „Már jászkapitánnyá választásom előtt is foglalkoztam a hagyományőrzéssel, tíz éve azonban minden szabad időmet erre fordítom. Örömmel tölt el, hogy szülőfalumban is egyre többen tesznek ezért. Hiszem, vallom, hogy többek és jobbak lesznek általa az emberek" – mondta.

Ezt erősítette meg Jászdózsa polgármestere is: „Örömmel mondhatom, hogy elindult az egykori legendás 65. gyalogos zászlóalj szervezése. Ebbe az alakulatba annak idején a jászok és kunok kétezer gyalogost, valamint ötszáz lovast adtak, s katonáink egészen Budáig eljutottak. Mi természetesen ilyen méretű csapatról nem is álmodunk, de szeretnénk a környező településekkel egy-egy 30-40 fős szakaszt felállítani, korhű öltözettel, teljes fegyverzettel. Jelentkező van bőven a fiatalok között, akikkel csak egy gond van: egyikük sem akar „osztrák katona" lenni a csatában. Mindezért bőven kárpótol minket az a tény, hogy iskolásaink egyre szívesebben tanulják a történelmet, mind jobban érdekli őket a hagyományőrzés, s ebben aktívan részt is vesznek."

A nap folyamán „A szabadságharc idején" címmel rajzkiállítást tekinthettek meg az érdeklődők az óvodások és iskolások műveiből. „Huszár leszek a Tápióbicskei csatában" elnevezéssel kézműves foglalkozás zajlott a helyi Gyermekjóléti Szolgálat helyiségében. A községi könyvtárban pedig „A huszárság története" címmel fegyver- és öltözet-bemutatót tartott Guba Imre hagyományőrző huszár ezredes. Ugyanitt obsitlevelekből, korabeli dokumentumokból, könyvekből összeállított kiállítás fogadta a látogatókat.

Egész délelőtt zajlott a Huszárkonyha elnevezésű főzőverseny, ahol tucatnyi bográcsban, üstben rotyogott a többnyire korabeli receptek alapján készülő étel. A főzőverseny alatt Kozma János citerázott, énekelt. Közben az érdeklődő helybélieket kelttészta-, pogácsa-, kalács-, házi kenyér- és borkóstoló várta. A finom ételeket kiváló szakemberek bírálták, köztük Bobák József a Jászsági Vendéglátók Egyesületének elnöke. A résztvevők többsége népviseletben, hagyományőrző egyenruhában, vagy valamilyen mesterségre utaló öltözékben jelent meg. A tálalás legalább olyan fontos szempont volt az étel elbírálásánál, mint a minőség, az elnevezés és a külsőségek, azaz az öltözet és a főzőeszközök. Az ebéd után a vélemény egyöntetű volt: a Huszárkonyha hagyománnyá vált Jászdózsán!