Tehermentesítette a vérszivattyút Bruszilov offenzívája
Szöveg: Draveczki-Ury Ádám | 2011. június 5. 9:141916. június 4-én indult az orosz hadsereg áttörése az első világháború keleti frontján azért, hogy így tehermentesítsék a franciákra Verdunnél összpontosuló nyomást. Az Alekszej Bruszilov nevével fémjelzett offenzíva orosz szemszögből nézve totális siker volt, a cári csapatok mintegy 1,5 milliós emberveszteséget okoztak az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének.
Verdunnél 1916 februárjában vette kezdetét az első világháború egyik legvéresebb és legkegyetlenebb csatája – beszédes nevén a „vérszivattyú" –, amely aztán egészen az év végéig eltartott. A többszörös túlerőben lévő német csapatok célja a velük szemben álló franciák totális kivéreztetése volt. Párizs már a kezdetektől fogva azt kérte Szentpétervártól, hogy indítson ellentámadást a központi hatalmak ellen, így tehermentesítve a nyugati frontot. Az orosz csapatok március folyamán indultak neki a Naroch tónál, de hiába voltak lényegesen többen a németeknél, az akció nem bizonyult sikeresnek. Ez vezetett végül a Bruszilov-féle áttöréshez, amely június 4-én vette kezdetét.
Bruszilov összesen 573 ezer gyalogost és 60 ezer lovast állított szembe a Monarchia 437 ezer gyalogosával és 30 ezer lovasával. Habár a cári hadsereg vezetéséből sokan nem szorgalmazták a tábornok azon tervét, amelynek értelmében mintegy 450 kilométeres hosszúságban készített elő támadást a frontvonalon, végül mégis engedtek Bruszilovnak, aki június 4-én megkezdte az áttörést. Utóbbi újdonsága leginkább a rövid és intenzív tüzérségi zárótűzben rejlett, ami megakadályozta a Monarchia csapatait abban, hogy rendezzék soraikat: az oroszok teljesen összezavarták a védelmi vonalakat, és három hadosztály egyből megkezdett előrenyomulni. Nagyban segítették a főerőket azok az előzetesen támadó osztagok, amelyeknek fő feladata az ellenséges állások gyenge pontjainak áttörése volt, hogy így nyissanak nyílásokat a nagyobb csapattestek számára.
Az orosz csapatok mindössze pár nap alatt teljes defenzívába és visszavonulásra kényszerítették a Monarchia erőit, és június 8-án elfoglalták Lutsk városát, ahonnan az osztrák csapatok főparancsnokát, József Ferdinánd főherceget is csak alig sikerült kimenteni. Bruszilov ekkorra már mintegy 200 ezer foglyot ejtett. Mivel azonban az áttörést korábban ellenző Alekszej Evert tábornok erősítése késett, eközben a németek erősítést tudtak vezényelni keletre. Evert június 18-ai támadása nemcsak gyengének bizonyult, de nem is készítették elő megfelelően, az egy hétre rá meginduló német ellentámadás pedig az oroszokat is visszaszorította a frontvonalon. Bruszilov július 28-án újabb offenzívát indított, és csak így sikerült végül eljutni a Kárpátokig, de öldöklő harcok és komoly veszteségek árán. Nehezítette az oroszok előrenyomulását a katonák kimerültsége és az utánpótlás akadozása is, a becslések szerint mintegy 60 ezer katona dezertált a lelkesedés csökkenése és az egyre romló körülmények miatt.
Mire véget ért a nyár, mind a cári hadsereg, mind a Monarchia erői eljutottak képességeik és lehetőségeik abszolút határaira, Bruszilov csapatai azonban elérték a román területeket, az osztrák-magyar ellenállás megtört, a németeknek pedig jelentős erőket kellett elvonniuk Verdun alól. Az offenzíva tehát teljes sikerrel zárult. A Monarchia csapatainak akkora érvágást jelentettek az elszenvedett veszteségek, hogy innentől fogva nem voltak képesek többé igazi sikereket aratni a háború során.
