Terrorveszélyben szerzett tapasztalataiból oktatja a honvéd tisztjelölteket

Mennyire számít új műveleti területnek Afrika, ezen belül Mali térsége?

Ha a Mali térségről beszélünk, először is mindenképpen szóba kell hoznunk a Száhel-övezetet. A Szaharától délre fekvő félsivatagos terület kisebb nagyobb mértékben több országot is érint Afrika teljes szélességén keresztül. A terület korábban sem volt stabil, mivel több száz törzs lakja, de a XX. században a túlnépesedés és a klímaváltozás miatti elsivatagosodás fokozottan vezettek problémákhoz. Már a ’70-es évektől fordultak elő komolyabb éhínségek és tömeges betegségek, melyek napjainkig sem enyhültek. Ez a krízis óriási területeket sújtó szegénységhez vezetett, amellett, hogy a népesség a mai napig rohamosan növekszik. Ez a környezet jó táptalaja a különböző terrorista szervezeteknek, melyek megjelenése és elterjedése hirtelen rombolta le az egyébként is instabil biztonsági környezetet. Ennek következményeként Maliban a politikai vezetés is meggyengült és az ország északi régiójában 2012-ben fegyveres konfliktusra, majd államcsínyre került sor. Bár 2013-ban francia vezetésű nemzetközi katonai beavatkozással sikerült az államrend helyreállítása, de a helyzet ezután is folyamatosan instabil maradt. 2020. augusztus 19-én és 2021. május 20-án újabb katonai puccsra került sor. A gazdasági válság elmélyült és anarchia jellemzi az ország nagy részét. Maliban jelenleg az ENSZ MINUSMA missziójának közel 11 ezer katonája mellett az EUCAP Sahel Mali és az EUTM békefenntartói is jelen vannak, valamint a francia vezetésű Barkhane és Takuba műveletek katonái. A Száhel-övezet országai a saját hadseregükkel próbálják felvenni a küzdelmet a terrorista szervezetek ellen, melyeket a nemzetközi erők támogatnak anyagilag, közös műveletekkel és kiképzéssel. 2016 februárjában G5 Sahel Joint Force néven, öt ország (Mauritánia, Mali, Burkina Faso, Niger, Csád) részvételével hoztak létre egy 5000 fős katonai erőt is, amely jelenleg az öt ország határmenti területein hajt végre műveleteket. Tehát látható, hogy a műveleti terület nem mondható teljesen újnak, de magyar erők nagyobb létszámban mostanáig nem vettek részt a műveletekben. A 2013 óta 10, 15 majd 20 főre emelt magyar katonai kiképzők nem széleskörű, de annál értékesebb tapasztalatokkal rendelkeznek.

Biztonsági szempontból milyen a térség, mennyire kell egy katonának féltenie ott az életet?

A Konzuli Szolgálat tájékoztatása szerint „az esetleges terrorcselekmények, emberrablások, túszejtések a fővárosban sem zárhatók ki, ugyanakkor kifejezetten tilos az ország északi területeinek, ideértve Timbuktu, Gao, Kidal, Koulikoro, Segou, Mopti megyék látogatása. A terrorveszély fokozott, közúton a Diéma-Koulikoro-Ségou-Koutiala vonaltól északra kizárólag konvojban, fegyveres kísérettel lehet közlekedni… Valóban, napjainkban a világ egyik legveszélyesebb területe a Száhel övezet és azon belül is Mali. A külszolgálat előtti, itthoni felkészítés nagyon tartalmas volt és ezeket komolyan is kell venni. A feladatra való felkészítés, a túlélő és harctéri életmentő tanfolyamok, a lövészetek, vezetési gyakorlatok mind olyan ismereteket adtak, melyek a kinti környezetben életet menthetnek, ha a katona veszélyhelyzetbe kerül. Ezeket az ismereteket a műveleti területen is igyekeztünk frissen tartani lövészetek, MEDEVAC (Medical Evacuation – egészségügyi kiürítés) és bázisvédelmi gyakorlatok szervezésével, önképzéssel, így el lehetett érni, hogy senki nem gondolt arra, hogy „féltse az életét”, de fel volt készülve a veszélyesebb vagy sajátos helyzetekre is.

Mi volt a feladata odakinn?

A magyar katonák nagy része kiképző beosztásba kerül, az EUTM Oktatási és Kiképzési Munkacsoportjába a Koulikoroi bázisra, melynek feladata a meghirdetett kurzusok megszervezése, vezetése és végrehajtása a Mali és a G5 Sahel Joint Force katonái számára. A konkrét feladat vagy munkakör függ a katona rendfokozatától és végzettségétől, de teljesen független a nemzetiségétől. Minden kurzusra külön, ideiglenes kiképző csoportot hoznak létre. A kiképző csoport összetétele természetesen függ a kurzus témájától, szintjétől és a kiképzendők számától. Az én első feladatom egy tiszti, vezetői kurzus megszervezése és vezetése volt, melyre a G5 Száhel mind az öt országából érkeztek hallgatók. Mivel korábban ilyen jellegű tanfolyam még nem volt, így a megadott szakmai keretek között szabad kezet kaptunk a kurzus felépítésére. Igyekeztünk figyelembe venni a beérkező hallgatók meglévő tapasztalatait és tudásszintjét, ahhoz igazítani a kurzust, viszont komoly nehézséget okozott, hogy általános és katonai tudásszintjük és nyelvi adottságaik is nagyon különbözőek voltak. A G5 Száhel kurzust követően lehetőségem volt külső helyszíneken is dolgozni. Az elmúlt másfél évben már indulnak decentralizált képzések is, amelyek lényege, hogy nem a kiképzendők jönnek Koulikoroba a kurzus idejére, hanem úgynevezett Kombinált Mobil Kiképző Csoportokat telepítenek a G5 Száhel országainak különböző területeire, ahol folyamatosan hajtják végre a kiképzéseket. Ezek a „forróbb pontokra” telepített csoportok természetesen már nem csak a kurzusok vezetőiből és a kiképzőkből állnak. Állandó FP (force protection) védelemmel, kísérettel, egészségügyi támogatással, ideiglenesen CIMIC (Civil-military co-operation), HUMINT (Human Intelligence) és tanácsadó csoportokkal kiegészítve ezen csoportok létszáma elérheti a 150-200 főt is. Óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy egy ilyen csoport parancsnoka lehettem Segou-ban majd két hónapon keresztül. Nagy kihívás volt a 12 európai és 3 afrikai nemzet katonáit és szakembereit vezetni, de rengeteg tapasztalatra tehettem szert. Ezen feladatok mellett – Helyi Nemzeti Képviselőként – igyekeztem összefogni a sokszor több száz kilométerre szétszórt magyar katonákat, ami szerencsémre egyáltalán nem volt nehéz, mivel egy igazán jó és már alapból összetartó csapattal mehettem ki.

Került-e ön személyesen, esetleg bajtársai „rázós” helyzetekbe?

Igen, de konkrét esetekről nem szeretnék beszélni. Bár általánosságban el lehet mondani, hogy kiemelten terrorveszélyes területen minden nap több kilométert utazni a kiképzési helyszínekre, IED (improvizált robbanóeszközök) veszélyes területen 20 kilométerre a lakott területektől lőgyakorlatot végrehajtani 120 helyi katonával, éjszakai műveletet külvárosi helyszínen ellenőrizni – és még sorolhatnám – még akkor is „rázós”, ha nem történik konfrontáció. Illetve a Száhel-övezetben nem csak katonai veszélyhelyzetek adódhatnak. Bármikor a nyakába pottyanhat az embernek egy mérgeskígyó az állmennyezetből (ez megtörtént eset, de szerencsésen zárult). Teljes felszerelésben 45 fokban 4-6 órás kiképzést tartani még folyamatos folyadékpótlás mellett is veszélyesen kimerítő. Az afrikai baktériumok egy európai embert képesek úgy leverni a lábáról, hogy napokig nem képes talpra állni, szó szerint. Ezekben a helyzetekben lehetett igazán érezni, hogy a magyar csapat és a többi nemzet katonái mennyire összetartóak.

Mi a jelentősége annak, hogy magyar katonák ott szerepet kapnak?

A katonai szakmai jelentősége óriási. 25 európai nemzetből álló, majdnem ezer fős nemzetközi szervezetnél szolgálni olyan tapasztalatot eredményez, melyet máshol nem lehet megszerezni. A nemzetiséget egyáltalán nem vették figyelembe a kurzusok összeállításánál, csak a szakmai hátteret. Így többször is előfordult, hogy egy másik helyőrségbe költöző csoportban csak egy-két magyar katona volt. Minden nemzet rengeteget tanult a másiktól és rá volt kényszerítve, hogy a lehető legjobb tudását és teljesítményét adja. Ahogyan már más, korábbi misszióknál is, az EUTM katonái is maximálisan meg vannak elégedve a magyar katonák munkájával, teljesítményével és hozzáállásával. Ezeket a nemzetközi szintről érkező visszajelzéseket mindig jó hallani.

Milyen tapasztalatokat szerzett ott és hogyan hasznosítja ezeket a honvéd tisztjelöltek oktatásában?

Azt hiszem szerencsém is volt, mivel olyan parancsnoki beosztást láthattam el, ahol – minden más feladat mellett – a műszaki szakterületemet is előtérbe helyezhettem. Például: sok éve tanítom többek között azokat az elveket és módszereket, melyekkel ideiglenes védett katonai táborokat hozhatunk létre terrorveszélyes környezetben. Szerencsémre parancsnokként, valós környezetben is lehetőségem adódott ezen elveket és módszereket megvalósítani, vizsgálni és a helyes megoldásokon gondolkodni. És rájönni, hogy a megvalósítás nem minden esetben olyan egyszerű, mint ahogy a tankönyvek és szabályzatok leírják. A nemzetközi környezet, a speciális kiképzési igények, a sajátunktól teljesen eltérő természeti, kulturális és biztonsági környezet együttesen olyan tapasztalatokkal ruházza fel az embert, melyek komoly hatással vannak az itthoni munkájára is. A saját szakterületemet eddig is igen komolyan vettem, a szakmai kapcsolattartást mindig is nagyra értékeltem. Remélem, hogy a kinti tapasztalataim még jobban segítenek ezt a szakmai gondolkodást tovább adni a leendő tisztek felé.