Tisztelgés az ég katonái előtt

A rendezvényen megjelent vendégeket Gödri Dezső nyugállományú alezredes, a Veszprém Megyei Veterán Repülők Szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, majd Kositzky Attila nyugállományú altábornagy tartotta meg megemlékező előadását.

Kositzky Attila a bevezetőjében elmondta: a magyar repülés története egészen pontosan 1910. július 22-én kezdődött, amikor Petróczy István százados, Leopold Schmidt professzor, vizsgabiztos előtt letette a „repülési pilótavizsgát". Az ezt követő évtizedben Petróczy százados rendkívül nagy tapasztalatot szerzett a repülésben, a repüléshez kapcsolódó feladatok szervezésében, de ennek ellenére 1922-ben nyugállományba helyezték. Mint nyugdíjas katona részt vett a húszas és harmincas években, a „titkos légierő" felállításával kapcsolatos feladatok végrehajtásában és segítette a fiatalok kiképzését, a repülőgép-vezetők felkészítését.

Az előadó hangsúlyozta: az 1910-es években a magyar repülőgépek tervezése és gyártása a fénykorát élte. Ezekben az években nagyon sok magyar tervezésű és gyártmányú repülő emelkedhetett fel a levegőben és ezzel együtt rengeteg olyan tudós ember is élt az országban, akik kiemelkedőt alkottak a repülőgépek fejlesztésében. Ugyanakkor a repülőgépek elterjedésével – emelte ki Kositzky tábornok – bekövetkeztek az első balesetek és katasztrófák is.

Az első magyar repülőbaleset halottja Takács Sándor volt, aki 1912-ben zuhant le a gépével. Ekkor vetődött fel az az igény, hogy ki kellene dolgozni a repülésbiztonsági rendszabályokat. Ugyancsak megfogalmazódott, hogy ezen szabályok betartását szükséges fokozottan ellenőrizni. Az első világháborúban több neves pilótánk is volt, akik a fronton sorra nyerték a légi ütközeteket, és – tette hozzá a nyugállományú altábornagy – ezekben az években 400–450 magyar repülőgép volt bevethető.

Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés a légierőt is teljesen szétverte, a repülőgépek gyártását végző üzemeket leszerelték. Szerencsére megmaradt az a mérnöki és szakmunkási gárda, akik a repülőgép gyártásban tapasztalatokkal rendelkeztek. Ez utóbbi tette lehetővé azt, hogy amikor a nyugati ellenőrzések lazábban lettek, vagyis a harmincas évek végén, a magyar katonai repülőgépgyártás újra feléledt – hangsúlyozta Kositzky Attila. E tevékenységnek volt a produktuma a „Sólyom" vére hallgató felderítő repülőgép, vagy a teljesen magyar tervezésű és gyártású „Ezüstnyíl".

A második világháborút végén aláírt békediktátumban újra szabályozták a magyar légierő létszámát, a gyárakat leszerelték és külföldre vitték. Ekkor a repülők fejlesztésével foglalkozó tudósok és szakemberek többsége külföldre, nyugatra menekült. Olyan mérnökökről volt szó – fogalmazott az előadó –, akik az elkövetkező években, külföldön lettek naggyá tudásukkal, s ezekben az országokban jelentősen hozzájárultak a repülés továbbfejlődéséhez, valamint az űrrepülés kialakulásához.

Kositzky Attila kiemelte azt is, hogy a Magyarországot körbevevő államokban érdekesen alakult a katonai repülőgépgyártás története. Ausztria kivételével szinte mindenütt voltak fejlesztések, és gyártottak repülőgépet is. Nekünk azonban csak a sportrepülő, a vitorlázó, és a robotrepülőgép fejlesztés és gyártás maradt. A honvédséghez a katonai repülők, csaknem kizárólag a Szovjetunióból érkeztek.

Előadása végén a tábornok megjegyezte: „ Szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy a repülés száz évének része az a negyvenhárom év is, amit én aktív repüléssel töltöttem el".

Ezt követően a vendégek a helyőrségi klub előtt felállított emlékműnél folytatták a megemlékezést. Gödri Dezső ügyvezető elnök beszédében szólt a repülés áldozatairól. Elmondta: ez a hely a hősi halott magyar pilótáknak állít méltó emléket. A szoborkompozícióhoz tartozik egy emlékkönyv is, amelyben 905 nevet tartanak nyilván, ám sajnos ez a névsor, az elmúlt egy évben hárommal nőtt. Hozzátette: az emlékmű egyben a katonatársadalom összefogásának jelképe is.

Az emlékművet Oláh Emil alezredes, tábori lelkész szentelte meg. Beszédében kiemelte: olyan katonáknak állít emléket, akik a mindennapjaikat úgy élték meg, hogy nem tudhatták, hogy a holnap mit tartogat számukra.

A megemlékezés koszorúzással, a hősi halált halt repülőgép vezetők előtti tisztelgéssel zárult. A veteránrepülők az ünnepségre hozott ENSZ zászlóval, a napjaink hadműveleti területein, szolgálatteljesítés közben meghalt repülőgép vezetőire emlékeztettek.Többek között megkoszorúzta az emlékművet Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnöke is.

Fotó: Demeter Ferenc