Tíz év múltán

– Még ez is: most is szállítmány indul, csak most Pristinába.

Odalent a hidegtől „füstölög a levegő", a kamionba egy targonca éppen ásványvízzel teli raklapot pakol be, a katonák munkavédelmi „kobakja" alatt téli sapka, s úgy néznek ki, mintha mindannyian dohányoznának, pedig csak pára lengi körül őket, mivel beszélgetnek.

– Tíz éve, amikor először elindultunk az ismeretlenbe, még a zöldséget is, a krumplit is megpucoltuk előre, hogy a fiúk konyhakészen kapják meg – mondja a főtörzsőrmester –; igaz, mire odaértünk meg is fagyott az egész. Most már azért könnyebb.

– Valóban az – teszi hozzá Bárdos alezredes –, legalábbis a Balkánra történő szállítás. Miután tíz esztendeje hetente szállítunk utánpótlást, megvan a kellő gyakorlatunk, no meg jobbak a technikai feltételek is.

Mint elmondták, annak idején, 1996. január tizenharmadikán éjszaka, amikor összeállt a húsz tehergépjárműből álló első konvoj, még nem tudták, mi vár rájuk. Rendőri felvezetéssel mentek a határig, ott átvették biztosításukat az amerikai katonai rendőrök, majd jöttek a meglepetések. A kanyargó szerpentinek, a tízszázalékosnál nagyobb emelkedők, a szétlőtt falvak és a repeszektől tésztaszűrőszerű autópálya. Az alig több mit kétszáz kilométeres utat kilenc óra alatt tették meg.

Az elreppent tíz esztendővel együtt elreppent a kezdeti bizonytalanság is. Ma a szárazföldi parancsnokság alárendeltségébe tartozó, de Magyar Honvédség-szintű szállítási feladatokat is végrehajtó ezred valódi logisztikai profivá vált. A számtalan átalakuláson átment egység mára már mindent kipróbált a „szakmában".

– Ki gondolta volna annak idején, hogy egykoron majd nem az lesz a legnagyobb gondunk, hogyan indítsunk el egy húsz tehergépkocsiból álló konvojt a „szomszédba", hanem az: miként juttassunk ki kombinált – közúti, vasúti, lég és tengeri szállítással – egy teljes kontingenst például Irakba – jellemzi a mai feladatokat Bárdos alezredes. Volt időszak, amikor a taszári repülőtéren egyszerre öt An-124-es Ruszlán óriásgép várta, hogy megtöltsük.

A tízéves évforduló kapcsán folytatott beszélgetésből az is kiderült, hogy hosszú tanulási folyamat vezetett a mai profizmushoz, az itt szolgálóknak merőben új szakmákat kellett elsajátítaniuk. Légi szállítási és csomagolási tanfolyamok Kanadában és Németországban, a veszélyesanyag-kezelői, valamint a vámügyintézői képzés itthon, és még folytathatnánk a sort. A kiváló képzésnek és a sok szállítási feladatnak köszönhetően mára szinte már nincs olyan feladat, amelyet ne tudnának megoldani. Egészen új képességekkel is rendelkeznek, mint például a közlekedést koordináló század, illetve annak mobil csoportjai. Ezek a csoportok a Bevetési Irány 2005 gyakorlaton mutatkoztak be először a nyilvánosság előtt. A konténerbe telepített munkaállomás komoly számítógépes, internetes háttérrel, saját áramforrással, légkondicionálással, ABV-szűréssel rendelkezik, légi, tengeri, közúti vagy vasúti szállítással a világ bármely pontjára eljuttatható. Nem is csoda, hogy a NATO Reagáló Erő hetedik váltásában magyar felajánlásként szerepel. Hasonló színvonalon ténykednek az ezred más szervezetei is; a közlekedést koordináló századnak és a nemzeti támogató zászlóaljnak ennek köszönhetően – a NATO-ba felajánlott erőként – a jövő év elejére el kell érnie az alkalmazási készenlétét.

– Az említett feladatok mellett rendszeresen részt veszünk humanitárius szállításokban is – teszi hozzá Bárdos alezredes. – Szállítottunk segélycsomagokat Afganisztánba, az árvíz sújtotta Romániába és Bulgáriába, illetve a magyar településekre. Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy az összes kiszállítandó anyagot a „Boconádi" először begyűjti az ország egész területéről, majd raktározza, készletezi és továbbszállítja, képet kaphatunk a munka sokrétűségéről. Mert roppant széles a szállítási skála. Irakba például mentek An-26-osok Taszárról, de Lengyelországból is. Az Afganisztánba induló repülőgépekhez Németországba kell közúton eljuttatni a felszereléseket, és az Irakba hajón kijutatott eszközöket is az ezred „gondozta" és kísérte.

Az Okucaniba induló első konvojtól tíz esztendő alatt jutottak el idáig, s ez főként az itt szolgáló katonák érdeme – mondja a parancsnokhelyettes. Bár sokan sok missziót megjártak már, tehát „ismerik a dörgést", a rutinná vált szállítási feladatokat mégsem rutinból végzik, fogékonyak az újra, az újításokra. Talán ebből – és némi jogos büszkeségből – fakad, hogy az első Öböl-háborúban legendássá vált Swartzkop tábornok mondása „ars poetica"-ként szerepel náluk az egyik tablón: „Békében mindenki stratégának tartja magát, de a háborúban logisztikussá kell válnia."

Az ezred által végrehajtott főbb szállítási feladatok

MH Magyar Műszaki Kontingens (IFOR-SFOR): 683 alkalommal, 1 457 260 kilométer megtételével 3782 tonna anyag.
MH Õr- és Biztosító Zászlóalj (KFOR): 376 alkalommal, 935 200 kilométer megtételével 4995 tonna anyag.
MH Katonai Rendfenntaró Kontingens (SFOR-EUFOR): 169 alkalommal, 89 550 kilométer megtételével 151 tonna anyag.
Segély Afganisztánba: 11 alkalommal, 630 kilométer megtételével 218 tonna anyag.
MH Szállítózászlóalj (Irak): Magyar, lengyel és német légihídon 42 alkalommal 111,6 tonna anyag.
MH Könnyűgyalogszázad napjainkig (Kabul): Közúton hét alkalommal 19 tonna, lengyel és német légihídon 7 alkalommal 17 tonna anyag.
Magyarországi árvizek: 11 alkalommal, 21 620 kilométer megtételével 11 tonna anyag.
Romániai és bulgáriai árvizek: 2 alkalommal, 21 320 kilométer megtételével 37 tonna anyag.

Szabó Béla
Fotó: Rácz Tünde,