Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tíz éve kezdődött a tálibok elleni hadművelet

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. október 7. 17:00

Tíz évvel ezelőtt, 2001. október 7-én indult meg a szeptember 11-ei terrorakciókat követő amerikai-brit támadás az al-Kaidának otthont adó Afganisztán és a tálib rezsim ellen. A nemzetközi közvélemény zöme támogatta az akciókat, amelynek következtében a tálibok hatalma két hónap alatt összeomlott.

Az amerikai kormányzat már a szeptember 11-i akciók napján megnevezte azok feltételezett felelősét Oszama bin Laden és az általa vezetett al-Kaida nemzetközi terrorhálózat képében. Egy héttel a támadásokat követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúan a terroristavezér azonnali, feltételek nélküli kiadására szólította fel Afganisztánt. Az Omar molla vezette tálib rezsim megtagadta a felszólítást: ennek következtében a világ országai sorra zárták be nagykövetségeiket Kabulban. Szeptember végére a tálibok vezette országnak a gyakorlatilag teljes nemzetközi elszigeteltséggel kellett szembenéznie: a szomszédos Pakisztántól eltekintve minden állam megszakította diplomáciai kapcsolatait Afganisztánnal. Az ekkor kibontakozott nemzetközi összefogás példátlannak tűnt: Washington nemcsak Moszkvával egyezett meg a terror-ellenes intézkedések összehangolásáról, de még Peking is támogatásáról biztosította a nemzetközi terrorizmus elleni harcot. Ebben természetesen az is közrejátszott, hogy az al-Kaida bizonyíthatóan jelen volt Kína első számú feszültséggócában, a nyugati Hszincsiang-Ujgur tartomány ujgur szeparatistái között is.

A háború a pénzügyi fronton vette kezdetét: szeptember 24-én először az Egyesült Államok, majd több más ország is befagyasztotta számos terroristák támogatásával gyanúsítható szervezet, illetve személy bankszámláit, október 2-án pedig a NATO – a katonai szövetség 1949-es fennállása óta első ízben – úgy határozott: a 9/11-es akciók kapcsán életbe lépett az alapokmány 5. cikkelye. Vagyis eldőlt: a szövetségesek a New Yorkot és Washingtont ért merényleteket valamennyiük elleni támadásnak tekintik. Innentől kezdve mindenki tudta, hogy csupán napok kérdése a tényleges katonai akciók kezdete, főleg, hogy bizonyos híresztelések szerint az amerikai felderítők már a terrortámadásokat követő napokban Afganisztánba érkeztek, és felvették a kapcsolatot a tálibok legizmosabb belső ellenzékét tömörítő Északi Szövetséggel. Utóbbi vezéregyénisége, a karizmatikus Ahmad Sah Maszúd egyébként pont a nemzetközi helyzet átalakulásának napjaiban vesztette életét, miután szeptember 9-én állítólagos arab újságíróknak adott interjút, ám az egyik kamerába robbanószerkezetet helyeztek, amely működésbe lépett. Maszúd tehát már nem vehetett részt a tálibok elleni akciókban, mivel azonban valóságos nemzeti ikonnak számított, halálhíre csak még tovább fokozta a helyi ellenzéki csoportok elszántságát.

A támadás végül október 7-én indult meg, amikor amerikai és brit erők légitámadásokat indítottak afganisztáni célpontok ellen. Utóbbiak között bemért al-Kaida terrorista kiképzőtáborok, légvédelmi állások és légitámaszpontok egyaránt voltak. Párhuzamosan az Északi Szövetség összehangolt szárazföldi hadműveleteket kezdett a rezsim ellen. A tálibok október 9-én dzsihádot hirdettek az Egyesült Államok ellen, ám mindez már nem sokat számított: október 19-én az amerikai elit egységek is bekapcsolódtak a szárazföldi harcokba, az Északi Szövetség pedig a vártnál könnyebben haladt előre műveleteivel. November 13-án a csapatok elfoglalták Kabult, majd december 7-én a tálibok utolsó komoly hídfőállása, Kandahár is elesett. Omar molla rezsimje megbukott, Oszama bin Ladent azonban nem találták meg: a hírek szerint az utolsó pillanatban szökött meg az amerikaiak elől Tora Bora barlangrendszerénél, és utána egészen idén májusi likvidálásáig semmiféle biztos információt nem lehetett tudni hollétéről.

Mindeközben még az év vége előtt Afganisztán politikai jövőjével foglalkozó ENSZ-konferenciát tartottak Németországban, Petersbergben, amelyen az ország meghatározó politikai-katonai csoportosulásai mellett az emigráció vezetői is részt vettek. Itt született az a megállapodás, amelynek értelmében december 22-től fél évre átmeneti kormány vette át a hatalmat Afganisztánban Hamid Karzai vezetésével. A kabinet hivatalba lépése előtt két nappal az ENSZ BT felhatalmazást adott arra, hogy a szövetségesek nemzetközi összetételű békefenntartó erőt telepítsenek az országba. Az ISAF első alakulatai 2002. január 1-jén kezdték meg szolgálatukat Afganisztánban, bő egy héttel később pedig megérkeztek az első hadifoglyok is a guantánamói amerikai támaszpontra. A szövetségesek első grandiózus hadművelete, az Anakonda márciusban vette kezdetét a Pakisztánnal határos törzsi területeken.

Azt azonban ma már jól tudjuk: a kezdeti gyors katonai sikereket azóta sem sikerült politikai sikerekre váltani. Emellett pedig az afganisztáni háború meggyengítette ugyan a nemzetközi terrorizmust az akkori fő fészek kifüstölésével, de felszámolni nem sikerült az erőszakos csoportokat.

CímkékAfganisztánbékefenntartóENSZfelderítőgyakorlatKAIANATOterrorizmus
Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!
Commemorating the EOD Technicians in Afghanistan
Oktatói és személyzeti mobilitás Szlovákiában