Történelmi hagyományápolás Csongrád-Csanád megyében

Melyik évben és hány fővel kezdtétek a hagyományápolást, a hadisírgondozást?

2005-ben először a Hódmezővásárhely Héjahalom területén lévő első világháborús emlékművet tettük rendbe. A hadisírgondozásról mégis korábbról van emlékem, mert kisgyerekkorom óta egy katonai sírt mindig rendbe kellett tenni, mikor nagyapám sírjához kimentünk a temetőbe. Ez a sír nagyapám sírjával szemben, az út másik oldalán volt. Ezt mindig gondoztuk, amióta csak emlékszem.

Miben látjátok a hadisírgondozás fontosságát?

Egyértelműen a katonai hagyományápolás része, ráadásul közülünk többen hivatásos vagy szerződéses katonák voltunk, napjainkban tartalékos katonai szolgálatot látunk el. Legfontosabb számunkra, hogy ezen sírok megmaradjanak, a nemzeti színű szalagok felhívják a figyelmet a hősökre, mert 1945-től az eredetileg 1921-es adatbázis alapján nyilvántartott sírok közül igen sok elveszett.

Az elmúlt években megközelítőleg hány helyszínen, mennyi sírt sikerült gondozott állapotba hoznotok?

Hódmezővásárhelyen hét temető van - két református és egy katolikus, evangélikus, görögkeleti, nazarénus, unitárius és zsidó -, folyamatosan, kéthetente látogatjuk a temetőkben lévő katonai vonatkozású sírokat, bár a létszámunk és az itt nyugvó katonák, illetve emlékállítással ellátott sírok nagy száma miatt a forgási idő elég nagy, van, hogy egy-egy sírhoz csak egy-másfél évente jutunk el. Öröm azt látni, hogy az általunk kezelt sírok egy részét „civilek” is takarítják, s megteszik, amit láttak tőlünk.

Ha végig gondolod az elmúlt éveket, mit tekintesz a legnagyobb eredményeteknek?

Elsőként azt, hogy egyáltalán sikerült ezeket a sírokat az enyészettől megmenteni. Ez a legnagyobb eredmény. Több temetőben avattunk felújított hősi parcellát is, több emlékoszlopot. Mind kedves számomra, de szerintem a legfontosabb az Arany temetőben nyugvó katonák maradványainak megmentése és átvitele volt a Kincses temető hősi parcellájába. Ezért 3 évig küzdöttünk, de megérte. Megható volt az is, amikor a Kincses temető második világháborús parcellájának újraavatása után, a televízió híradását követően találkoztunk egy hölggyel a temetőben, aki onnan tudta meg, hol nyugszik a hősi halált halt nagyapa. Pont az ő sírját mutatták közelről, névvel, dátumokkal, ez egy igazán megható pillanat volt.

Milyen célokat szeretnétek a jövőben megvalósítani?

Szeretnénk, ha minél többen részt vennének ebben a munkában, mert szükség lenne rá. Készíteni szeretnék egy könyvet is, amibe az összes vásárhelyi temetőben nyugvó, vagy emlékjellel ellátott síremlékről beszámolnánk, illetve a közel két évtizedes munkának, az abban résztvevőknek is emléket állítanánk.

Mit gondolsz, a fiatalok figyelmét hogyan lehet felhívni a hadisírgondozáson keresztül a hagyományápolás fontosságára, az őseink iránti tiszteletre?

Kinn a temetőkben szoktunk beszélgetni azokkal a gyerekekkel, akik ezt a munkát választották a kötelező 50 óra letöltéséhez, elmondjuk, kik voltak azok, akiknek a sírját gondozzuk. Sokan voltak, akik a kötelező idő kitöltése után is jártak velünk hadisírokat gondozni, sőt olyan fiatal is van, aki főiskolásként visszajár. Abban hiszek, hogy a példaadás teremtő értékű, de ez is csak akkor, ha meg tudjuk mutatni. Ezért kell az iskolákban rendszeresen megjelenni erről szóló előadással. Ráadásul a temetőkben fellelhetők az adott település jeles személyiségeinek sírjai, róluk is lehet beszélni, olyan információkat átadni, amik ritkaságnak, különlegességnek számítanak.