Tűz van, babám!

A látványos közönségfilmjeiről ismert Michael Bay amerikai rendező is megirigyelhette volna azt a „díszletet” és látképet, amelyet az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred oktatói hoztak létre a Győrből, Várpalotáról és Szolnokról érkezett területvédelmi tartalékos katonák ABV-kiképzésére. Egy másik ismert filmes analógia is eszünkbe juthat: Miloš Forman, Oscar-díjas csehszlovák filmrendező Tűz van, babám! című újhullámos mesterműve, ugyanis a kerítéssel körülzárt, szakszerűen biztosított vegyivédelmi területen minden fém- és faalapú tárgy meggyulladt, ami lángra kaphatott. Napalmtól égett a homok a harcárokban, lángolt az Ural-4320 katonai csapatszállító jármű, és lángnyelvek verdesték a fémből készített, életnagyságú emberbábut is.

Schucha Ádám őrnagy, az MH 7. Területvédelmi Ezred 31. Területvédelmi Zászlóalj parancsnoka elmondta: az MH 7. Területvédelmi Ezred február 12-én megkezdte a pilot, vagyis kísérleti jellegű tízhetes egységes alapkiképzés végrehajtását; a vegyvédelmi kiképzés, amelyet ott jártunkkor hajtottak végre, ennek az egyik legizgalmasabb-leglátványosabb alkotórésze. „Az egésznapos kiképzésen nyolcvanhét katonával veszünk részt, akik a mai nap folyamán elsajátították a jármű és a személy oltását, az égő járműből való mentés alapjait, de arra is felkészültek, hogy miként kell CS gázzal telített gázkamrában boldogulni, hogyan kell gázálarcot használni, illetve azt is, hogy mi a teendő, amikor a lövészárok ég” – sorolta.

Az említett gyakorlatsorozatot komplex tűzakadálypályán történő, mintegy félórás megfeszített figyelemmel és csapatmunkával teljesíthető átjutás koronázta meg: az önkéntes területvédelmi tartalékosoknak tűzcsoportokat alkotva kellett felvenniük a versenyt az egyre magasabbra csapó lángokkal és a gomolygó fekete füsttel. „Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom: olyan élményt kaptak a kiképzendők, amire hosszú időn keresztül fognak emlékezni. Ez a kiképzési elem a sorkatonai szolgálat felfüggesztésével kikerült az alapkiképzésből, de nagyon jó lehetőségnek tartjuk, hogy most visszakerült a kiképzési tervbe, hiszen olyan képesség elsajátítására nyújt lehetőséget, amit egy katonának tudnia kell a napi életben” – értékelte az akadályokat teljesítő katonákat szemlélve az őrnagy.

A 19. Területvédelmi Zászlóaljnál szolgáló Köllő Enikő őrmestertől közvetlenül az akadálypályán történő átverekedését követően tudtuk meg, hogy a kiképzendők reggel hétre érkeztek a kiképzőbázisra, ahol először könnyebb feladatokat gyakoroltak. „Miután átvettük az alapokat, először a személyoltást gyakoroltuk: itt fémbábu váltotta fel az élő személyt, azt kellett pokróccal eloltani. Utána harci gépjárműbe kellett beszállnunk, amit alánk gyújtottak, majd abból kellett kimenekülni és rajalakzatban eloltani a keletkezett tüzet. Ezután következett a harcárok, amelyet biztosítani kellett, majd visszavonulni, miközben fedeztük a társainkat. Végül stressz- és tűzakadálypályán mentünk végig, a feladatot gázálarcban kellett végrehajtani” – magyarázta.

Köllő őrmester, aki tanulási lehetőségként értékelte, hogy kiléphetett a komfortzónájából, úgy látja, hogy a kiképzéselem során elsajátított tudás nem csak a katonai, hanem a civil életben is hasznosítható.

Mészáros Zalán százados, az MH Sodró László 102. Vegyiharc Ezred tisztje a kiképzés délutáni záróeleme után méltatta a területvédelmi tartalékosok munkáját. A kiképzést vezető parancsnok elmondta: a katonák szakmai alázattal, kitartással és jelentős összpontosítással hajtották végre a feladatokat. Összefoglalójában kitért arra is, hogy a foglalkozás előkészítésében és végrehajtásában az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár és az MH Ludovika Zászlóalj ócsai kiképzőbázisának állománya vett részt.

Komoly téttel

„Mindenki fut, rohan, kiabál a tűzakadálypályán, de ennek csak így van értelme. Egy ilyen feladatot valósághűen kell megtervezni és végrehajtani. Meg kell tanulni, hogyan kell szakszerűen oltást végezni égő személyen, de azt is rendkívül fontos elsajátítani, hogy a feladatvégrehajtás során ne uralkodjon el rajtunk a félelem, mert a való életben nem tervezhetjük meg gondosan a lépéseinket, ha felrobban alattunk vagy mellettünk egy harcjármű” – ismertette portálunknak adott megszólalásában Mészáros Zalán százados. A kiképzést vezető parancsnok emlékeztetett arra, hogy az égő ember is kiabál, a lövészkatona nem dughatja ki a fejét a harcárokban, a sérült bajtárs elszállítása-elvonszolása pedig teljes embert igénylő feladat.

„Az önkéntes területvédelmi tartalékosok összehangolt feladatmegoldása szépen érzékeltette, hogy itt is nélkülözhetetlen, hogy a katonák együtt, csapatban dolgozzanak és mozogjanak” – tette hozzá.