Tűzbe tennék társaikért a kezüket!

„Először vagyok táborparancsnok és elmondhatom, a gyerekekkel való foglalkozás teljesen más képességeket kíván, mint amiket katonaként eddig meg kellett mutatnom” – kezdi a hadnagy. Úgy látja, a jelentkezők ugyan jól terhelhetők, de figyelni kell rájuk, hiszen gyerekek és felelősséggel tartoznak irántuk. Az extrém hőség idején sok dolgot – például a pihentetési időt is – át kellett szervezniük, külön figyelve az ilyenkor több folyadékbevitelre.

A turnusokba főleg nagyvárosi gyerekek jelentkeztek, akik számára teljesen új világot jelentett a tábor. Sokféle oktatási területről – sportiskolákból, zeneiskolából, vagy informatikai és vendéglátóipari képzésből – érkeztek a fehérvári laktanyába. Még Írországból érkezett magyar fiú is volt köztük, akinek tetemes hőváltozással járt a 9 fokos szigetországból 40 Celsius-fokban landolni. De állta a sarat ő is, akárcsak társai, akik közül a tábor végén úgy nyilatkoztak, hogy nagyon érdekli őket a katonai pálya.

„Naphosszat érdeklődnek, kismillió kérdéssel ostromolva a táborvezetőket, milyen a tiszti, altiszti pálya: nekik is szívesen beszélünk a képzésekről és az egyetemről” – mesélte Jurácsik hadnagy. Akad a csapatban kadét is: elmondása szerint egy hét alatt többet tanult az alakulatnál, mint egyéb táborokban, képzéseken.

Az 51-es dandár táboraiban mindig is nagy hangsúlyt fektettek a szakfeladatok komplex bemutatására, a háttérelmélet oktatására, mindeközben élményorientált tanulást biztosítva a résztvevőknek. Rögtön érkezésükkor felmérték ki sportol, ki az, aki kevésbé és hogyan reagálnak a meleg időre.

„Értelemszerűen a többségnek a katonai jellegű feladatok új kihívást jelentettek, hiszen nem mindennap adódik lehetőség, hogy harcászkodjanak, BTR-80-as harcjárműben üljenek, hadihajó fedélzetén álljanak, vagy kötéllel ereszkedjenek épületről” – emelte ki a táborvezető. Jurácsik hadnagy hangsúlyozta: itt sohasem lehet unatkozni és gyorsan telik az idő.

„A lányok-fiúk egyaránt kitartóak és akikről első látásra azt gondolnánk, hogy gyengébbek, azok rendelkeznek sokszor a legnagyobb akaraterővel! Végigmennek a pályán és legyőzik saját határaikat! Olyan feladatokat mutatunk számukra, amelyeket a civil életben is hasznosítani tudnak: például, hogy kell az erdőben mechanikusan sáros vizet szűrni, hogy iható legyen. A térképismeret is ide sorolható, mert sokan azt sem tudják megfelelően használni” – magyarázta.

A bajtársiasságot emelte ki a 18 esztendős, iskolájában honvéd kadét foglalkozásokon részt vevő gyáli Lengyel Ádám, aki öt éve jár vissza a túlélő táborba. Elmondta, hogy a programok fokozták a kreativitását és egyértelműen kialakították a csapatszellemet. „Itt egy csapat vagyunk” – jegyezte meg. „Nekem a katonaság azt jelenti, hogy tudatosan együtt dolgoznak az emberek és nem hagyják cserben a másikat. Két barátom is elhívtam és eddig nagyon tetszik nekik.” Ádámnak a különleges erők jönnek be: szeret olyan helyekre bemenni, ahova más nem tenné be a lábát és biztonságban tartani embereket – hozakodott elő terveivel a fiatal srác és már sietett is dolgára, hiszen akadt még bőven feladat a tábori héten.

„Harmadjára vagyok a táborban: a vízi átkelés tetszett legjobban” – ecsetelte a budapesti Horváth Hajnalka. A 18 éves lány már 12 évesen katona akart lenni, amikor először belekóstolt a honvédelmi táborozás izgalmaiba. Számára a katonaság bajtársiasságot, összetartást jelent és azt, hogy tűzbe tenné másért a kezét. „Azt is, hogy megvédjük a hazánkat, ahova születtünk, mert ez a miénk” – hangoztatta. Ehhez a világhoz sportos alkat kell, ami számára meg is adatott: Hajnalka hobbi szinten fut, edzőteremben erősít. Lövészkatona, egész pontosan mesterlövész szeretne lenni, ha állományba kerül. Elképzeléseiben szülei, barátai is támogatják, elszántságát csodálják.