Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tvrtko: „Toma András esete megmutatta, mi a hazaszeretet”

Szöveg: Szűcs László |  2009. augusztus 10. 18:44

Kilenc évvel ezelőtt, 2000. augusztus 11-én tért haza az utolsó magyar hadifogoly. Toma András hazahozatalában az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet azóta elhunyt igazgatójának, dr. Veér Andrásnak és a népszerű televíziós riporternek, Vujity Tvrtkonak is nagy szerepe volt.

Annak idején nemcsak a médiában, hanem az egész magyar társadalomban hatalmas visszhangot keltett, amikor az egyik kereskedelmi televízió hétvégi riportmagazinjából kiderült: több mint fél évszázadon keresztül élt egy magyar származású férfi az oroszországi Tatárföldön, a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben. A műsor riportere, Vujity Tvrtko eljutott az elmegyógyintézetbe, ahol sikerült kamerára vennie, amint a férfi néhány érthető magyar szót mond…

1595889945
A történetet talán mindenki jól ismeri, hiszen az akkor még ismeretlen férfit néhány hónappal később hazahozták, sőt, pár héten belül hozzátartozóit is sikerült megtalálni. Akik aztán később egészen a haláláig gondoskodtak az utolsó magyar hadifogolyról.

Hogyan emlékszik a kilenc évvel ezelőtt történtekre? – kérdeztük Tvrtkót, aki elmondta: utólag rekonstruálva a történetet, nagyon érdekes dolgok derültek ki számára is, például az, hogy az esetlegesen magyar származású egykori hadifogolyról már három évvel korábban tudhattak. Az orosz hatóságok ugyanis már ekkor elküldtek egy körlevelet a segítő szolgálatokon keresztül több országba. Ebben a levélben leírták, hogy az egyik tartáföldi elmegyógyintézetben él egy ember, aki elképzelhető, hogy magyar származású, mivel magyar szavakat mondogat. Kora miatt pedig azt feltételezték, hogy a második világháborút megjárva kerülhetett a Szovjetunióba, illetve annak felbomlása után Oroszországba. És ezt a levelet a Magyar Vöröskereszt is megkapta, ám valami miatt tartalmára nem figyelt fel senki – mesélte el a honvedelem.hu érdeklődésére Tvrtko, akitől megtudtuk azt is, hogy az ismeretlen személyazonosságú férfit később meglátogatta egy kárpátaljai származású rendőr is, aki az elmegyógyintézet vezetőinek elmondta, hogy szülőfalujában hasonló szavakat használnak a magyarok…

1595889945
– A kotyelnyicsi elmegyógyintézet vezetői ekkor már szinte biztosak voltak abban, hogy az évtizedek óta náluk élő férfi magyar származású. Ezt követően keresték meg a magyar szakembert, az OPNI vezetőjét Veér Andrást, akit én korábbról már nagyon jól ismertem. Vagyis így kerültem én a képbe – mondta Tvrtko, akitől megtudtuk azt is, hogy a televízióban levetített riportfilm után a magyar Külügyminisztérium kiállított egy hazatérési útiokmányt, így lehetővé vált a férfi Magyarországra szállítása. A népszerű televíziós riporter szerint a riporttal hatalmas lavina is útjára indult, hiszen nagyon sok család jelentkezett be a televízióhoz és a hatóságokhoz is azzal a hittel, hogy az ő eltűnt rokonuk került elő a messzi Tatárföldön… Összesen több mint kétezer család jelentkezett. A sors furcsa fintora, hogy pont azok nem jelentkeztek, akikről végül is kiderült: rokonuk tért haza – mesélte a riporter.
1595889945

– Én, ekkor 27 évesen, először szembesültem azzal a ténnyel, hogy e történet már régen nem az utolsó magyar hadifogoly hazatéréséről, hanem a magyar történelem egy nagyon fontos szeletéről szól. Addig is tudtam – bár természetesen nem foglalkoztam vele minden nap –, hogy a világháborúban hatszázezer honfitársam halt meg. De csak akkor, amikor láttam, hogy a bácsi története micsoda indulatokat, érzelmeket kavar, milyen remények ébrednek fel, akkor döbbentem rá, hogy ez a történet jóval bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnt – mesélte Vujity Tvrko.

Az újságíró egyébként nagyon jól emlékszik, hogy az utolsó magyar hadifoglyot szállító repülőgép 2000. augusztus 11-én, pénteken este landolt a ferihegyi repülőtéren. S a férfit, aki több mint fél évszázadot élt távol a hazájától, 21 óra 32 perckor tolták egy tolókocsiban ismét magyar földre.

Magyarországon a férfi személyazonosságának megállapítását célzó vizsgálatok azonnal elkezdődtek, a pszichológiai vizsgálatokat – természetesen orvosi felügyelettel – Tvrtko végezte. Emellett különféle DNS-, és antropológiai vizsgálatokat is végeztek, amelyek alapján, rövid időn belül bebizonyosodott, hogy az újfehértói születésű, ám 1945-ös eltűnésekor Sulyánbokorban lakó származású Toma András az utolsó magyar hadifogoly. Az idős férfit alig egy hónappal hazatérése után, szeptember 17-én, egy szombati napon adták át a családjának.

1595889945
– András bácsi életének utolsó három és fél évét szülőföldjének közelében, Nyíregyházán töltötte, ahol húga, Anna és annak férje gondoskodtak róla – mondta Tvrtko, aki elárulta azt is: bár a világ számos országában megfordult, és számtalan riportfilmet készített, az utolsó magyar hadifogoly története kiemelt helyet foglal el életében. „Ez nem egy sztori, ez életem egyik legfontosabb része. Készíthetek még több száz riportot, írhatok akármennyi könyvet, nem hiszem, hogy ez a csoda még egyszer megtörténik velem" – mondta el a honvedelem.hu-nak Vujity Tvrtko.

A riporter egyébként egészen a haláláig figyelemmel kísérte Toma András életét, sőt 2004-ben ő volt az – dr. Veér Andrással együtt –, aki az idős férfit a temetésén elbúcsúztatta. Az utolsó magyar hadifoglyot Nyíregyházán, katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra. Tvrtko szerint a temetésen az volt számára a leginkább megható, hogy teljesen ismeretlenek is eljöttek. Olyan özvegyek és árvák, akik a háború borzalmai során eltűnt és soha meg nem talált férjüket, édesapjukat jöttek el meggyászolni és végleg eltemetni.

1595889946
Vujity Tvrtkótól megtudtuk azt is, hogy Toma András története valóságos lavinát indított el, hiszen ezt követően mindenki a riporterrel szerette volna megtaláltatni elveszett rokonát, hozzátartozóját. Akadt néhány figyelemre méltó történet is, mint például Kurbel Alice esete, aki 58 éve halottnak hitt testvérét kereste, ám a különféle segélyszervezetek segítségével sem találta. Több hónapnyi „nyomozás" után – amelyben a Magyar Vöröskereszt is aktívan részt vett – azonban kiderült, hogy a halottnak hitt testvér, István él, igaz, hogy a világ túlsó felén, az ausztráliai Sydneyben. A találkozót Tvrtko szervezte meg.

Ugyancsak megható volt Németh Szamira története, akire egy afrikai menekülttáborban bukkant rá a Külügyminisztérium, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. A magyar származású kislányt Szenczy Sándor, a szeretetszolgálat vezetője és Vujity Tvrtko hozták haza Magyarországra. 

1595889946

A televíziós riporter érdeklődésünkre elmondta azt is, hogy minden évben megemlékezik Toma András hazahozataláról, vagy legalábbis feleleveníti magában a kilenc évvel ezelőtt történteket. Hiszen az utolsó magyar hadifogollyal kapcsolatos dátumok – hazahozatala, családjának történő átadása, halálának, vagy éppen temetésének napja – kitörölhetetlenül belevésődtek agyába.

– Toma András esete megmutathatta számunkra, hogy mi is az igazi hazaszeretet, hiszen az utolsó magyar hadifogoly ötvenhárom évig élt egy elmegyógyintézetben, mégsem adta fel magyarságtudatát – mondta Tvrtko.