„Új Afganisztán” alakulhat ki Maliban?

A helyzet bonyolultságát jelzi, hogy hat fegyveres önvédelmi csoport a napokban szövetséget kötött a radikális iszlamisták kiűzésére, mert nem tartották elegendőnek az ország hadseregének fellépését a régiót elfoglalók ellen. Közben az északi területek önállóságáért küzdő tuaregek szerepe továbbra is tisztázatlan, az ország pedig július 31-ig kapott határidőt egy egységkormány megalakítására.

A hat csoport Ellenállás Hazafias Ereje néven szerveződött össze a régiót hónapok óta uralma alatt tartó radikális iszlamisták ellen. A több ezer fegyveres most kiképzésen vesz részt a Timbuktutól több mint 300 kilométerre lévő Sevare településen.

Mali északi régiójában több szervezet is jelen van – eltérő célokkal. Az Iszlám Maghreb al-Kaidája (AQIM) nevű muzulmán terrorcsoport a feltételezések szerint egyelőre elsősorban az ellenőrizetlen sivatagi területeken zajló drogkereskedelemben érdekelt, s csak másodsorban vannak vallási motivációi. Ezzel szemben a Hit Védelmezői (Ansar Dine) szélsőséges mozgalom és a Mozgalom a nyugat-afrikai egységért és a szent háborúért (MUJAO) nevű szervezet az iszlám vallást próbálja rákényszeríteni a helyiekre. Utóbbi külföldiek elrablását és egy pokolgépes merényletet is magára vállalt. Az emberrablást egyébként az AQIM sem veti meg, az elmúlt 10 évben több tucat európai segélymunkást és turistát (többnyire franciákat, olaszokat és spanyolokat) vittek magukkal, s volt, akit meg is öltek közülük.

A tuaregek – noha évtizedek óta küzdenek a mintegy 850 ezer négyzetkilométeres területért – csak idén januárban, a zsoldosok csatlakozásakor ragadtak először fegyvert. Tavasszal sikerült kézre keríteniük Gaót és Kidalt, két kulcsvárost; majd a radikális iszlamistákkal közösen elfoglalták Timbuktut, miután a mali hadsereg tisztjeinek egy csoportja államcsínyt követett el. (Márciusban eltávolították a hatalomból az elnököt, Amadou Toumani Tourét, mert elégedetlenek voltak azzal, ahogy a tuareg lázadást kezelte).

Az ország még mindig nem szedte össze magát a puccs után, pedig fontos lenne egy erős egységkormány mielőbbi kialakítása. A hadsereg áprilisban külföldi nyomásra átadta a hatalmat egy ideiglenes elnöknek, ám a 70 éves politikust májusban saját irodájában durván bántalmazták az ország stabilitását követelő (állítólag a puccsistákhoz kötődő) tüntetők, és külföldi gyógykezelése után csak a napokban tért vissza hazájába. Mali ideiglenes miniszterelnökét, Cheick Modibo Diarrát pedig rövidesen meneszthetik, mert az ország nagy politikai pártjai alkalmatlannak tartják a feladatra.

Az Ansar Dine az egykor legendás kereskedelmi központ bevétele után nem állt meg, Timbuktuból és a többi városból is kiűzte a tuaregeket és az iszlám törvénykezés, a saría erőszakos terjesztésébe kezdett.

A megoldást sokan, sokféleképpen képzelik. Az Afrikai Unió (AU) és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) mindjárt két megközelítést alkalmaz: egyrészt diplomáciai egyeztetéseket kezdett a lázadókkal és az iszlamistákkal, másrészt kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy hagyjon jóvá egy katonai akciót. Több mint 3200 nigeri, nigériai és szenegáli katona bevetése jöhet szóba.

A Malival határos afrikai országoknak érdekük részt venni a helyzet rendezésében, őket is fenyegeti a krízis átterjedése. Máshonnan viszont az ország vezetése aligha számíthat valós segítségre. Bár az Egyesült Államok elítélte a helyzetet, katonai beavatkozásáról nincs szó. Franciaország – amelynek Mali egykoron gyarmata volt – ugyan támogatást ígért egy esetleges akcióhoz, de jelezte, hogy nem állna annak élére. A többi európai állam pedig nem nagyon hallatta hangját a kérdésben.

A tuaregek áprilisban fegyverszünetet kötöttek az ország ideiglenes vezetésével, részt vesznek a tárgyalásokon és készek fellépni az iszlamisták ellen, azonban kizárták, hogy részt vennének az egységkormány felállításában.

A kialakult állapotot Mali kulturális öröksége is megsínyli, a korábbi hírek szerint az iszlamisták három szent sírhelyet semmisítettek meg Timbuktuban, a fosztogatások pedig nem kerülték el a város könyvtárát, ahol mintegy 18 ezer kéziratot őriznek, köztük XI. századi és későbbi ritkaságokat. Arról jelenleg senki nem merne jóslatokba bocsátkozni, hogy az egykori kereskedelmi, tudományos és vallási központot, annak 1327-ben épített mecsetét vagy éppen a városhoz közeli, 40 ezer négyzetkilométeres vadelefánt-rezervátumot mikor kereshetik fel a turisták. Mindenesetre a bizonytalanság évek óta a levegőben volt, erre példa, hogy a helyiek egyes útvonalakról igyekeztek lebeszélni az utazókat.

Szembeötlő az is, hogy Mali nagyszabású, tuareg tradicionális fesztiválját, a Festival au Désertet 2001-ben még Timbuktutól mintegy két órányira, a sivatag közepén rendezték. A programokat idővel egyre közelebb hozták a városhoz, 2012-ben pedig már Timbuktu határában kapott helyet, szigorú katonai védelem és folyamatos ellenőrzések mellett.