V, mint Viper: a szuper F–16-os

Az eddigi információk szerint gép a már létező F–16E/F Block 60-as változatra alapul. Marad a gép sárkányszerkezete és a General Electric F110–GE-132 hajtóműve is. A már megszokottaknak megfelelően komoly változások lesznek viszont a gép pilótafülkéjében és fedélzeti rendszereiben.

Az F–16V már aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart kap: lehetséges, hogy ez a már használt Northrop Grumman AN/APG–80 továbbfejlesztése lesz. A gép új fedélzeti számítógépes rendszert is kap. A pilóta új műszerfallal dolgozhat majd. A Lockheed Martin célja, hogy az F–16V pilótái minél könnyebben tudjanak feladatot végrehajtani az F–22-esekkel és az F–35-ösökkel együtt repülve. Ez vélhetően azt jelenti, hogy az F–16V-be is „csupa LCD" műszerfal kerülhet, az F–35-öshöz hasonlóan. Így a gépek közötti titkosított adatátviteli rendszerekbe érkező információk megjelenítése könnyen lenne megoldható.

A gyártó szerint ezeket a változtatásokat, fejlesztéseket mind az Egyesült Államok légiereje, mind más F–16-üzemeltetők szorgalmazták.

A vásárlói igényeknek megfelelve az F–16V fejlesztési csomagként is elérhető lesz: azaz a már hadrendben álló F–16C/D-k is „viperesíthetőek", emelve a gépek harcértékét. Ez sokkal költséghatékonyabb megoldás, mintha a Falconokat F–35 Lightning II-esekre kellene lecserélni.

Ez egyben érdekes színt visz az amerikai légierőt érintő költségcsökkentési folyamatba, illetve a rengeteg problémával küzdő F–35-ös program túlélésért vívott küzdelmeibe. Mint ismeretes, az F–35-ösökkel többek között az F–16C/D Falconok teljes lecserélését tervezték eredetileg. A haditengerészeti légierő már barátkozik a kevesebb F–35B és több F/A–18E/F Super Hornet keverékkel, mely a sokat emlegetett „hi-lo mix", azaz a csúcsmodern és a jól bevált gépek vegyes használatát jelentené. Könnyen előfordulhat, hogy éppen az új F–16V segít egy hasonló folyamat elindításában a légierőnél is.