Váltani kell – minden területen

A Black Swan 2021 volt az R-SOCC-ért vagy a Regionális Különleges Műveleti Komponens Parancsokság dolgozott a gyakorlat sikeréért? Ki volt a főszereplő?

A hangsúly egyértelműen a regionális parancsnokságon volt. Azt azonban fontos elmondani, hogy a két évente megtartott Black Swan gyakorlat egyszerre három szinten zajlik, s ebből a törzsvezetés az, ami megfelel a regionális parancsnokság szintjének. Emellett az osztagok és a végrehajtó alegységek szintjén is komoly szakmai munka folyik. Azaz a Black Swan 2021 sem pusztán a regionális parancsnokságért létrehozott gyakorlat volt, hanem mint egyfajta platformot használtuk fel arra, hogy a regionális parancsnokságnak a képességét ellenőrizzük. Ehhez nyújtott segítséget az is, hogy a Különleges Műveleti Erők Európai Parancsnoksága (Special Operations Command Europe, SOCEUR) vezetésével végrehajtott Trojan Footprint 2021 nemzetközi gyakorlattal már a tervezéstől kezdve szorosan együttműködtünk – hiszen a magyar irányítású Black Swan ennek volt része.

Azaz a Black Swan egyfajta vizsgaterep volt az R-SOCC számára?

Én azt gondolom, hogy igen. Azzal számoltunk, hogy ha már van ez a gyakorlat és ennek forgatókönyve eleve illeszkedik ahhoz a helyzethez, amit tesztelni szerettünk volna, akkor értelemszerűen ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja annak, hogy idehívjuk az R-SOCC megerősítőiként dolgozó kollégáinkat és nemzetközi körülmények között tegyük próbára saját képességeinket.

Az új komponens parancsnokság felállítása egyben azt is jelzi, hogy a „különlegesek” élete, feladatrendszere is változóban van?

Nemrég zajlott le egy virtuális különleges műveleti konferencia, ahol 40 ország parancsnokai vettek részt segítőikkel, így ez több mint 160 „betelefonáló” személyt jelentett. A tanácskozás végkövetkeztetése egyértelműen az volt, hogy az afganisztáni szerepvállalás (mely a honvédség különleges műveleti katonái esetében 11 évet jelentett) rányomta a bélyegét a rendszerre. Megfigyelhető, s ez bizonyos szempontból Magyarországra is igaz, hogy a különleges műveleti csoportparancsnokok ebben nőttek fel. A lázadóellenes műveletek, a katonai segítségnyújtás szerepköre, a katonai segítségnyújtás szerepkörén belüli, különböző feladatok végrehajtása Afganisztánban – ez az, ami számukra ismerős feladat. Természetesen ez Afganisztánban egy eléggé széles spektrum volt, hiszen az egyszerű biztonsági járőrtől egészen a nagy kockázatú elfogásig minden feladatot végrehajtottak a magyar katonák is, de ez egyfajta afganisztáni fókuszt adott az elmúlt évtizednek. A szövetségeseinkkel együtt most szembesülünk azzal, hogy ez a fókusz bizony még a fejekben maradt. Természetesnek vesszük, hogy a műveleteink tervezésénél és végrehajtásánál rendelkezésünkre áll a megfelelő felderítési-hírszerzési-megfigyelési (ISR) képesség, hogy sérülés esetén egy órán belül a sérült a műtőasztalon lesz, hogy a fejünk felett ott köröznek a közeli légitámogatást nyújtó repülőgépek… Ez azonban korántsem biztos, hogy így fog működni, amikor azonos, vagy közel azonos (peer-to-peer vagy near-to-peer) képességű és felszereltségű ellenféllel állunk majd szemben.

Szintén fontos különbség, hogy Afganisztánban alulról jövő feladatvégrehajtás volt, azaz a csoportok hajtottak végre folyamatosan elemzést, értékelést, s így generáltak feladatokat, azonosítottak célszemélyeket, célobjektumokat. Ezek értékelésével a csoportok dolgozták ki a feladatvégrehajtás terveit, majd ezt megküldték az elöljárónak és igazából az elöljáró a jóváhagyást követően az erőforrások leosztásával segítette, menedzselte ezek végrehajtását. Most viszont már arra kell készülni, hogy ugyan adott esetben továbbra is működhet ez a „lentről felfelé” út, ha a csoportoknál olyan információk jelentkeznek. Ugyanakkor érvényesülni fog a hagyományos, felülről lefelé történő feladatszabás is, hiszen a parancsnokság szintjén vannak olyan kiemelt célpontok, amire „azonnal kell intézkedni”. Ez egyfajta szemléletváltás végrehajtását jelenti az osztag, illetve a csoport szintjén is. Mi is ebben az irányban kezdünk már el tovább dolgozni és ezt a munkát támogatja majd a tervezett újabb missziós szerepvállalásunk. Ez egy jó átmenet lesz, hiszen itt már mind a két dolog a gyakorlatban is érvényesülhet. Egyfelől továbbra is történnek majd feladattervezések, célpontelemzések a csoportok szintjén. Emellett ugyanakkor az elöljáró harccsoport is tud célpontokat generálni, feladatokat adni a csoportok számára.

Azt gondolom, hogy számunkra is az lesz az egyik fő csapásirány az elkövetkező időszakra, hogy megtartsunk mindent, ami Afganisztánban hasznos és jó volt: azokat a tapasztalatokat, amiket ott átvettünk, hasznosítsuk. Emellett mindazt, ami az új, megváltozott stratégiai környezetben már nem használható, azt engedjük el és fókuszáljunk az új irányra.

Fejben nehezebb átállni, vagy az új feladatokhoz szükséges felszereléseket, körülményeket, eszközparkot megteremteni?

Azt gondolom, hogy a felszerelés szempontjából már most is ott vagyunk az élmezőnyben, nincs okunk szégyenkezni. A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program során új egyéni harcászati felszerelést kapnak a különleges műveleti katonáink és a rohamlövészek is. Újak lesznek a kevlársisakok, az éjjellátók, a fegyverekre kettős (infra és thermo) irányzékok kerülnek. Nagyon sok minden már vagy most megérkezett, vagy a következő 6-8 hónapban várjuk a beérkezését.

A fejek átállítása sokkal nehezebb. Ennek legegyszerűbb módja, ha az ehhez szükséges helyzeteket hozzuk létre a gyakorlatok, kiképzések során. Így már a gyakorlat forgatókönyvének az összeállítása és annak végrehajtása is egyre bonyolultabbá válik. További nehezítés, hogy a különleges műveleti zászlóaljnál már 2008-ban áttértünk a szabad lefolyású gyakorlatok végrehajtására. Csak a forgatókönyv vezet, nincs külső belenyúlás, átugrott vagy eltörölt mozzanat. Bármi, ami megtörténik, az hatással van a gyakorlat eseményeire, végrehajtására is. Emellett a gyakorlatainknak zöme ma már civil területen, távol a jól ismert gyakorlóterektől zajlik, hiszen pont az a lényeg, hogy a katonák a valós műveletek során is valószínűleg egy olyan területen fognak feladatokat végrehajtani, amit bizony nem ismernek teljesen. Régebbi tapasztalat, hogy Újdörögd és Táborfalva már annyira ismerős volt a katonáknak, hogy volt, aki nem vitt térképet a feladatvégrehajtáshoz: fejből tudta, hogy mi hol helyezkedik el. Úgy gondolom, hogy ez a mentális átállás lesz a nehezebb. A katonáknak azonban meg kell érteniük, hogy az a „komfortzóna”, amelyben az elmúlt tíz év alatt a képzéseket, a gyakorlatokat végezték, az most markánsan megváltozik.

A következő részben arról olvashatnak, hogy milyen módszerekkel, képzésekkel lehet elérni a kitűzött célokat.