Váltás Szarajevóban – egy mozgalmas hét története

Az MH EUFOR Kontingens harmadik váltása június 16-26-a között három csoportban érkezett a szarajevói Butmir táborba.
Megtörtént a kontingens váltása. A második és harmadik kontingens állománya a lehető legrövidebb idő alatt, egymással együttműködve hajtotta végre az átadás-átvétel feladatait.

A kontingens parancsnoki feladatok, az átadó Varga Sándor százados és az átvevő Bakos Sándor alezredes között június 26-án, az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása után a Magyar Köztársaság zászlajának átvételével zárultak. A bennsőséges hangulatú ünnepségen jelen volt Juhász Zoltán, a magyar nagykövetség konzuli hivatalának vezetője is.

Bakos Sándor alezredes beszédében kiemelte, hogy „egy közösséggé kell formálódnunk. Közösségünket jellemezze a szakértelem, bajtársiasság és szolidaritás hármasa. A következő időszakokban otthonunktól távol csak egymásra számíthatunk, a felmerülő nehézségeket közösen, saját magunknak kell megoldanunk."
A második váltás állománya, másnap kora reggel indult haza. Számukra véget ért a hadműveleti területen töltött hat hónap…

…számukra, azonban még csak ekkor kezdődött. Még eznap délután a harmadik váltás megtartotta első állománygyűlését, ahol bemutatkoztak a Szarajevóban egyéni beosztást betöltő magyar katonatársaink.
A magyar nemzeti rangidős Faludi Sándor ezredes beszédében kiemelte a szolgálat pontos ellátásának követelményét, s felhívta az állomány figyelmét, hogy a világ legjobban elaknásított területén vagyunk, ahol felelőtlenség lenne letérni a kijelölt útról. Ezt követően sor került a kontingens belső életét szabályozó parancs ismertetésére és az állományt foglalkoztató kérdések megvitatására.

Másnap a kontingens megünnepelte Szent László lovagkirály, a lövészkatonák védőszentjének napját.
Vallva a mondást, „ki korán kell aranyat lel", reggeli előtt 3,6 kilométeres futással kezdte a kontingens a napot, majd állománygyűlésen emlékeztünk meg egykori királyunkról.
A délután során pedig íjászversenyre és „izzasztó" teremfoci bajnokságra került sor, amelyek kora estéig tartottak. Aki nem vett részt az izzasztó programokon, az sem tétlenkedett, mert három hatalmas bográcsban főzte a népszerű gulyást: ki fát hasogatott, ki krumplit pucolt, ki pedig a húst aprította, „csipetkét" készített és az ételt fűszerezte.

Estére a nagyszerű csapatmunka eredményeként elkészült a várva várt étek.
A hazai ízek iránti vonzalmunkat mi sem bizonyítja jobban, minstem az, hogy bár a tábor “nemzetközi" étkezdéjében bőséges volt a választék, szombat este minden magyar katona a gulyást választotta.

További képek:

Kép és szöveg Nagy Sándor őrnagy (Szarajevó)