„Van másik!”

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2011. augusztus 27. 12:18

Amikor arra kérem Révy Lászlót, hogy mutatkozzon be a következőket mondja: hivatalosan vitorlázó repülő, de „őrültnek”, vagy „megszállottnak” is szokták nevezni. Persze vitorlázó repülő, de nem mellesleg – vagy éppen ezért – épített már egy Zögling típusú vitorlázó gépet, valamint élethűen rekonstruálta Kvasz András technikus, száz éve épített repülőgépét, a Kvasz I-est. De vajon mi lesz a következő, ha lesz egyáltalán…?

Ugye emlékeznek még Eötvös Gábor zenebohóc híres „Van másik!" jelenetére? Nos hát Laci bácsi saját hasonlata szerint körülbelül úgy van a történelmi repülőgépekkel, mint a zenebohóc a hangszerekkel: mindig van másik. Legalábbis eddig volt…

Révy László saját bevallása szerint tizenegy évesen kezdett repülni – amire viszont akkor csupán egy hamis buszbérlet jogosította fel. Írhatnám azt, hogy már akkor is a nagy elődöket utánozta, hiszen a Balatont először átrepülő Lányi Antal hadnagy is csak a földet érés után tette le a pilóta vizsgát…

Hősünket különben már fiatalon is vonzották a régi járművek, csak akkor még a földön járt és oldtimer autókkal foglalatoskodott. Olyannyira, hogy a Keménykalap és krumpliorr sorozatban az ő Fiat Balilla típusú autóját vezette Páger Antal, de a tulajdonos is epizódszerepet kapott a filmben: a Saroltának hívott autó fekete füstfellegét ő eregette a kocsi hátuljában megbújva.

Aztán következtek a repülőgépek. Első saját alkotása egy Zögling vitorlázó repülőgép volt, amit aztán Besenyei Péter világbajnok műrepülő megvásárolt tőle.

„Volt gép – nincs gép. De tudja, mint a zenebohóc jelenetben: van másik! Megépítettem Kvasz András első repülőgépét, a Kvasz I-est" – meséli nevetve a „megszállott".

Az eredeti repülőgép 1910-ben készült el. Építője, 1911-ben a Rákosmező felett végzett körrepüléssel megnyerte a Sacellary György országgyűlési képviselő által kitűzött 500 koronás díjat. Aztán 1911–1914 között Magyarország hetven helységében végzett bemutató repülést, hozzájárulva ezzel a magyar aviatika népszerűsítéséhez. Kvasz később az első világháborúban pilótaként teljesített katonai szolgálatot és gépével együtt fogságba esett.

Visszatérve a jelenbe: Kvasz első gépének Révy-féle rekonstrukciója teljesen autentikus: minden része és alkatrésze az eredeti szerint készült el, a motorja is korabeli, a három hengeres Anzani. (Ugyanilyen motor húzta át Blériot repülőgépét 1909-ben a La Manche-csatorna felett.) A tízméteres fesztávolságú, 260 kilós, többségében kőrisfából készült szerkezet különben tényleg mintha visszarepítené a szemlélőt az időben – ha már másképp nem tud felemelkedni.

Révy László még mindig roppant vidáman ugyanis azt meséli, hogy korábban a légügyi hatóság nem adott repülési engedélyt ennek a történelmi gépnek. Ekkor repülőmérnök ismerősök azt javasolták: erősítsék meg a gépet úgy, hogy az úgynevezett ultralight kategóriába essen. Ez a módosítás ugyanakkor azt eredményezte, hogy az eredeti 200 kilogrammos tömeg helyett a repülőgép 60-70 kilóval többet nyom. Így viszont hiába kapott most már repülési engedélyt, felszállni még úgymond „ultralight" tömegű pilótával sem tud, pusztán ötven kilométeres sebességgel szalad a kifutón és közben kisebb ugrásokat hajt végre.

„Éjszakánkén felriadok álmomból, azon gondolkodom, hogy mit lehetne ezzel kezdeni ezzel a géppel, amely így voltaképpen múzeumi darab. Tulajdonképpen ez lenne a megoldás: ha bekerülhetnek a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumba, akkor az érte kapott pénzből megépíteném a Kvasz II-est, ami már valóban tudna repülni. Csak hát ehhez támogatókat kéne találni" – ábrándozik kissé elkomolyodva Laci bácsi.

Aztán már újra mosolyog és mintha ez a mosoly azt üzenné: „ne féltsetek, eddig mindig volt másik, most is lesz majd!"