Vantal Zsolt: nyugodt szívvel vágnék bele bármilyen feladatba velük

Idén márciusban nevezték ki az ezred élére. Miként fogadta a felterjesztést, s majd a parancsnoki feladatok átvételét?

Hosszú katonai pályafutásom csúcspontja az ezredparancsnoki kinevezés. Ezt megelőzően a debreceni MH 5. Bocskai István Lövészdandár törzsfőnökeként szolgáltam 2019-től egészen ez év március közepéig. A parancsnok felelőssége óriási, éppen ezért megtisztelő, hogy az elöljáró engem nevezett ki az ezred vezetésére.

Mennyiben különbözik az ezred vezetéséről alkotott képe ma, hét hónap tapasztalatával a háta mögött ahhoz képest, ahogy azt előzetesen elképzelte?

A parancsnoki teendők korábban sem voltak ismeretlenek számomra, hiszen lövész tisztként végeztem 1991-ben a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Katonai pályafutásom során szakaszparancsnoktól egészen zászlóaljparancsnokig töltöttem be különböző parancsnoki beosztásokat, de ezeket követően törzsben, parancsnokságon szolgáltam, magyarán mindig az adott katonai szervezet parancsnokságát segítettem, támogattam. Ehhez képest parancsnoknak lenni egy rendkívül felelősségteljes, nehéz feladat. Nagyobb koncentrációt, szélesebb látókört, minden egyes területre történő odafigyelést követel attól a személytől, akit erre jelölnek, majd kineveznek. Egy műveleti besorolású katonai alakulattól érkeztem. Elképzelésem így volt arról, hogy milyen lehet parancsnoknak lenni, arra viszont nem láttam rá, hogy milyen munka folyik a területvédelmi ezredeknél. Az elmúlt hét hónapban azonban megtapasztaltam, hogy nagyon összetett, intenzív és nem könnyű feladatok állnak az ezred előtt.

Törzsfőnöknek lenni egy alakulatnál tulajdonképpen egyfajta parancsnokhelyettesi munka. Laikus a kérdés, de miben különbözik egy műveleti szintű dandárnál végzett törzsfőnöki feladatkör egy ezred vezetésétől?

Törzsfőnöknek lenni kicsit egyszerűbb még akkor is, ha egy dandár létszáma meghaladja egy ezredét, hiszen a parancsnoknak kell mindenre oda figyelnie. A helyettesei, a segítői viszont a saját szakterületük tekintetében sokkal precízebben, sokkal pontosabban oda tudnak figyelni a döntés-előkészítésre, amivel megkönnyítik a parancsnok döntéseit. Az én esetemben ez most megfordult, hiszen most nekem vannak már helyetteseim, akik segítenek abban, hogy jó döntéseket hozzak; ennek a felelőssége azonban minden esetben az enyém.

A parancsnokká váláskor át kellett-e értékelnie az addigi vezetői hozzáállását, katonatiszti ars poeticáját?

Nem szabad, hogy megváltozzon az ember attól, hogy parancsnok lesz. Ugyanannak a Vantal Zsoltnak kell maradnom, aki voltam. Csakugyan - ahogy ön is mondja - az ars poeticának is változatlannak kell maradnia. Saját magammal szemben is szigorú vagyok, hiszen példát kell mutatnom a beosztottaimnak. Ez talán az egyik legnehezebb feladat, de könnyebbséget jelent, ha mindezt az ember az életfilozófiájának is tekinti, mind a szolgálatban, mind a magánéletben. Mindemellett úgy kell szigorúnak és követelménytámasztónak lenni, hogy mindig következetes maradjon az ember.

Ez gondolom különösképpen igaz tartalékos katonák esetében, akik a civil életük, foglalkozásuk mellett vállalják a katonai szolgálatot.

Esetükben is természetesen ugyanazt a következetességet kell alkalmaznunk és ugyanazokat követelményeket kell támasztanunk velük szemben. Annak ellenére, hogy a tartalékosok által vállalt szolgálati forma látszólag kötetlenebbnek hat, mint a szerződéses és hivatásos állomány hivatásvállalása, onnantól kezdve, hogy vállalták a katonai szolgálatot, a tartalékos katonákkal szemben is ugyanazok az elvárások élnek, mint aktív bajtársaikkal szemben. Örömmel mondhatom, hogy pozitív tapasztalataim vannak e téren is, hiszen a legutóbbi „Moonstar 2022" gyakorlaton a tartalékos állomány már raj-, illetve szakaszkötelékben is képes volt feladatok végrehajtására, ami egyaránt jól példázza az elhivatottságukat és a felkészültségüket.

A parancsnoki beosztás átvételekor milyen célokat tűzött ki?

Szerencsésnek vallom magamat, hiszen ott lehettem 2017-ben, a tartalékos rendszer újjászervezésénél. Láttam, hogyan kezd beválni az előzetesen elképzelt koncepció. Ma már a területvédelmi ezred csapatzászlóval büszkélkedhet, ami azoknak a rövid idő alatt elért eredményeknek is köszönhető, amiket elődöm, Polyák András ezredes úr, az alakulat első parancsnoka által vezetett állomány indított és ért el. Továbbra is az a cél, hogy a tartalékos szolgálat, azon belül is a területvédelmi szolgálat egyfajta belépő lehessen a Magyar Honvédség műveleti besorolású szervezetei felé. Az az egyik legfontosabb, hogy akinek a tartalékos katonai szolgálaton túl esetleg van egyfajta affinitása, hogy ő ezt a fajta életet akár hivatásként is vállalja, akkor innen egy kicsit keményebb fizikai, egészségügyi követelményeknek megfelelve már könnyebben tudjon szerződést kötni a Magyar Honvédséggel.

Érezhető ez a trend, hogy miután az önkéntesek megismerkednek a Magyar Honvédséggel, hajlamosabbak úgymond az aktív szolgálati formák egyikére váltani?

Ez attól is függ, hogy ki, honnan érkezik, milyen formában kívánja szolgálni Magyarországot. A területvédelmi tartalékos rendszernek az az egyik alapvetése, hogy a katona lakóhelyéhez közel kapja meg kiképzését, és a szolgálatát is ott, abban a környezetben lássa el. Annak, aki nem kíván az ország más régióiban szolgálni, számára ez a szolgálati forma felel meg. De számos lehetőség közül választhat, hiszen itt van az Önkéntes Katonai Szolgálat is, amit immáron másodjára indított el a Magyar Honvédség azon fiatalok számára, akik tovább szeretnének tanulni, de a sikeres felvételi eljárás érdekében vállalják a katonai szolgálatot a többletpontokért cserébe. Nem titkolt szándék, hogy ez alatt a fél vagy egy év alatt talán ők is megismerik, megszeretik annyira a Magyar Honvédséget, hogy a felsőoktatási végzettség sikeres megszerzése után visszatérnek, hiszen a civil szférához hasonlóan gyakorlatilag bármilyen szakma megtalálható nálunk is, bármilyen végzettséggel el lehet helyezkedni a honvédségen belül is.

A kezdetek kezdetén, amikor még nem volt eredmény, ami igazolhatta volna a tartalékos rendszer helyét, szükségességét, fontosságát, nyilvánvalóan sokan kérdésekkel tele, netán kétkedve néztek a jövőbe. Ezredes úr hogyan vélekedett a tartalékosokban rejlő erőről akkor?

Ismeretek, eredmények hiányában talán féltünk valamelyest. Tartottunk attól, hogy valóban beváltják-e majd a hozzájuk fűzött reményeket. De azt gondolom, hogy az elmúlt években többszörösen is bizonyítottak a tartalékos katonák. Bizonyítottak a világjárvány elleni intézkedések részeként például a kórháztámogatási feladatokban, de jelen voltak, vannak a déli határvédelmet biztosító Közös Akarat feladatban is, továbbá épp idén márciusban tért haza az első olyan tartalékos szakaszunk, amely Koszovóban, külszolgálatban vállalt feladatot. Az ezred katonái szerepet vállalnak a Magyar Honvédség egységes alapkiképzési rendszerében is csakúgy, mint a Honvéd Kadét Programban, amely a középiskolás diákokat kívánja megszólítani. A két területvédelmi ezred katonái azok, akik folyamatos kapcsolatban vannak a programban résztvevő tanintézményekkel, rajtuk keresztül ismerhetik meg a fiatalok a katonai életet, a honvédelmi nevelést és a hazafiasság fontosságát.

Az újabb és újabb generációkról gyakorta azt mondják, hogy őket már semmi sem érdekli, nem lehet lekötni a figyelmüket, csakis a digitális világ felé tekintenek. A Honvéd Kadét Program és azon belül is a tartalékos katonák példája képes rácáfolni erre?

Valóban, a fiatalok figyelmét egyre nehezebb elnyerni, de a programban résztvevő diákok fogékonyak az újra, meg tudjuk szólítani őket, érdeklődnek aziránt a honvédség iránt, amit bemutatunk számukra. Ehhez persze az is kell, hogy olyan katonák álljanak velük szembe, akik saját és valós tapasztalatokról tudnak mesélni. Azt látjuk, hogy ennek van hozadéka, hiszen a fiatalok többsége a későbbiekben valamilyen formában szeretné magát kipróbálni a katonai pályán.

Ez egy katonában - személy szerint parancsnok úrban - milyen érzést vált ki?

Látni, hogy változik a katonák társadalomban betöltött szerepe? Óriási változáson ment keresztül a társadalom és a Magyar Honvédség kapcsolata. Én szolgáltam még abban a honvédségben, ahol még működött a sorkatonai szolgálat, aminek a 2004-es felfüggesztését követően a katonák és a civilek érezhetően eltávolodtak egymástól. Az elmúlt években viszont azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a társadalom újra rátalált a katonáira, újra büszkén viselhetjük az egyenruhát, hiszen az emberek – árvízkor, a határvédelemben és a járványügyi intézkedésekben betöltött szerepének köszönhetően – tudják, hogy ha baj van, a Magyar Honvédség ott lesz. Ez egy rendkívül hosszú folyamat eredménye, ami mögött rengeteg munka van azzal együtt, hogy a honvédség is sokat változott.

Hogy kissé jobban belelássunk a tartalékos szolgálat gyakorlatába: hogyan működik a szolgálatra hívás? Mennyire tervezhető előre?

Éves szinten vetítjük előre a tartalékos katonák tervezett megszólítását. Látjuk előre, mikor milyen feladatban lesz szükség nagyobb létszámú, akár zászlóaljszintű igénybevételre. Ennek megfelelően az alegységek vezetése felméri a regisztrált tartalékosok elérhetőségét, ami kapcsán elmondható, hogy rendszerint 80-90 százalék feletti a részvételi arány. Fontos megjegyeznem, hogy önkéntes szolgálati formáról beszélünk, ami talán még inkább példázza a tartalékosok motiváltságát.

Zárásként szeretném megkérdezni, hogy ezredes úr parancsnokként nyugodt szívvel vágna bele bármilyen éles feladat végrehajtásába az ezred állományával?

A válaszom mindenképpen határozott igen. Arra a feladatrendszerre, amire létrejött a területvédelmi tartalékos rendszer, arra a felkészített állomány tökéletesen alkalmas. Ez vitán felül áll, hiszen már nem csak gyakorlatokon, de a határvédelemben és misszióban is bizonyítottak. Igen, mindenféleképpen nyugodt szívvel vágnék bele bármilyen feladatba velük.