Várat magára az egységes külpolitikai stratégia

Magyarországnak utoljára 1990-ben volt egységes külpolitikája stratégiája. Éppen ezért az Országgyűlés külügyi bizottságában a kormányoldal és az ellenzék megegyezett abban, hogy szükség van egy ilyen dokumentumra. Másfél éves előkészítő munkával el is készült egy dokumentum, ami 2020-ig taglalja hazánk elképzeléseit.

A munka során széles egyetértésre törekedett a kabinet, hiszen abba bevonta a tudományos szférát, a gazdasági elit szereplőit, valamint a civileket is. Ennek ellenére borítékolható; nem lesz konszenzus.

A kilencvenes években egyetértés volt Magyarország külpolitikájának hármas prioritásában, de megváltoztak a körülmények. Göncz Kinga a külügyi bizottság ülésén ezt azzal magyarázta, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja lett. A külügyminiszter ugyanakkor elismerte, hogy a régiós kapcsolatokban, illetve a határon túli magyarsággal kapcsolatos hozzáállásban nem történt változás. Annak ellenére sem, hogy szomszédaink közül egyesek uniós tagok lettek. A politikus utalt arra, hogy NATO és uniós tagságunk megváltoztatta a prioritásokat. A csatlakozással érték- és érdek-közösséget vállat hazánk.

Göncz Kinga külügyminiszter asszony hangsúlyozta: a NATO egyfelől a biztonságunkat szolgálja, de a partnerség arról is szól, hogy hozzá kell járulnunk a szövetség politikájához különböző területeken. A bukaresti NATO-csúcson ennek példája volt, hogy azt az ígéretet tettük: egyharmadával növeljük az Afganisztánban állomásázó magyar erőket. Ezt Göncz Kinga úgy fogalmazta meg: hazánk nem csak fogyasztója a biztonságnak, hanem hozzá is járul. A külügyminiszter a terrorizmus elleni küzdelmet, a drogkereskedelem elleni harcot és a békefenntartást emelte ki. E mellett az is fontos része kell, hogy legyen a stratégiának, hogy közvetítő államból migrációs célországgá váltunk.

Fontos, ami a stratégiában van, de az is, ami nincs – foglalta össze a Fidesz véleményét Németh Zsolt. A szakpolitikus kiemelte: álláspontja szerint jobb lett volna, ha rövidebb távra szól a dokumentum, hiszen 2014-ben változik az unió pénzügyi perspektívája. A honatya arról is szólt, hogy a biztonságpolitikai fejezetben hiányoznak belőle a konkrétumok. Példaként említette, hogy Irak, Irán, Afganisztán, vagy éppen Koszovó kérdésével nem foglalkozik. Az energiabiztonság terén kiemelte, hogy a stratégia nem fordít figyelmet a Nabucco, illetve a Déli Áramlat gázvezetékre. A kormánypárti oldalról azzal kérdeztek vissza, hogy Koszovó kérdésében ugyan mi legyen a stratégia: az, amit az Egyesült Államok képvisel, vagy az ottani magyarok félelmeire kellene figyelemmel lenni?

Németh Zsolt ugyancsak hiányolta a koncepcióból, hogy az nem foglalkozik az Egyesült Államok térségi szerepével. Nem tér ki a NATO és az EU viszonyára, valamint hiányzik belőle a NATO-bővítés további perspektívája, amivel a volt szovjet utódállamok, illetve Macedónia sorsára célzott. A szocialista Kékesi Tibor szerint ugyanakkor a stratégia nyitott, s mivel hosszú távra szól, a részletkérdéseket a továbbiakban ki lehet majd bontani benne.