Vissza a trianoni határok mögé
Szöveg: Szűcs László | 2011. február 10. 8:13„Második Trianon” – így nevezték el a magyarok a hatvannégy évvel ezelőtt, 1947. február 10-én, a párizsi Luxemburg palotában aláírt békeszerződést. E dokumentummal a győztes hatalmak és Magyarország között hivatalosan is lezárult a második világháború.
A magyar, a bolgár, a finn, az olasz és a román kormányok képviselői egy napon, 1947. február 10-én írták alá saját békeszerződésüket a második világháború győztes hatalmaival. E szerződések végleges szövegét a Külügyminiszterek Tanácsa fogalmazta meg 1946. november 4. és december 12. között megtartott New York-i ülésén.
A magyar békeszerződés alapelveit még az 1945-ös potsdami konferencián fektették le, s ezek egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió érdekeit tükrözték. A történészek szerint, az amerikaiak és a britek hajlottak volna egy enyhébb változat elfogadására is, ám a szovjetek végig kitartottak anyagi és politikai követeléseik mellett. Ennek az lett az eredménye, hogy a párizsi békeszerződéssel Magyarországnak még a trianoni diktátumnál is keményebb követeléseknek kellett eleget tennie.
Az előzetes tárgyalásoknak több érzékeny pontja is volt. Az egyik a nemzeti kisebbségi jogok védelme, valamint a tervezett gazdasági terhek mértéke. Ez utóbbi azért merült fel kérdésként, mert a győztes hatalmak tisztában voltak Magyarország rendkívül rossz gazdasági helyzetével. Mindezek ellenére a Szovjetunió ragaszkodott a 300 millió dolláros jóvátételi összeghez, amely bele is került a békeszerződés szövegébe. Ugyancsak fontos pontja volt az előzetes tárgyalásoknak a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kérdése, amelyek feladata az ausztriai megszállási övezettel való kapcsolat biztosítása volt.
Békeszerződés – öt kérdéskör
A dokumentum harmadik fő része a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, a negyedik pedig a fegyveres erőkről rendelkezett. Utóbbi tekintetében a párizsi békeszerződés sokkal engedékenyebb volt, mint a trianoni diktátum. A hadsereg létszámát ugyanis 65 ezer főben maximalizálták, de nem tiltották be a sorkatonaságot. A légierő 5 ezer főt számlálhatott, illetve 70 repülőgépet tarthatott meg. Mindezek mellett Magyarország rendelkezhetett nehézfegyverzettel, de például az atomfegyver gyártása, illetve megszerzése tilos volt.
Az ötödik kérdéskör pedig a jóvátétel volt. Magyarországot nyolc év alatt 300 millió dollár megfizetésére kötelezte a szerződés, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 70 milliót Jugoszláviának és 30 milliót Csehszlovákiának kellett kifizetnie. Ez az összeg mai értéken számolva több milliárd amerikai dollárnak felel meg…
Az aláírás után
A február 10-én aláírt békeszerződést – amelyet a magyar közvélemény csak „Második Trianonnak" nevezett – a minisztertanács május 16-án fogadta el, a nemzetgyűlés elé azonban csak utólag került. A szerződés magyar jogrendszerbe való becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a nyár folyamán tárgyalták, és július 2-án fogadták el a képviselők.
A békeszerződésről szóló – 1947. évi XVIII. számú – törvény azonban még így sem léphetett életbe, mert azt a szövetséges hatalmaknak is meg kellett erősíteniük és a megerősítésről szóló dokumentumokat letétbe kellett helyezniük Moszkvában. A szovjet politikai gépezet tevékenységének következtében az életbe lépés így egészen szeptember 15-ig húzódott, amikor azonban már egy teljesen más politikai közeg és belpolitikai helyzet jellemezte Magyarországot…
(Forrás: mult-kor.hu és wikipedia.hu)
Fotó: Archív
