Kincsem: csodakanca sztárallűrökkel

Ibolyacsokor, házimacska és hazai széna inspirálta győzelmeiben a leghíresebb magyar lovat

Szöveg: Sin Bettina | 2024. március 12. 20:07

Ha a lovak nagyon sokáig élnének, minden idők legjobb magyar versenylova most ünnepelné 150. születésnapját. Születésének évfordulójára a napokban csillogó emlékérmét bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. Kincsem nemcsak a lóversenypályán volt különleges „egyéniség”.

Kincsem, „a legyőzhetetlen csodakanca” (Emil Adam festménye, 1878)

Kincsem Kisbéren született 1874. március 17-én, bár egyesek szerint tulajdonosa, Blaskovich Ernő nemesember tápiószentmártoni birtokán látta meg a napvilágot. Díjnyertes angol telivér szülei voltak. Apja Cambuscan a brit Viktória királynő magánméneséből érkezett Magyarországra, anyja, Waternymph az ozorai Eszterházy-ménesből származott.

A legyőzhetetlen csodakanca öt országban, tizenhárom versenypályán, ötvennégy alkalommal állt rajthoz és minden futamot megnyert, pedig jóval erősebb fizikumú ménekkel is versenyzett. Egyetlenegy alkalommal futott döntetlent, de az újrajátszásban mintegy öt lóhosszal győzedelmeskedett.

„Kincsem, mint 4 éves (Rajzolta és méreteit vette Ádám Emil Baden-Badenben)”, illusztráció a Vadász és Versenylapban 1887. március 24-én

Sikereit Angliában, Ausztriában, Németországban, Franciaországban és természetesen a magyarországi lóversenyfutamokon érte el négy szezonon keresztül. A korabeli újságok így írták le alkatát: „Kincsem egy nagyra termett sötétsárga kanca; úgy van alkotva, mint az agár. Kevés rajt a hús, és így könnyű. Acél csontokkal, drót izmokkal és kaucsuk tüdővel bír. Nagy előnyére van flegmatikus természete, s jó étvágya.”

Hiába a világhírnév, a kimerítő életmód miatt Kincsem lábai hatévesen már nem voltak egészségesek. Ahogy az ebben a műfajban lenni szokott, korán nyugalmazták, innentől kezdve csak a pihenésnek és kiscsikóinak élt, akik örökölték tehetségét. Szállítása során egy vasúti vagonban ellette meg elsőként Budagyöngyét. Őt követte Ollyan Nincs, Talpra Magyar, Kincsőr és Kincs. Utolsó ellése után megbetegedett, kólikában hunyt el pont a születésnapján, tizenhárom éves korában. Kicsinyét egy dajkaló nevelte fel. Csontvázát az Állatorvosi Tanintézetben a bonctani gyűjteménytárban tárolták, majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba került, ahol ma is megtekinthető. Vérvonala Németországban a mai napig él.

Érdekességek Kincsemről:

Nevét őrzi egy magyar csillagász által felfedezett aszteroida, a budapesti Kincsem Park, és persze rengeteg magyar ló.
Legjobb barátja egy fekete-fehér macska volt, aki a futamokra is elkísérte. Nyugodtabb volt a cica jelenlétében.
Rigolyás volt, csak olyan vizet volt hajlandó meginni, aminek íze hasonlított a hazaira, és a szénából is csak a megszokott minőséget fogadta el. Így mindig külön kosztot vittek neki külföldre is.
Blaskovich Ernő minden győztes futam után ibolyacsokorral jutalmazta őt.
Egyik budapesti futamán csak a második helyen befutott lóra lehetett fogadni, hiszen mindenki biztos volt a csodakanca győzelmében.
Olyan országokban is neveztek el róla versenyt, ahol meg sem fordult az élete során.
Hesp Róbert tréner csak másfél hónappal élte túl a lovat. Belehalt élete sikerének megsemmisülésébe.